Eger - hetilap, 1875
1875-12-02 / 48. szám
379 mind a törvényszék székhelyéül Egert pártolta a ministeriumhoz intézett felterjesztésében, cáfolata ez annak is, mintha most hatalmasabban lüktetne a közvélemény Gyöngyös mellett, mint az előtt, minek elég bizonysága már csak az is, hogy eddigi felterjesztését vissza nem vonta, sem a nyilatkozott községek Eger melletti nyilatkozatuktól vissza nem léptek. Cikkének végén egy kis visióval is tépelődik K. L. mintha egy gyűlés alkalmával fáklyás zene közben azok, kik a székhelynek Gyöngyösre való visszahelyezését merték kivánni, terrorisaltattak volna, ez okból, egy polgártárs Aszódra indítványozta volna a gyűlés összehívását; rejtélyben beszél K. L. aligha ismét nem reáfogás a terrorisálás eszméje, melyet a fáklyás-zené ébresztett, mr hogy oly demonstrate volna, melytől megijedni s Aszódra költözni kellene, csak cikkíró gyenge idegzetéből folyhat ki. Én is azzal zárcm ezen kényszeritett válaszomat : ne boszant- snk a türelmes közönséget esetlen állításokkal, polémiákkal ; ott a térkép, de nem a K. L. által gyártott hamis térkép, — ott a statis- tika, — melyre cikkíró nem reflectál, — ezek nem hazudnak. Én bizom az igazság erejében, Eger városa érveinek fontosságában, s a határozni hivatott minister'arács igazságszeretetében, mely nem egyesek kedvteléseit, önző érdekeit, hanem a minden irányban csoportosuló érvek összegét, s a kozéidek előnyeit teszi intézkedései alapjáúl. Az önálló vámterület kérdése. Magyarország nyomora a vámkérdés. Magyarország fejl/idése, ipari, kereskedelmi, állami, culturalis jövője összefügg a vámkérdéssel. . . A vámkérdés ma az anyagi jobblét, a kincstári egyensúly, az adóreform, a gazdasági önállóság, a társadalmi rétegek fejlődésének, a kormány fenmaradásának és a nemzet jövőjének kérdése. Mert hát mi a vám az iparvédelem szompontjából ? nem egyéb, mint az összes viszonyokban rejlő ipartermelési különbözetnek kiegyenlítése, a külföldi ipartemékeknek megadóztatása által. Ha a hazai ipar egyes ágainál a kedvezőtlenebb hitelviszonyok, a drágább munka-erő, az elégtelen szakképzettség, a nagy adóteher stb. például 20°/o-kal megdrágítja a belföldi iparcikkeket, ezen 20°/0 gyártási különbség kiegyenlítésére nem a vám az egyedüli eszköz, mert hiszen a hitelviszonyok javítása, olcsóbb munkaerőkről való gondoskodás, a szakképzettségnek rendszeres állami szakoktatás ntjáni fejlesztése, a közterhek lejebb szállítása, az állami szükségleteknek a belföldi ipar általi fedezése stb. mind megannyi eszközök a versenyképesség fokozatos helyreállítására. Kézzel fogható mindazáltal, hogy a beviteli vám mindezt gyorsabban eszközli, s hogy a vám-védelemre a belföldi ipar annál kizárólagosaidban van utalva, mennél kevesebb történik avagy történhetik az említett irányban az ipar fejlesztése érdekében. Az összbirodalom határain felállított védvámsorompók mig egyrészről a külföldi iparcikkek versenyét megbénítják s a fogyasztó közönséget indirect módon megadóztatják, másrészről a bölcsőjében levő magyar iparnak védelmet nem nyújtanak nemcsak, de a haladott és virágzásnak örvendő osztrák iparnak egyenes áldozatul dobatik; mert eltekintve iparunk kezdetleges állapotától, a lajtántuli iparosok olcsó munka-erő, értelmes munkásosztály és biztos forgalmi tökére támaszkodva a magyar iparost, ki pénzhiány s az egymást követő kedvezőtlen gazdászati évek súlya alatt sin- lödik, minden piacon megverik, számára a versenyt lehetetlenítik. Éhez járul még, hogy az osztrák iparos által a külföldre szállított cikkért a vámsorompóknál visszafizetett fogyasztási adó-visz- szatérités egyenesen a lajtántuli állampénztár javára esvén, évről évre 2-3 millió forinttal rövidittetünk meg. Ha tehát a fennálló viszonyok iparunkra nézve fojtólag hatnak, kincstárunkra pedig egyenesen károsak : kormányunknak első bazafiui kötelességei közzé tartozik nemzetünket ezen vagyoni tönkre-jutás- sal fenyegető helyzetből megszabadítani, iparunkat és kereskedésünket-a lajtántuliak ellenében megvédeni. A józanul számitó politikus a vámkérdőst legföképen nemzet gazdászati és pénzügyi tárgynak tekinti, és azon feladatok s viszonyok természetéhez s kívánalmaihoz képest észleli és törekszik azt rendezni. Mi eddigelé azt tettük fel az osztrák állambőlcsekröl, miszerint : 1-ör. Ok átlátják azt, hogy mi a magunk állami s anyagi erönk- hez képest óriási nagy áldozatot hoztunk az osztrák érdekeknek akkor, amikor mi magyarok az államadósságoknak nem az 1848-ki évben, tudniillik a magyar államiság törvényszerű deeretálása ide— Ó,! te kedves Gyulám, nélküled mivé is lennék én?! Három hét óta először mertem szőke hajában a kék szalagot megcsókolni. (Az ablak alatt hosszú léptekkel sétál el Suada Niccolo . . . . bántam is én, ha Pluto sétált volna is!) — Mikor megyünk tehát? — Mikor akarod ? — Még ma ! mert ama Slck-ördöggel nem akarok többé találkozni. Pompás tervet késziíettünk. Midőn legsötétebb lesz az éj, kényelmes kocsival, jó lovakon az ablak elé keilend jönnöm. A kocsi megállaz ablak felfog nyilni. O egy vasaló-deszkát fog kinyújtani, amiből is hidat készítek az ablak-párkánytól a kccsiig. E hídon le fogom segíteni. . . Azután köd előttünk ! köd utánnunk ! Egyszerű terv és mégis fölséges terv ! Rohanok haza, majdnem elgázolva a véletlenségből ismét mellettem elballagó Suada Niecolót. Kevesebb, mint egy óra alatt minden készen van, és lesni kezdem türelmetlenül, mikor lesz már az éj legsötétebb. Valóban nagy, sötét felhő borítja el a holdvilágot. Lóhalálban hajtatok az ablak alá. A kocsi megáll ... az ablak nem nyilik fel. Kezdek köhécselni, halkan kopogni az ablakon .... semmi nesz. Várakozom . . . Mariska nem tűnik elő a vasaló-deszkával. Kedvetlenül küldöm el a kocsit, s magam gyalog indultam haza, elgondolva az eshetőségeket. — Hátha férje észre vette voka? — Hátha ö bánta meg, hisz : az asszony ingatag ... de csakhamar sieték megbánni ez utóbbi fölségsértö gondolatot. — Bizonyosan nagy okai lehettek ! — e meggyőződésben érek lakásomra, hogy töprenkedve viraszszam át az éjnek még hátralevő Tészét. . . Késő reggel volt, midőn álom jött szemeimre. Éppen azt álmodtam, hogy Slck egész phlegmatice kevergette számomra és Mariska számára az arsenicumot, midőn felébresztett egy béres, aki nagy zajjal rakta le ruháimat a székre. — No ! mi baj ? — kérdem haragosan. —-Nekem semmi ifiuram? de annál nagyobb van a cseh ur (Slck) házánál. — Ugyan mi volna az, jó ember? — Nem egyéb, mint hogy a német asszonyság (Mariska) a tálján úrral (Suadával) az éjszaka ellépett. — Az nem igaz ! — kiáltám, hogy nekem a torkom, a béresnek pedig fűledobja majd megszakadt bele ; — s gyorsan rángattam magamra ruháimat, kifordítva, befordítva, amint kezembe akadtak. Három ugrással Slckné szobájában voltam. — Hová tette az úr feleségét ?! — ordítom Slckre, aki hatalmas füst-felhők között ül a kanapén, s olvassa a piaci árfolyamot. — Hol van az ur felesége ? ! — ordítom még hatalmasabban, s kirántom kezéből a lapot. —• Kérem, hadd olvasom végig, azonnal meg lesz. Igen érdekel ... a kukorica 70 krral emelkedett. — Uram ! én az urat összeapritom, ha nem felel ! Hol van Mariska ? — Eh! hagyjon nekem békét! Tudom is én! kérdezze meg a Suada Niecolót ! Most kezdtem még csak elgondolni, hogy ily eljárás után ez az ember jogosan megtehetné, hogy csendes felelet helyett megfoghatná galléromat, és kitenne a házból. Kezdém magamat mentegetni. — Semmi! semmit sem tesz fiatal ember! No, lássa! ugy-e megmondtam magának előre! Azután ismét elfoglalva tőlem a lapot, kezdé folytatólag nézni a börzét. Midőn lassú léptekkel távoztam, még egyszer feltekint a lapból, s utánam kiáltja : — Tudhatta volna, hisz megmondottam. *
