Eger - hetilap, 1875
1875-12-02 / 48. szám
378 szembetűnő a távolság annak egyes nagy községei és Eger közt, hogy emiat némely községnek Gyöngyöshöz közelebbsége kedvéért ott kellene a székhelyet kijelölni. Az Eger városa folyamodványához mellékelt mérnöki kiszámítás ezen távolságot szám szerint feltünteti, mi azonban figyelembe alig jöhet, miután a Jászság egy részét a vasút összeköti Egerrel ép úgy, mint Gyöngyössel, és csak 2 állomással hosszabb, mi félórai utazási különbséget teszen, alsó része pedig, úgymint Kisér, Ladány, Alsó-Szent-György, Apáthi tengelyen is alig jutna hamarább Gyöngyösre, mint Egerbe, hová különben is gravitai forgalmuk és üzelmük. K. L. tehát e tekintetben is más hatóság megsemmisítésével akar Gyöngyösnek előnyt kivívni, állit fel tételeket, de nem elveket, s ahoz szabja okoskodásait és következtetései egyvelegét; — mondhatja neki minister, vagy bárki, hogy a kisebb területet kell a rendezésnél a nagyba olvasztani, ez szinte mind hibás eljárás, melyet azoknak, kik az ország sorsát intézik, érvényre juttatni nem szabad, hanem megadni magukat auf Gnade und Ungnade K. L. állításainak. Milyen legyen Gyöngyösön a megyeház, mely katonai laktanyául használatik, melyből azt kiszíllásolni, vagy részére más épületet átalakítani a mostani pénzviszonyok nyomasztósága alatt kívánni sem lehet, fentebb már jelezve van, holott Egerben a megyeház mindazon kellékekkel bir, melyek a törvényhatósági jogkör gyakorlására megkivántatnak. Nagyra van K. L. azzal, hogy a sem érsek, sem káptalan által nem kegyelt Gyöngyös városának van egy emeletes palotája, melyet törvényszéki helyiségnek ajándékozott. Egerben pedig bér- házban van a törvényszék elhelyezve. Ezen nevezett emeletes palota, ha életszervezetteí biraa, szerénységében bizonyosan megszégyellené magát, midőn őt K. L. palotának gúnyolja, ezen épület a mostani szükkörü, kisterületü törvényszék igényeinek sem felel meg, de nem is|felelhet, mert hiszen az herceg Koháry által koldusok részére ajándékoztatván a városnak, abban ez előtt mintegy 12 koídus láttatott el, sokkal szerényebb épület tehát, semhogy törvényszéki helységül szolgálhatna azon esetre, ha a jászberényi és egri törvényszék teendői is ott egyesülnének, mert akkor 3 olyan palota is szűk volna a törvényszék tevékenységének elegendő tért nyújtani. Ezen úgy gúnyolt palota alatt elvonuló pince képezi a börtönt is, mely már C3ak ily minőségénél fogva is, hogy a kor kivánata szerinti börtön-helyiséget nem képezhet, könnyen belátható. Egyébiránt ha csak attól feitéíeleztetnék a törvényszéknek ide, vagy amoda helyezése : van-e annak számára elegendő épület készen, vagy bérben is, fel vagyok hatalmazva Eger városa részéről kijelenteni, hogy a törvényszék elegendő helyiségének megszerzéséről gondoskodni és e célra áldozatot hozni az állam termeltetése nélkül is kész. — Nem tartozik a dolog érdeméhez, kinek bőkezűségéből léteznek azon kitűnő iskolák Egerben, melyekről a tanfelügyelők évi jelentései szólanak ? elágaz, hogy megvannak, s azoknak kitűnő voltát, különösen a ciszterczita rend jele3 tanárai keze alatt lévő 8 osztályú gymnasiumét fényesen kiemeli azon részvét, mely szerint távol vidékekről is nagy számmal látogatják a taaoncok ezen iskolákat ; azonfelül van még joglyceun is 4 osztályra, mi Gyöngyösön nincs; K. L. is csak kilátásba helyezi és feltételezi a gyöngyösiek hazaszeretete és a közművelődés iránti hajlamukról azon lehetőséget, hogy ők is állítanak annas idejében fő iskolát, az ebbeli hiányt tehát bevallja, de egyúttal könnyebben esett neki szokott ráfogását itt is folytatni, midőn azt mondja, hogy Gyöngyösön 8 osztálya gymnasium van, h.dott az valóban csak 6 osztálylyaí bir. Milyen legyen iatelligentiája Egernek, s mily elemek alkossák azt ? a K. L. által megtámadott folyamodvány terjedelmesen kifejti, mire nem elég cáfolat, azt mondani: öndicséretszagu, hanem statistikai adatokkal kellett voioa Gyöngyösnek fölényét, vagy párhuzamát bemutatni, azt pedig eddig az egriek nem tudták, hagy a megy-e terén szereplősök soha nem volt egyéb, mint vagy a papság uralmának kalodája, vagy a túlzásnak fészke. Ezen állitáa historicumát könnyű feladat volna ugyan a tapasztalás érveivel ledönteni, akár a papság uralmára vonatkozólag, mely hazafiságá- ban, kötelesség-érzetében, áldozatkészségében, a közjó iránti érdekeltségében, még azon időben is előtérben volt, midőn mindezeket nyilvánítani élet és szabadság-vesztéssel járt, értem az 1848/9-ik évet, akár a túlzásokat illetőleg, melynek értelmezése egyéni felfogástól függ, mivel azonban a megye terén nem Eger városa gyakorolta alkotmányos jogát, „hanem előbb az összes nemesség, később a bizottmányi tagok, kik az egész megye területéről s következve Gyöngyösről is arra jogositvák, ha túlzásba mentek át, azt nem az egriek idézték elő, hanem a vidékiek importálták, azok közt K. L. is, nincs tehát mit szemrehányni Egernek, különben aligha azt nem tartja túlzásnak, hogy a megye bizottmányi ülése mind a megye-◄§ T Á R G A. §k Aki a német asszonynak hisz. Igaz is nem is. Kürthi Jenőtől. (Vége.) Naponta felkerestem Slck-nét. Úgy bánt velem, mint egy normalistával. . . kinevetett minden percben. Gyönyörűen tudott nevetni ! Egyszer szóba jött Felix is. Elbeszélte, hogy igen szerette azt is, csaknem annyira, mint engem. Elbeszélte, hogy férjét soha sem szerette. Felix miatti bújában lett nejévé. Az egy zsarnok, egy vasgyúró, egy krampusz, aki egész napon át a patikáriussal elvmandlizik. De szerencse, hogy elvmandlizni jár, legalább addig sincs itthon, s nem keli látnia azt a szörnyet, mert akkor nem maradna más tennivalója, mint megölni önmagát. Féligméddig elsírtam magamat erre, és könyörögtem neki, hogy ne tegye azt, vagy előbb öljön meg engemet. ... Ily édesen mulattunk naponta mintegy három hétig. Egy reggel benyitok a gyógyszertárba, hogy rózsaszín púdert vásároljak imádottam számára. A rózsaszín púder helyett előttem áll Slck ur veres orra. — Alázatos szolgája ! — hajlongok neki zavartan. — Karsamadiner ! — Lehet itt kérem alássan patkány-mérget kapni? A monstrum elkacagja magát! . . . — Csak nem a feleségemnek akarja talán ? Elborzadtam. . . Ez az ember mindent tud ! — Fiatal ember ! önt az én feleségem bolonddá teszi . . . vigyázzon, mert még lóvá is teendi! Ránéztem. Ha férje nem lett volna feleségének, megkeseriilte volna eme szavait; de igy szép csendesen ajánlottam neki magamat. — O du meine süsse Liebe ! — panaszlom az nap Slck-nénak, — ma rágalmaztak előttem ! — És ki volt az? — kérdi édesen a német angyal. — Férjed ! — Te férjemmel beszéltél ? — Szerencsétlenségre ! — És mit mondott? Elmondtam neki mindent. — Lásd ! — fakadt ki keserűen — ily emberrel láncolt engem össze a végzet ! . . Nem ! nem birom tovább elszenvedni ! És a szép nő szebb szemeiben csillaghúllást képeznek a ragyogó könyek. — Miért sírsz theure Schöne ! — Oh! ily emberrel átélni az életet iszonyú! borzasztó! rettenetes ! — De hisz nem kell vele élned ! — suttogám félhangon, s három hét óta először mertem közelebb húzódni a német szépséghez. — Dehogy nem! dehogy nem! — sóhajtja kezeit tördelve — mit csinálhatok mást ? ! — Eljösz velem ! — rebegém oly halkan, hogy magam is alig hallottam. De ö mégis meghallotta ! — Veled menni? — kérdé szemeit felém ragyogtatva, melyek úgy tündököltek, mint aprilban a nap, midőn eső is esik egyszersmind, — és hova mennénk ? ! — Hová? — Nagy a világ ! de meg van nekem egy nagyné- ném itt és itt, elviszlek oda, s szívesen fog látni, mintha saját leánya volnál ! (Az a néüi ugyan valószínűleg megseprözne először engem, azután őt ... de ki gondolna ily fájdalmas édes percben az ily eshetőségekre?)
