Eger - hetilap, 1875

1875-07-29 / 30. szám

284

mikor szülőföldjén dicső elődök szent pora fölött jár, miként e helyet aljas tettekkel megfertöztetni szentségtörés.

Eszterházy Károly grófnak , ki majd nem félszázados fő papi és hazafiai életével példánykcpen állt kortársai közölt, kijelölve a célt, mely felé a nemzetnek jövőben is törekednie kell, méltó magasztalába szerintem csak is az lehet, ha áthatva az általa felölelt ügy nagyszerűségétől , kimutatjuk a részt , mely annak előmozdításában őt illeti, és kimutatjuk az eredményeket, melyeket neki köszönünk ; hogy midőn életére visszatekintünk, a hála mellett , melylyel iránta tartozunk , keblünket ugyanazon érzés lelkesítse, mely öt vezeté, és tettei fényéből merítsük azon erőt, mely öt dicsövé tette.

Ennek elérését célozza tehát Excellentiád is a nagynevű püspök élet- és jellemrajza megírásának eszközlése által, mely egyszersmind kétségtelenül bő tanúságot nyújtaná általában korrajzi tekintetben is.

Mert ha van kor, melyre visszatekinteni hazánkban vigasztaló , ez azon időszak , mely Eszterházyt s csaknem mindazon férfiakat szülte, kikre méltó büszkeséggel tekinthetünk. Ki nem ismeri a tizennyolcadik század nagy és elhatározó befolyását hazánkra! Csakhogy e befolyás nálunk Enrópa más országaitól egészen különböző vala. A nemzetiségek érzete, mely a tizennyolcadik században Európa más népeinél az állam fogalma által hát' térbe szorittaiott, nálunk ekkor még nem vesztett el semmit élénkségéből. Ennek okát hazánk sajátságos helyzetében találjuk.

Ámde mindennek nyomozása s pragraaticns kifejtése a vállalkozó életiró tiszte ieend, mire, hogy pár szóval magam is ntaltam, Excellentiád azt nekem rósz néven nem veendi.

Egyébiránt magam részéről kész örömest összegyüjtendek

miDden anyagot, mi a tervezett muakairásra szükséges és a rendelkezésemre álló levéltárakban fellelhető.

Hogy pedig e mü Excelientiád nemes óhajtásához képest nemcsak a nagy főpap és hazafi emlékéhez méltó legyen, — kinek mint az aranynak a művész szebbitö kezére ugyan szüksége nincs, hogy belbecse megismertessék, de hogy az egyszersmind a magyar irodalomban is méltó helyet elfoglalva ünnepélyes módon tiszteletet nyilvánítson azon férfiú iránt, ki mint főpap s mint hazafi kettős fényben ragyogott szelleme s tettei által: részemről Írói tiszteletdi- jul száz darab aranyat felajánlok azon egyszerű kikötéssel, hogy az ezen jutalomra Ítélt munka véleményezés végett velem is közöl- tessék.

Midőn tehát Excelientiádnak az egri látogatás alkalmából támadt ezen nemes és fenkölt eszméért ismételt hálámat fejezem ki, egyúttal forrón kívánom, hogy eme megérdemlett borostyán, melyet a haza dicső gyermekének szobrára leteszünk, legyen egyszersmind reméuyág, mely arra emlékeztet, hogy valamint a hatalmas cser ntán anuak legalább sarjadékai maradnak, úgy oly haza, mely valóban nagy férfiakat nevelt, később is fel fogja találni polgárai között azokat, kik a jövő vészeivel szembeszálijanak.

Fogadja Excellentiád stb.

Marienbad, 1875. julius hó 14-én.

Dr. Sama8sa József, egri érsek.

Szinházügyünk.

Hogy a művészet számos ága közt a színművészet minden időben a közmivelődés terjesztése egyik leghatályosb téoyezöjének

A T Á R G A. ►Egy vers

egy arcképért.

Halkan, mint az őszi szellő Suttog a fa lombjain át,

Gyöngéd lehelete alig Érinti a bimbót, indát. . .

Alig hallod, mégis érted,

S érzed a bút, érzed a kéjt.

Kehiedben öröm-világ él. . .

S|fáj, de nem tudod mi, és mért.

. . . Majd felcsattan, felviharzik.

— S szived öntudatlan reszket.

. .. Majd zokog, ... 8 te képzeletben Látod a sirt, s kis keresztet.

Most felsikoll mint az árva,

Midőn könye már kiszáradt.

Vagy felkacag, mint a gyermek,

Ha leront egy kártya várat.

S végre miut egy folyó, midőn Tengerré lett zugó árja . . .

Egy utólsó mély sóhajjal A csendet, nyugalmat várja.

...Enyi érzést mond el a hang. Enyi hangon zeng az ének.

Kis csalogány csoda-e, ha Csalogány nak nevezének ?

Létezik-e csalogány ott,

Hol nincs erdők sötét árnya?

... Árny nélkül maradj te mindig Az alföldnek csalogánya!

Kürthi Jenő.

Eszterházy püspök életéből.

Vallás- és közoktatási ministertink, Trefort Ágoston ő exja, közelebbről városunkat magas látogatásával szerencséltetvén, ez alkalommal, egyebek közt, beható szemle alá vetteíaz egri érseki lyceumot is, a tudományok e nagyszerű csarnokát, melyet Eszterházy Károly egri püspök a múlt század második felében páratlan bőkezűséggel állított, s melyhez hasonlót a tanintézetek sorában hazánk egyet sem, de még Európa is keveset mutat fel.

E magas látogatás a minister ur fenkölt s kegyeletes lelkében — ki ez intézetnek maga is tanítványa volt, — azon magasztos eszmét érleié meg, hogy e monumentális épület nagy nevű alkotójának emléke, életrajzának megírása által, irodalmilag is megörökittessék. Ez ügyben a minister és jelenlegi érsekünk ő nmlgaik között levelek is váltattak, melyeket mai számunkban találnak olvasóink.

Ki leend e nagybecsű megbízással megtisztelve : az életrajz megírására fölhiva ? nem tudjuk. Részünkről, — már saját irodalmi körünk reputatiója érdekében is — igen ohajtanók, ha megyénk egy derék s szorgalmas történet-búvárát érné e kitüntetés.

Ez idő szerint tehát kiválóiag napi érdekű lévén ez eszme, alkalomszerűnek tartjuk — nem a megírandó életrajz számára, — hanem csupán a nagynevű főpap egyéniségének s jellemének némi ilinstrálására, — Eszterházy életéből néhány érdekes mozzanatot e helyütt körvonalozni.

Galanthai gróf Eszterházy Károly 1725-iki május 4-én született Pozsonyban. Gróf Barkóezy Ferenc egri püspök 1761-ben az esztergomi érsekségre emeltetvén, helyét az egri püspöki székben 1762 ben gr. Eszterházy Károly foglalta el, ki 1759-től fogva váci püspök volt.

Egri püspökké lévén, első teendőinek egyike az volt, hogy az előde, gr. Barkóezy püspök által, az Egertől egy órányira fekvő tárkányi kies völgyben, ritka főoynyel épített 8 pazar bökeztiségge[ fölszerelt nagyszerű nyári kéjpalotát, az úgynevezett „Fuo r-con- t r asti“ t alapjaig lebontatta. A roppant kéjlaknak ma már nyoma sincs, sőt helye is alig ismeretes. Emléke csupán a Barkóczy-féle okiratok keletében (Datum in valle nostra deliciarum Fuor-Con- trasti), s a szájhagyományban van meg. Ez utóbbi sejteti az épület roppant mérvét, mely szerint abban nemcsak a püspöknek, hanem az egri káptalan egyes tagjainakjis tágas és kényelmes, elkttlönzött nyári lakosztályaik voltak. Nem csuda tehát, hogy Barkóezy az épülőt lerontásának hirén igen megütközött, s azért egykor, Egerben jártában, utódának, Eszterbázynak éles szemrehányásokat tőn. Ez épll-