Eger - hetilap, 1875
1875-07-29 / 30. szám
30. szánt. XIV. év-folyam. 1875. jalias 29 én. Előfizetési dij : Egész évre . . 5 ft — kr. Félévre . . . 2 ft 50 kr. Negyedévre . . 1 ft 20 kr. Egy hónapra . — 45 kr. Egyes szám — 12 kr. Hirdetésekért: minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. * I Kiadóhivatal : a líceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Szécheuyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj Láz a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr I I -iiT^ ■ ■! ~'|.I ■■ —— — ........—----------------------------", ■ —— -i,M I. — .. —. — -i , E ger, jul. 28. 1875. Trefort Ágoaton, vall. és közokt. m. kir. minister ur ö exja, a múlt hó folytán városunkban tett magas látogatása alkalmából, e következő sorokat intézte érsekünk ő nmlgához : „Azon kirándulások közt, — írja a minister — melyeket miniszteri tisztemből kifolyólag, idöröl-idöre az ország különböző vidékeire, iskolák, közművelődési intézetek, vagy műemlékek meglátogatása céljából, eddigelé tettem, egyike rám nézve a legkedvesebb emléküeknek volt az, midöu közelebbről f. é. jun. 20. és 21. napjain Egerben látogattam meg az iskolákat s egyéb intézeteket, melyeknek csaknem mindenike Eger nagynevű főpapjainak tudomány és művészet iránti szeretetéröl s a közművelődés érdekében nagymérvű áldozatkészségéről tanúskodik. De Eger szép intézetei között nincs egy is, melynek szemlélete nagyobb örömmel töltött volna el, mint a lyceum, mely létét néhai gróf Eszterbázy Károly egri püspöknek köszöni. Az országban a maga nemében páratlan épület, mely középtanoda eimét viseli homlokán, de egy fötanoda befogadására is majdnem alkalmas volna, mely küldiszén s belső berendezésén, mondhatnám, minden kövében magán viseli nyomát annak, hogy nemcsak a szükség követelményéből, hanem a tudomány iránti meleg szeretetböl s a szellemi érdekeket minden mások fölé helyező magas lélek áldozatkészségéből épült, ép oly felemelőleg bat a szemlélőre, mint az intézetnek minden jogos igényt kielégítő szellemi állapota s azon taneszközben és műkincsek, melyek a tanuló nemzedékek korszerű kiképeztetésének előmozdítására benne felhalmoz vák. Engem, midőn évek hosszú sora ntán viszontláthattam ez intézetet, melynek falai között fiatal koromban én is szívtam a tudomány emlőjét, nemcsak saját ifjúkori emlékeim varázsa hatott át, hanem kétszeresen ébredt föl bennem a nagy alapitó iránti kegyelet, érzete. Gróf Eszterbázy Károly püspök, e lyceum nagylelkű, tudományszerető s áldozatkész alapitója, azon férfiak közé tartozik, kikről — midőn egyfelül „saxa loquuntur11 — egyszersmind szóbeli és írott emlékek ezernyi ajkával szól a hagyományban a hálás emlékezet is. Mind az egri érseki, mind az Eszterházy családi levéltárak számos okmányát őrzik az ö, korát sok tekintetben meghaladó, s főpapi és főnemesi hivatása legteljesebb magaslatán álló ritka szellemének. A hagyomány pedig, mondott szavairól szintúgy mint tetteiről, annyi emléket őriz még ma is, melyek mindegyike a szigorúan tiszta erkölcs mellett meleg emberszeretetéről, a közmivelödés és a jótékonyság oltárán egyaránt áldozni tudó bőkezűségéről s hazafias és alkotmányos érzületéről tanúskodnak, mint igen kevesekről kortársai közöl. S hogy ily embernek, a még nem épen rég múlt ily fenköit alakjának egy életirója nem akadt; hogy hazánk irói s tudósai közöl senki sem vállalkozott még a hálás feladatra, adatokból és okmányokból megirni azon férfiú életét s lefesteni jellemét, aki ép annyira szolgálhatna például a főpapoknak és fönemességnek, a mennyi tanulságot nyújt általában korrajzi tekintetben is ; a ki a múlt század második felét csaknem egészen betöltötte püspöki székén viselt dolgaival s a magyar nemzeti tudományos élet ujraébre- désének ez örökre nevezetes, alapvető korszakában, mint főpap és mint hazafi, kettős fényben ragyogott szelleme és tettei által! Egri látogatásom alkalmával támadt bennem az eszme, mely azóta elhatározássá ért, hegy e rövid látogatásom kellemes emlékét magamra nézve megörökíteni s a hazára és irodalomra nézve is gyümölci-özövé tenni igyekezzem, a nagynevű püspök élet- és jellemrajza megírásának eszközlése által. Nem hiszem, hogy ne találkozzék illetékes toll ily munkára; ne olyan, mely azzal ép annyi történeti s korismerö jártassággal, mint szeretettel foglalkozzék ; rajta leszek, hogy e munkára szakavatott vállalkozót találjak történetíróink között. De mielőtt bárki ily munkához foghatna, az adatok összegyűjtésére van szükség, erre nézve kérem ki Méltóságod nagybecsű közreműködését. A mennyiben gróf Eszterházy Károly püspök számos levelei, valamint a hozzá intézettek és reá vonatkozók az egri érseki levéltárban, illetőleg az F.szterházy-család levéltáraiban találhatók fel, s mind magán, mint hivatalos jellemére s működésére vonatkozó számos adat kell, hogy oda vezessen, vagy onnau induljon ki; — a mennyiben továbbá felőle, s szavai s tettei felöl az egri nép s a megyei papság ajkán és a család körében is számos jellemző adatot, talán adomaszerüeket is, tartott fenn és őrzött meg még máig is a hagyomány : azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok Nagyméltóságodhoz, hogy mindezeket összegyűjteni s annak idejében rendelkezésemre, illetőleg annak — ki az életrajz megírására, felbivásom folytán, vállalkozni fog — rendelkezésére bocsátani méltóztassék. A közművelődésnek alig lehet jobb szolgálatot tenni, mint azoknak a férfiaknak s törekvéseik- és működésüknek példányul állításával, kik a közművelődés érdekében buzgón és sükeresen működtek; s a nemzet életrevalóságának és haladásának alig van biztosabb záloga, mint az, ha nagyjait megbecsüli, mig élnek, s emléküket megőrzi és tiszteletben tartja, mikor már meghaltak, de áldásosán hatni nem szűntek, és soha nem Í3 szűnnek meg !“ E fenköit szellemű sorokra, hasonló szellemben a következő választ intézte érsekünk ő ntulga a minister úrhoz : „Nagyméltóságu magyar királyi minister ur! Kegyelmes uram! Marienbadban, hol változott egészségem miatt üdülést keresve, időzöm, vettem Excelentiádnak folyó évi junius hó 26-án kelt nagybecsű sorait, melyekben Excellentiád reflectálva Egerben mulatása alatt közvetlenül szerzett tapasztalataira, valamint a gondjaimra bízott egri tanintézetek, különösen pedig a lyceumnak minden jogos igényt ki légitő szellemi állapota felett élénk megelégedésének kifejezést kölcsönöz, úgy egyik legkitűnőbb elödöm — Eszterházy Károly gróf — mint a lyceum bőkezű alapitójának, korát sok tekintetben meghaladó ritka szelleme iránti tisztelete s hálája nemes érzelmeit fenköit szavakban tolmácsolva, abbeli hazafias szándokát nyilvánítja, miszerint hazánk történet-irói közt kere- send vállalkozót, ki adatokból s okmányokból megírja életét s lefesse jellen^t nevezett elődömnek, ki a múlt század második felét csaknem egészen betöltve püspöki székén viselt dolgaival, követendő példányul szolgálhat a papoknak, sziníugy, mint a főnemeseknek. Fogadja ezért Excellentiád mélyen érzett köszönetemet és hálámat. Magam is akként vagyok meggyőződve, hogy minden nemzet, mely e névre érdemes, tiszteletben tartja azon férfiad, kik tevé- kenységöknek magasabb célokat tűzvén ki, akár a közélet, akár a tudomány vagy művészet körében kitűnő érdemeket szereztek maguknak. És méltán; nem csak azért, mert kitűnő féi fiáknak való jutalma csak az lehet, ha nevük s tetteiknek emléke tiszteletben tar- tatik, de azért is, mert jó emlékoszlopokat rakni a jövő nemzedéknek Útmutatóul ; mert jó kijelölni a helyeket, hol nemes szivek végálmukban megpihennek ; bogy a nemzet soha ne feledje el,
