Eger - hetilap, 1875
1875-03-04 / 9. szám
66 zt jól felfogták, történt ami történt, nehány út kitataroztatott, egy pár uj vonal is épült, de még sem annyi, mint mennyi történhetett volna, mert mig a vasútvonallal közel kapcsolatban lévő vidékek, majdnem minden megyei utat nélkülözhetvén, különösen a váltságra minél kevesebben jelentkeznek, mert nagyon tudják, hogy a természetbeli munkát túlmessze vinni nem lehet, és igy természetbeli munkára nyilatkozván, kettős hasznot érnek el, magoknak dolgoznak, az állam költségén épült vasutakig csinálván utat, vagy ha ilyen nincs a megyei utak sorába felvéve, semmit sem dolgoznak, köte- telezettségük elévült. Ellenben a vasutaktól távolabb eső községek, ha bármilyen nehezen esik is a váltságpénz előteremtése, inkább megfizetik, mintsem ismeretlen, általuk talán soha sem használandó természetbeli utak csinálása, szakmányszerü teljesítése alá vessék magokat. Mert ezek bővében lévén a rósz megyei utaknak, kilátásuk csak ez lehet, — pedig több esetben saját határukról sem tudnak őszi és tavaszi sáros időben kimozdúlni. Hogy az eddigi rendszer az egyenlőség elvével mérlegelve, meg nem egyezik, indokúl azt hozom fel, — miszerint sem az ipar, sem a kereskedelem, sem a tökepénz ez ügyben kellő mértékben nem viseli a költséget. — Mert például még a nagy iparos, nagy kereskedő, nagy tőkepénzes, nagy birtokos, akiknek valóban érdekűkben állana, hogy jó közlekedési és ország-utak legyenek, — mert hiszen a sik föld fáradsága gyümölcsét bizonyos tárgyakért nekik viszi ; — csakúgy két igás, hat, vagy három gyalog-napszámért fizet, mint a legutolsó félreeső faluban lakó, rozzant guny- hóval biró, rósz gebéjti földmives és napszámos, ki pedig csak nyáron át vagy száraz időben férhet azon úthoz, melyet ö csinált, vagy melyre ö fizetett évek során. A mi a méltányosság elvével meg nem egyezik, az : hogy a már nagy részben országos garantia mellett épült vasutak vidéke, látván azt, hogy miért fizessen ö váltságot akkor, midőn neki távolabb természetbeli munkát adni nem lehetvén, majd úgy amúgy csak saját hasznára fog dolgozni. Ezeknek aztán vasútjok is van, és közlekedési útjok is lesz. — Szerencsés helyzet ! Szerencsés vidék, amelynek a milliók felnövekedéséig vasútja lett ! ! Mindamellett tápláljon azon szép remény, — miszerint hazánk minden vidékét szivükön viselő, — nem névleges, — hanem a köz- ügyeket tettlegesen előmozdítani kívánó mélyen tisztelt képviselőink a kormányt mielőbb reá fogják bírni, hogy a közmunkaügy rendezését illetőleg, a törvényhozás elé törvényjavaslatot terjeszszen. — És tekintetbe véve a megyék területét, közlekedhetési viszonyait, vasutak általi áthálózatát, az egyenlő teher-viselés kulcsa alapján oly arányt fog feltalálni, mely a jelen körülmények figyelembe vétele mellett a méltányosság, sőt az igazság elvével meg fog egyezni. Egyéni nézetem sokkal csekélyebb, mintsem figyelemre számíthatna, mert hiszen csak egyéni nézet! Én részemről a közmunkát illetőleg az egyenlőség szerinti teherviselést az eddig törvényesen elfogadott adózási rendszer, azaz a személykereset, jövedelem és jól megfontolt földadó alapokra fektetném. — A helyi közlekedési utak fentartási kérdését pedig a község területén belől, a ház, személykereseti adóra vetném. — És azt a község, megyék, mint az ország költségvetéseibe különálló, semmi más célra nem fordítható rovat alatt vétetném fel s Íratnám elő. Azonban az ennek felhasználhatása iránti javaslattételt a megye közönségére bíznám, kiknek ezt saját magok iránti legközvetlenebb érdeke úgy hozza magával. Lapok utján értesültem, hogy vannak, kik azt óhajtanák : vétessék ki a megye közönsége kezéből még a közmunkaügy is, mert sohasem lesz jó utunk. Ez egy azzal, mintha azt kívánnák : meghalt a vármegye, temessük el ; — hiszen úgy sincs már a kezében semmi, csak annyi, a mennyihez a legutólsó közpolgárnak is szabad „folyamodni." LHrinczfy Jánot. Honvéd-ünnepély Kápolnán. Az igaz hazafiságnak napról-napra ritkáinak lélekemelő példái. A kor sajátságos szelleme, mely az önérdeket a legnemesebb célokkal téveszti össze, a magyar nemzetiség ezen kiváló tulajdonát nyilatkozni nem engedi. Hangos szavakban hazafi mindenki, de at ett terén kislelküvé leszen ; pedig örökké igaz marad, hogy az igaz hazafiság egyik követelménye ,,aház honnan jövő alkalmat célszerűen felhasználni a nemzet jobblétének eszközlésére." — Nemzetünk már véralkatánál fogva is buzdul a nemesen, nagyon; majdnem rajongásig lelkesül a múlt nagy példáin, hőseinek önfeláldozásán. De ezen lelkestílés a mindennapi élet agályai közt, csakhamar leszáll a forrpont legmagasabb fokáról a fagypontig, és igy attól, mit annak fellobanásában a lelkesülés könnyelműségével győzött volna meg, idők folytán elsiad, elidegenül a magyar. — A lelkesedésnek folytonos tápra van szüksége, hogy el ne szunyadjon, hogy hasznossá legyen. Ily célból, ily tervekkel indult el febr. hó 28-án hazánk tiz kipróbált bajnoka*) Egerből, bogy az 1849 évben, Kápolnán a hősök halálával kimúlt bajnoktársak emlékénél, leróják kegyeletük adóját ; azok emlékének kikkel a „honvéd" varázsneve alatt testvérekké lettek. A vendég honvédeknek először is egy bajtárs : Mansbarth György vendégszerető háza nyílt meg, hol elköltvén a hazafias köszöntők fűszerezte, magyaros zamatú ebédet :^a község lakóinak kíséretében, elvérzett bajtársaik sírjához indultak. — Itt a 49-iki bajnokok egyike, Támár Alajos ékes szavakkal, fenkölt érzéssel ecsetelte a nap jelentőségét, s beszédét egy a „magyarok nagy Istenéhez" intézett buzgó fobászszal rekeszté be, melyben egyesité a meg*) Cserey Ignác, Csernyus Kálmán, Derszib Ferenc, Dombay Tádé, Horváth József, Hebrony Alajos, Manszbarth György, Szokoly Márton, Támár Alajos, Tilkovszky Fridolin.-<§ T A. R G A. §►Az egri jégmezőn. — 1875. febr. 26. — Képzeletem boltján, magasan, magasan Ragyogott egy csillag — az én ideálom, E csillag lehullott ; mert mit álmodék csak — Idelent, a földön, te benned találom, Te, kinek a kék-öv legméltóbb hazája, Túlvilági szellem látható alakban! Miért jöttél közénk, hisz oly fényes orcád — Nem tisztulhat már az, e földi salakban .... Mig odafenn voltál, távol messze tőlünk, Angyal-ihletés volt szüzi-fény varázsod; Akkor nézhetélek, és csak egy hiányzott : Boldogságom szárnya hozzád közel vágyott. Ámde most tudom csak : akkor voltam boldog : Te fönn a magasban s én allattad mélyen ; Mert feléd hatolva, szárnyaimnak röpte Elért volna talán — hogy korommá égjen ! Mert im, hogy közel vagy, én alig nézhetlek, Oly vakitó lelked bűbájos világa; Éget, olvaszt mindent, aranyat ezüstöt; Hitvány sár lehel csak, mi fényed kiállja. Ah! mi hőn kivántam: szállj le fényes csillag! S boldog lesz a szivem és minden csöpp vére; S ime, most hogy itt vagy, nem merem kívánni : Röpülj árva lelkem elborult egére! V.... ez Á .........n. E gri uj tárca-levelek. v. (Tárca-kérdés. A vajúdó hegy és a megszületett mulatt. Széllel bélelt tárca és annak megölő terhe. Keve Kéve, és kefe. A rejtély kulcsa. Elemér és Zelemér története.,) Tárca-kérdés ! bizony nagy baj ez nemcsak Budapesten, de még Egerben is. Sok gondot okoz e kérdés és sok fejtörésbe kerül, de az is igaz, hogy nem is oly kis dolog ám, melyet oly könnyedén el lehetne űzni. lm Pannónia asszonyság heteken keresztül vajúdott ; fájdal-
