Eger - hetilap, 1875
1875-03-18 / 11. szám
— 82 — zött, kik az ellenzékhez tartoznak, — s kiknek egyestilt tömege volt csak képes, az egri tekintélyes volt Deákpárt ellenében, a szélső hali Csiky Sándort, majoritással országgyűlési képviselőnek megválasztani, — igen jelentékeny számmal vannak olyanok, kik nem a szélső bal, hanem a középbalpárt elveit vallják, azon közép-bal pár tét, melynek zöme — csekély töredék kivételével — ez idő szerint az országos jobb, vagyis a volt Deákpárttal egyesülve, az uj „szabadelvű párt“-ba olvadt bele, mely a legújabb magyar kormánynak létet adott. Hogy tehát választó polgártársaink között számosán vannak olyanok, kik a megboldogult balközéppárt elveit vallották, — azt tudjuk. Saját nyilatkozataik s maguktartása után ismerjük is őket nagyobbrészt személyesen. Hogy szélső báli képviselőjelöltre szavaztak, balközépi jelölt hiányában, — azt hiszszük — a kényszerűség vitte őket rá. Most azonban a viszonyok lényegesen megváltoztak, s igy méltó okunk van erősen csudálkozni a fölött, hogy ezen urak, kik a mérsékelt ellenzék zászlója alá tartozóknak vallották magokat, a helyett, hogy az uj pártalakulásokkal szemben sietnének, — a magyar jellemhez méltó nyíltsággal s egyenes-lelküséggel — szint vallani: bölcsebbnek látják — mélyen hallgatni. Vagy azt hiszik: részükről nem jött még el ideje e nyilatkozatnak? Lehet. Megjegyezzük azonban, bogy a politikai határozatlanság, habozás és ingadozás egyátalán’nem alkalmas módok a bizalomgerjesztésre, s aligha jobbak a politikai elvtelenség- nél, vagy a köpenyegforgatásnál. Pártállásuk elfoglalására ime most kínálkozott az első kedvező alkalom a városi képviselők választásánál. Mondjuk el : mi történt ? A Csikypárt már betek előtt megkezdte az agitatiót a nép kebelében saját jelöltjei részére, mialatt a Deákpárt — szokása szerint szép csöndesen pihent, s összetett kézzel bámulta, mint halászszák el orra elül a szavazatokat; míg végre három nappal a határidő előtt meggondolta, hogy talán tenni is kellene már valamit. E közben az országos pártalakulások megtörténtek. Reméltük, hogy e tény után az egri ellenzék azon tagjai, kik a balközéppárt bivei valának, eddig is visszás és kényelmetlen helyzetükből, intelligentiájuk kezdeményezése folytán, s vezérlete alatt, valahára kibontakozva, pártállást foglalnak, s mint értelmes, őszinte, és ildomos férfiak testületéhez illik, pártállásukat nyilván manifestálják. Ezt bizony ők mind ez ideig nem tették. Mire várnak ? — nem tudjuk. Azt azonban hallottuk, miszerint a Csiky-párt hóstyai ko- lomposai most meg már azzal ámítják, a hangos frázisokkal köny- nyen félrevezethető népet : hogy most ők a szabadelvű, az uj kormánypárthoz tartoznak! Itt az ideje tehát, hogy tiszta bort öntsünk a pohárba. Ha az egri ellenzéknek — mint erősen hiszszük — egy tekintélyes és intelligens zöme, vagy legalább annak egy része az eddigi balközép-párt elveit vallotta, azon pártét, mely immár a volt Deákpárttal egyesülve, egy nagy, országos szabadelvű párttá alakult : — nem lehet, nem szabad tovább tűrnie, hogy a szélső ellenzék által ezentúl is vak eszközül használtassák fel, nem annyira ama szélső ellenzéki párt-, mint inkább s főleg személyes érdekek és ambitiók istápolására. Ezt követeli az egri mérsékelt ellenzékiek józan Ítélete, értelmisége, öntudata, s független önállása. Ki kell tehát minél elébb határozottan nyilatkoztatnia: mily állást kíván az uj pártalakulásokkal szemben elfoglalni: a szélső ellenzékiek karjaiba szán- dékozik-e vetni magát, vagy, követve az országgyűlési balközéppárt túlnyomó többségének hazafias, áldozatkész példáját, egy tekintélyes compact testületté óhajt egyesülni az egri volt Deákpártiakkal egyetemben, az egri szabadelvű kormánypártban ? A kezdeményezést ez utóbbi esetben is tőlök követeli az előzékenység s ildomosság. Az egyesülés óhajtásának nyílt, őszinte kijelentése oly pregnáns jellemvonása leend illető polgártársaink férfias lelkű, határozott politikai bátorságának, mely előtt a politikai szájhösök gúnyszava megszégyenülve némul el ! Ismételjük : ne hagyják t. polgártársaink magukat továbbra is a szélbali veszélyes és átkos üzelmek vak eszközei gyanánt felhasználtatok íme a világos példa előttük, a múlt vasárnap megejtett városi képviselő-választásokban, hol — mondhatnék, kivétel nélkül — a szélső ellenzék creaturái jutottak be a városi képviseletbe, hogy jövőre is támaszul szolgáljanak azoknak, kik saját jóvoltukért annyira hivatottaknak érzik magukat, városunk érdekeinek s javának szolgálatára szentelni ismert tehetségeiket s munkásságukat! Azután meg — küszöbön áll az országos képviselő-választás- Hírlik, hogy jelenlegi országos képviselőnk, megelégelve szerzett babérait, nyugalomba vonul s nem kíván jövőre fellépni. Tudjuk, miszerint a múlt emlékeiből fölhivatkozott hazafi-érdemek voltak ama f'elbonthatlan láncolat, mely az egri választó közönség alsóbb rétegét jelenlegi országos képviselőnkhöz oly magnetikus erővel csatolta. E nymbusz, e varázs tehát megszűnik. Eloszlik, mint a köd, mely erős homályt vont a szemek elé. Itt az ideje, hogy tiszta szemmel, elfogulatlan ítélettel tekintsünk a jövőbe; nehogy — a példaszó drasztikus, de igaz kifejezése szerint—■ „eben gubát cseré 1- j U n k.“ E tárgyról azonban jövőre bővebben. Megyei élet. Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék 1874. dec. 17-én, Isaák László alispán elnöklete alatt tartott rendes évnegyedes gyűlésén folytatólag következő ügyek tárgyaltattak : Olvastatott Tisza-Roff község képviselő-testületének kérvénye, melyben a Tisza folyó partszakadásai következtében veszélyeztetett T. Bura és T. Rofif községek s határaik megvédhetése tekintetéből építendő védmüveletelc, sarkantyúk létesítésének szükségességét megállapítani, e végből ez ügy megvizsgálására küldöttséget kirendelni, ennek jelentéséhez képest a létesítendő vizmüveletekhez T. Bura s T. Roff 1875. évi közmunka-erejét átengedni kéri. T Á_ R. G jÁ, Hozzá! február 18. 1875. Osszejártál öt világrészt. Láttál vulkánt, s tengerhabot. Megnézted a Chimborassót, Hogy lássanak ott is napot. Voltál a Cheopson, és igy Lábadhoz tetted e koioszt . . . — Délibáb-szivü kedvesem Hol tündökölsz, hol vagy te most? Mert tündökölsz, bár hol vagy is. Ez nálad elv; — nem elv: vallás. Ha napként nem, csillag gyanánt, És ha igy sem,— mint vtllámlás. . . Vagy egyiket sem utáuzva, Mindez kék szemedben ragyog . . . — Egy percre elborulnál-e, Ha tudnád, hogy beteg vagyok ? Ob, bizonynyal, mert bár kissé Csalárd voltál, vagy és léssz te. . . De szived jó, habár a sors Olvadékony jégbe véste. Egy kissé ... de tán csak azért, Hogy szemed több tűzzel égjen. — Ha lehűli is egy-egy csillag, Marad több is még az égen. Könyeznél is. — Ez szép tőled ! — Azt hinnéd, hogy értted halok. — Nem! ne tudd te, ne higyj semmit! Csak tündökölj. — Én hervadok. Mért gondolnál te a múltra? Számodra a mult: a jelen. Én ? oh, visszagondolok, mert A múltat már fel nem lelem. — Gyorsan futnak el napjaid. Lassúk rám, a haldoklóra. Nem tudom, mily balgatag hit Azt súgja, hogy jö még óra,
