Eger - hetilap, 1875
1875-07-22 / 29. szám
XIV. éf-folyaiu. 29. szám. 1875. jnlins 22-én. Előfizetési dij : Egész évre Félévre . Negyed évre . Egy hónapra Egyes szám 5 ft — kr. i ft 50 kr. I ft 30 kr. — -15 kr.- 12 kr. Hirdetésekért: minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegado fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 16 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó hivatal : a ljceunii nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapít ványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr A választás után. Befejeztetett. A község többsége nyilatkozott, s megválasztotta képviselőjéül azt, kit bizalma övez, átalános szótöbbséggel, szép rendben s nagy lelkesedéssel. Éljen tehát Babies IstváD, a követ, ki valódi igaz hazafisága, bölcs tapintatossága, sok oldalú szakismerete, kitartó vas szorgalma, fáradhatatlan munkássága, a közügy iránti szeretete s e mellett az önfeláldozást naponkint tanúsító tulajdonainál fogva már régen kiérdemelte azt, hogy az országházban helyet foglaljon. Adjon isten tehát erőt neki, hogy a haza s nemzet iidveért munkálkodbassék ! A mi dolgunk, választóké, befejeztetett. Három évben egyszer van jogunk nyilatkozni az ország dolgában, a képviselőválasztás alkalmával, — ezt megtettük, most térjünk a napi munkához. A pártok, melyek ellentétben állottak, s azon párt, mely e mozgalmaktól távol maradt — gondolják meg, hogy egy hazának gyermeke mindenik, hogy testvérek, hogy itt e földön élriök, s halniok kell, szeressék egymást. A politikai harcnak legyen vége. Ne emlegessük, ki hova szavazott, és ki nem szavazott. Legyünk egymást szerető testvérek, mint voltunk az előtt. Az ország dolgát elvégzi helyettünk a képviselő, elvégzik a haza alyjai. Mi végezzük a magunkét. Tiszteljük egymást, tiszteljük a törvényt, mely mindnyájunk fölött áll, s mely mindnyájunkat, egyenlően oltalmaz. Hagyjunk békét a politikának. Van nekünk bajunk elég másból is, olyan bajunk, melynek orvoslását isten után egyedül magunktól s egyedül jó akaratú mun kálkodásunktól várhatjuk, mit nem végez el helyettünk senki, csak a valódi egyesülés. E kétségbe vcnhatlan igazságból önként következik: hogy azoknak, kiket a közös érdek tűz egybe, óhajtván a jólétet, múlhatatlanul egyesülniük 1 ell, és nem csak pusztán önmagukért kötelességük ezt tenni, hanem másokért is ; mert a társadalmi viszonyok mindenkit jogokkal ruháznak fel, de viszont e jogok értékének arányában kötelességekkel is, minélfogva az osztályok (nem aristokra- tikus értelemben véve) melyek tudományos, kereskedelmi, ipari stb. érdekeket képviselnek, és egyesek között bizonyos harmónia jő létre, melynek kén) es kerekei csak akkor fognak járni a rendes utón, ha ez egység nem zavartatik meg, mát csak a közvetlenül érdekelt erők tömő)ülése és ennek következtében az öntudatos cse lekvés által lehet biztosan kikerülni. Győződjék meg mindenki, hogy a társadalmi nyomoi uság és szerencsétlenség, mely sokak előtt oly gyűlöletessé teszi a földi életet, és sokakat a bűn feneketlen örvénybe sodor, a sok eredmény nélküli küzdés után kivész belölök a bizalom önmaguk és embertársaik iránt : mindez onnan veszi eredetét, hogy az őszinte és jóakarata közremunkálkodás helyett, többször tudatlanság mint roszaka- ratból, inkább az ellentörekvés van napi renden. Egyik jobbra, másik balra. Szeressük a hazát, úgy amint isten tudnunk engedte ! De ne vonjuk kétségbe más ember hazaszeretetét, — bá talán más ösvényen jár, mint mi. A haza védlelke nem parancsol egyformaságot a nézetekben és eljárásban, de azt sem engedi meg, bogy egymást ellenség gyanánt tekintsük. Nincs boldogtalanabb, kárhozatosabb felfogás, mint hogy aki veilink egyet nem ért, az ellenségünk, kit azért elitélni, kinek áitai i jogunk vaD. Ez a felfogás az igazi haza- fiatlanság. Nekünk szükségünk van a hon minden polgárára, valamennyinek egyesitett erejére, ha fenn akarjuk tartani őseink örökét. Mert valamint az óra gépezete kiegészítő részét annak legparányibb szegecskéje ép úgy, mint a legzamáncosabb kereke képezi: úgy a társadalom egyetemét is, a benne lakó összes polgárok alkotják. A hazát csak akkor szeretjük igazán, ha egymást szeretjük, mint az anya csak akkor lehet boldog, ha gyermekei békében élnek. Városunk mai napig rendezetlen. Ide kell a küzdelem, ide az összetartás, a jó irány, a becsületes és szigorú ellenőrzés. Itt kell megteremtenünk s állandósítanunk a rendet, a szorgalmat, s a tiszta kezelést. Ez minden polgár kötelessége. Ne legyen más párt a város ügyeiben, mint a becsületes emberek pártja. A becsületnevét viselje a város ügyeit szivén viselő polgárok serege, a becsületét, mely nem tűr magán szennyet soha, sem a tunyaság sem a gazság szenyjét. Ezer dolgunk, ezer intézni valón k van. Iskoláink száma sok, de alig van olyan, bogy javítás nem férne hozzá. Adókataszterünk a legrosszabb, és igy hamis adatokon alapszik földadó kivetésünk. Itt tehát az idő azon segíteni. — Iparunk elhanyagolt; kereskedelmünk pang ; utaink roszak, földeinket víz hordta. Városunk anyagi s szellemi emelkede'sét minden téren eszközölni, s az ezek útjában álló akadályokat, tőlünk kitelhetökép, vállvetve elhárítani, a közhasznú célok elérésére a szükséges áldozatokat idejében meghozni, minden polgárnak nem csak erkölcsi, hanem lényeges kötelessége is. Mit nem létesíthet a szellemi s az anyagi erő? Mit le nem győz a határozott egyetértés, általános lelkesedés, készség, közös érdekeltség s kitartó szorgalom ? Ki hitte vala, hogy azon nem rég még vizboritotta posványos té reket, melyeket most gazdag reményűvel barázdál a emberi szorgalom, valaha termő földekké tegyék? Az elmaradás és gyáva tespedés, s a közönyösség minden káros hatását épen úgy érzik az alantabb sorsuak, mint azok, a kik elbizakodottan világi jólétük ölében, nem is törődve a jövővel, mit sem gondolnak közügyeinkkel ; mintha bizony a sorstól örökidökre lennének biztosítva, pedig a mi százakat lesújt és ezreket megsemmisíthet, kivételt nem tesz azon egyesekre nézve sem, mivel közvetlen ezen keretbe tartoznak ök is. Közös jólétünk megszilárdítása által érhető el csak is az egyesek biztos jóléte; s ha elvégre meggyőződéseink ezen irányban találkozandnak, s tenni készt a legjobb akarat, szükséges, hogy szán ítást tegvünk magunkkal, mi végett kiadásainkra, mindenekelőtt pedig bevételeinkre nézve tisztában legyünk, de legfőkép jövedelmi segéd-forrásaink előteremtésétől gondoskodjunk. Hogy számoltathatja meg az a gazda tisztjeit, aki maga soha sem adta számon nekik azt, ami vagyona tulajdonkép van ? Gondolhatni-e ott elöhaladást s rendet, a hol semmi sem lett még bevégezve? Korunknak legnagyobb gyengesége, hogy mélyen átérezve és értve azt, a melyekre régi szüksége van, türelmetlen rohamossággal akar megszerezni mindent, nem tekintve saját erejére. Ez az oka legtöbbször megterheltésünknek. Minden bizonynyal zilált helyzetünk, melyet a múlt időit mulasztása szült, súlyosítja működéseinket, annál inkább kell a közterhek felosztásánál egész positivitással meghatározni a sem több sem kevesebbet s állapítani meg az arányt, hogy közönként fenakadást sőt visszaesést ne eredményezzen sebes haladásra törekvő gazdálkodásunk. Annál fogva elsőben is lényegesebb szükségeink kielégítéséről kell gondoskodnunk, s a szerint biztos és fokozatos sorrendben teljesiten- dök egyenként és idönkint mindazon igények betöltései, a melyeket belnyugalmunk, biztonságunk, mint főfeltételei elöhaladásnnknak, megkívánnak s tőlünk elengedbetlenül követelnek.
