Eger - hetilap, 1876
1876-04-20 / 16. szám
XY. ér-folyam. 10. szám. 1876. április 2ö án. Előfizetési dij : Egész évre . Félévre Negyed évre . Egy hónapra Egyes szám 5 ft — kr. 2 ft 50 kr. 1 ft 30 kr.- 45 kr.- 12 kr. Hirdetéseké^ minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit Borhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal : a Ijceurni nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széclienyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr Eger, april 16-án. Végre tehát eldőlt az oly sokáig vitatott kérdés, s húsvét első vasárnapja meghozá a hivatalos lap hasábjain a megszüntetendő 20 e. f. kir. törvényszék névsorát, s ezzel a gyöngyösi kir. törvényszék az egrihez lett csatolva. Mi, kik e kérdés felett elsők valáDk e lapok hasábjain több rendbeli cikk sorozatunkban nézeteinket kifejteni, biztosak valánk az iránt, hogy ha csak nem experentatiokép akarja a kormány a törvényszékek rendezésével a területi rendezést; ha, ezen kérdések megoldásával, csakugyan a reális állami gazdálkodás, és szigorú takarékosság elvét valósítani komoly célja: ez esetben E^ert veszély nem érheti a székhely kérdésében. De hát sokszor volt alkalmunk csalódni az életben ; ismerjük az emberi természet gyarlóságát, ismerjük a múltakból, bogy okos, és nagy állam-férfiak is ki vannak téve a csalódásnak ; tudjuk, hogy az ügyes rábeszélő tehetség, élelmes informatiók mit nem képesek kivinni, és mindezek figyelembe vételével, sokszor elkomolyodtunk, és elszomorodtunk, látva az esélyeket hullámzani fel s alá, s hullámoztatni az egetverő kiabálásokkal, melyek ellenünkben minden füt-fát megmozgattak. S nem volt nyugtunk egy pillanatra sem ; majd egy vak lárma, majd egy kósza hir, majd egy mellét verő hírlapi cikk riasztott fel önérzetes nyugalmunkból ; — s bizalmunkat az idegen izgatottság fokozatosan iDgatá, de azért a talajt soha sem vesztettük el egy pillanatra sem lábaink alól. Nem veszthettük el, mert a haza jövője, leendő felvirágzásában! hitünk vezérelt bennünket. Tudtuk, bogy a kormányon lévő honfiak azt előmozdítani, azt megállapítani akarják, arra törekednek, s nemes intentiójuk : „a haza minden előtt !“ Miért tegyenek ők holt várossá bennünket? miért tegyenek halgataggá egy egész vidéket? csak azért, hogy egy másik várost népvándorlásra kényszerítsenek, hogy az anyaköpiiből kidobolt rajt magába fogadni képes lehessen, mig viszont Gyöngyös a kir. törvényszék megszüntetésével, járásbíróságának telekkönyvi hatósággal! felruházása mellett, mit sem fog veszteni, s megmarad annak, ami: egy élelnus, élénk, előre törekvő városkának, mely bogy várossá nem fejlödhetendik egykor, annak csak szerencsétlen íopogra- phiai fekvése — de nem lakóinak szorgalma és iparkodása az oka. Tehát hitünk volt az, mely rendíthetetlen fentartott, és erős bitünknek kellett lenni, hogy kétségbe ne essiiDk, midőn egyegy izgatott birve magunk elé varázsoltuk azon szomorú képet, mely reánk várhat, ha mi csalódunk, azaz ha a kormány netalán a rózsaszinii informatiok alapján elindulva meg talál csalatni. Ez igen szomorú kép volt. Egy kibalt város, melynek utcáin részint megszűnt az élet, piacain a forgalom, hol lakatlan házak, üres középületek, üres boltok bosszú sora, műveletlen, elhanyagolt szöllők nagy száma, a magán-vagyon értéktelenitésével a nemzeti vagyon százezreit semmisiti meg egy ügyetlen politika ferde tollvonása. Mert valóban ügyetlen és káros politika lett volna az, mely a fonebb leirt sötét képet varázsolta volna elé, mely eltekintve attól, bogy magának az államnak is kidobott százezrei báuták volna meg, a tisztviselők, ügyvédek nagy tömegét a költözés által félig tönkre, és egészben szerencsétlenné tette volna, mely százados kötelékeket gyökerestől kitépve, egy óriás fát virágzó korában akart vplpa megszokott termőhelyéről egy idegen, köves talajba átűltejtjp, irgalom nélkül kitéve a növényt a lassú sinlődésnek, terméketlenségnek, sőt kockáztatva annak megélhetését is. Mindez a sötét felhő elvonult, hála a kormány-férfiak tapintatosságának ; a vész fenyegetése megszűnt, s mi megmaradtunk székhelynek, egy in t el 1 ig e n ö, g a z dá'g m e g y e központjának, hol a vidék értelmisége concent r alva képezi a szív teli lüktetését a testben, az ész értelmi működését az agyban, s ba mindenki önzetlen hazafi- sággal be fogja tölteni azon kötelességet, melynek körét elfoglalta, úgy a vidék érezni fogja rövid idő alatt, hogy egészséges szivet, és józan észt hord testében, melynek épsége legfökép a kettőtől függ. Hanem sok teendő vtjr reánk, s különösen a nyomorult indo- lentia az, melyet teljesen ki kell küszöbölni körünkből, s ba a főhelyet, a vezérszerepet elfoglaltuk, nem szabad főbbé oly pongyolán, rendetlenül jelennünk meg a világ előtt, mint eddig, mi miatt eddig Í8 $y^|®9Sm9^ id t. Eger városa nagy 'áldozatokát höZött'az igaz a szfekbély kérdésében, költséges kiadások^ vállalt magéta, de azt mindenki tudja, hogy ezen be,fekték?*1 eb dús kamatokat, hajtanak a forgalom,kereskedés által; bogy ezen befektetések százórásén, ezersrççrp^ep térülnek vissza ayért, mert. székhelynek iparait, tn,er.t ellenkezőleg teke és kamat elveszett volna. De az áldozatok nem értek ez?el véget. Egejjifárosángk neqj szabad a félúton megállani, következetes szigorral kelj pgjacfpjá előre. 7§.,d ,aAgsnaifiTBt mastaseámisl nőni 9vsou dnáafl ^ Mindenekelőtt a köztisztaság kérdése pz, mely Jiöpyöifejepül keresztiilviendő. Vájjon miért nem szorítható mindenki rendőrileg arra, hogy saját háza előtí söpörjön? Már ezzel egyszerre vidámabb alakja lenne útcáinknak, a némely, piaci bolt ajtaja előtt ásitó pocsolyák bizonyára eltűnnének. Miért engednök meghocosulni a palóc rondaságot egy városban, — holott nekünk kellene jó példát mutatni a vidéknek rend és tisztaságban. De ha a vidéki bejöin,.s nem. lát útcáiAkon mást, mint piszkot és szemetet, mint összekót'óót 'í\ 'Sem hordott sárkupacok hosszú sorát, szemetes piacokat, elronditott középületeket, soha nem tatarozott, alig járható utakat, porfelhőkbe kevert utcákat, hol hosz- szú sorban összelő gódzott garázda, hetyke pórok végig ordítozva, éjjel úgy, mint nappal háborítják nyugalmát a békés polgároknak, sértik érzékét a szeméremnek, hol részeg, vagy féktelen taiyigások, szekeresek a főutcákon egymás között versenyeket rendezve élet- biztonságát kockáztatjuk a, járó-kelőknek, bdl btizös csatornák, hizlaló szeszgyárók ronda kifolyásai megfertöztetik az élet és egészség fentarlására szükséges levegötj hol trágya-érlelő mócsárok idézik elő a lázakat s ölik el ezen ufeak újszülött fiatal nemzedékét: vájjon micsoda péltját lát maga élfitf, mint rószat, melyet otthon megbono sitva — igazolja azon szójárást, hogy : „fejétől büzbödik a bal." Számtalan ily botrányps rendetlenség bonosnlt meg varosunk falai között, melyekre, ba a szükség úgy fogja hozni magával, időkö- zönképt pjjal fogunk mutatni, melyeknek megszüntetését a városi közigazgatástól követelni fogjuk és követelnünk, mint, nyilvános ellenőrködő közegnek, kötelességünk is. Mert ba székhely, lia közjpont vagyunk, könyörtelen következetességgel kell keresztülvinnünk a reánk váró reformokat, s ily reformok között első helyen áll megéréztetni azon tisztviselőkkel, kiket mi választunk, és mi fizetünk, megértetni azt: hogy ö van a közönségért, s nem a közönség érette ; hogy addig birja bizalmunkat mipden tisztviselő, míg a reábizott munkakörnek lelkiismeretesen ijieg tud felelni, és végre aki nem tud megfelelni hivatali körének, az, ha erkölcsi érzékkel bir, Sim» 8TiR to íft-cjro: attní v megköszöni a reá nézve terhes rn . -temndfias*) möfl sisáM .ha
