Eger - hetilap, 1875
1875-07-01 / 26. szám
202 beni erős hit a mellett kitartó közreműködése a nemes emberbarátok és barátnőknek, s az intézetet bátran életbe lehetne léptetni, s hitem szerint sükerrel főn is tartani. Hanem a mi legfőbb, — tisztelt honfiak és honleányok ! a szürke nénéket semmi esetre se feledjék ki, mert ezek nélkül biztosíthatom, hogy semmire sem fognak menni. E sorok Íróját a modern szokások s gyanúsítások szerint nem vádolhatják sem clericalismussal, sem ultramontanismussal, mert e sorok Írója a vastag nyakuak sectájához tartozik, s kifejezéseiben, gondolkozásmódjában meglehetős puritanismussal bir; mindamellett határozottan ajánlja, hogy a gyermek-menhely vezetését, gondozását, csak is szürke nénékre lehet megnyugtatólag bizni, s csak is az a bizalom nem fog várakozásaiban csalódást hagyni maga után. Hogy miért e makacs ragaszkodásom a szürke nénékhez ? az könnyen magyarázatát leli azon sokoldalú tapasztalásban, melyet az élet gyakorlati mezején időközönként szereztem, és amely tapasztalatok forrását lélektanilag önmagam előtt megfejtettem. A szürke néne ugyanis erős fogadalommal és vallási meggyőződéssel eltelve s véghetetlen lemondással felruházva, bérnélküli ingyen rabszolganöjeként tekinti magát az összes emberiségnek. Ismeri valaki Székely nagy hirü festményét, „az apácát ?" Hogy ne, ki ne ismerné, mily megható jelenet, mily költői felfogása a szürke néne jellemének ! Látott valaki csatatért és hadi kórházat; járványt, döghalált, pestist, jajgató és rémült tömegeket; fejvesztett bódultságot s fejetlen kétségbeesést; a szürkenénét mindig meglehet találni a rémületek közepette,- bátorítva, ápolva, kötözve, haldokló szemeket lefogva — utolsó búcsú-szavakat a távol szerettek számára feljegyezve? A szóval, ég és föld között lebegve jó nemtőkint mindenütt, és soha elkésve megjelenni. Látott valaki bölcsödét, kisdedovodát, gyermek-menházat ? bizonyosan látott szürke-nénét is nyugodt gonddal, és feszült figyelemmel forgolódni a kisdedek között, ápolni, táplálni, csititani, járni és beszélni tanítani a kisdedeket, és ezt mind azon átszellemült komolysággal, mely a szürke nénék sajátságai közé tartozik. De hát kik ezek a földi-szentek, ezen rendkívüli emberfeletti lények, minden erénynyel, és semmi gyarlósággal? Mi teszi őket ily bámult tüneményekké ? Családtalan, eltemetett múltú, reménytelen jövőjű, erős akaratú, munkás, engedelmes secta, kinek „erős vára az isten", s rendíthetetlen vezércsillaga a gondviselésbeni hit és megnyugvás! Ilyen fegyverekkel neki vághatnak azután mind a háború rémeinek, mind a kórházak ragályainak, mind pedig a vad népek által lakott sivatagoknak; — ez azután feltartja, a szegény halandókat. Hogy pedig 'a gyermek-menhely megalakulhasson, meg kellene hozni az egri lelkes honleányoknak egymás iránt azon nagy áldozatot, hogy a köz cél iránti-tekintetből egymáshoz közelítve, — a modern kor áramlata szerint, kiáltsák ki a nő egyletek fúzióját, és egyesült erővel fektessék árvaházaik kezelését practicusabb alapra. Ha egyesül a két nő egylet, okvetlen képes lesz a mostani cél tekintetbe vétele mellett a gyermek-menhelyet felállítani és úgy a hazának, mint az emberiségnek soha el-nem felejthető szolgálatot tenni. Ha nem egyesül : a részvét, mely ellenkezőleg magas fokra emelkedik iránta, elfog szunnyadni — sa jótékony intézetek elsat- nyulva el fognak tűnni a város területéről. Hanem a fúzió esetében az intézetet szürke nénék kezelésére kell bizni, s ez esetben biztosíthatom igaz magyar hitemre a nemzet gazdasszonyáit, hogy sok kemény, szűk szájú erszény fog megnyílni jaz intézet gyámolitására és fel fog virulni az intézet. A közjóra való törekvés legyen tehát a cél. Ezt ajánlom. Nemzeti indolentia és passivités. Az 1867-dik évi Xll-dik t. cikk megalkotása után, mely államiságunkat ujjászülerolé, vig esztendőket, derült napokat kelle már élnünk, miután különben is szeretjük magunkban dudolgatni: „meg- bünhődte már e nép a múltat s jövendőt." A hozott törvények gyű-, mölcseit kellene élveznünk, örvedezni a jogszolgáltatás gyorsaságán, dicsekednünk pontos közigazgatással, kérkednünk a községi élet pezsgősége, elevenségével, a népoktatás elöhaladásával, az iparszabadság áldása, a müszorgalom fölvirágzásával stb. mert hiszen mindezeket korszerű s jótékony törvények is támogatják Azonban hogy állunk, s mit művelünk átalában? Mi nem mozdulunk semmi téren ; a hozott törvények papiroson hevernek; mint a kővé vált Niobe az Eumenidák sajgó fájdalmával földhöz szegezve ve8zteglünk, s állami függetlenségünk nyolcadik évében politikailag-*#§ T A. R G A. §►A jó-bolond. Beszély. Kürthi Jenőtől. Nagy bolondnak tartotta Plotinszky Cézárt az egész világ. Hogy miért tartotta annak?ez oly kérdés, melyre magaafenntisztelt világ sem volna képes megfelelni, épen úgy, mint nem tudná okadatolni, miért tart sok más embert bölcsnek, olyanokat, kiknél egész philosophiájokat a létezett, létező és létezendő hosz-, ür-, sür- vagy súly-mértékek legkisebbikével sem lehetne bilancirozni, vagy némelyeket kapacitásnak, holol t k a p á v a 1 sem lehetne belőlük egy valamire való gondolatot előc i t á 1 n i. Elég az, hogy Platinszky Cézárt bolondnak tartotta az egész világ. A hova ő belépett, vele együtt lépett be a kaspedli, hanz- wurscht, bajazzo, mert egy magán többet nevettek, mint az egész nagy föld minden csepü rágóján. (Pedig öt magát ember-emlék óta nevetni sem látták,) Az ö kontójára mulatott az egész kompánia apraja, nagyja. Rajta próbálta meg az ifjú tekintetes Bary Énok megyei tiszteletbeli jegyző úr (akiből később oly hires alispán lett) az első viccet, még pedig azon édes megnyugvással, bogy ha bon-mot-ja felsülne is, elsült gyanánt fog numeráim. A kissé komolyabb Muszay Gerö pedig (ki mint csodált hős esett el 49-ben az —i csatában), aki nem érzett magában erőt, bátorságot, vagy gusztust a nyelveléshez, legalább beledugott Cézár kabát-zsebébe egy sonka-csontot, vagy kalapjába tálalta a paprikás csirke morest. És Plotinszky mindezt átnézte, eltűrte, zsebre tette és agyonhallgatta. Még a sonka-csontot sem vágta Gerő úrfi barna-fürtös fejéhez. Ezért tartották öt nagybolondnak, jó bolondnak egész világéletében, ami pedig szép summa esztendőket számlált e siralom völgyében. De hát ki vala, mi vala, honnan jött, hol lakott ez a jámbor Plotinszky Cézár? Szegény városiak ! Van színházatok, kaszinótok, lovardátok, kávéházatok — — s mindezt látogathatjátok télben, nyárban, sárban, vízben, éjjel, nappal, mert utcáitok ki vannak kövezve, meg vannak világítva. Minden lépés újabb eszmét, minden mozdulat újabb élvet, minden perc újabb szórakozást nyújthat ... és mégis bizonyára városi ember volt az, ki először elmondta azt a szörnyű szót, hogy : unatkozom. Asitoztok hol jobbra, hol balra, hol mind a két oldalra. Falun ? A falun semmi sincs ! Egy csepürágó megérkezése csak anyiban különbözik az üstökös-csillag megjelenésétől, hogy azt a naptárak nem kurren- tálják. Egy csavargó színész-kompánia aerát alkot, melyet a harmadik generatio is emleget. Egy emberséges korcsmái verekedés nagy dolog, valódi esemény, mely három hétig forgatja a falu nyelvezetét. Nyárban por, öszszel sár, télen hó, tavaszszal viz az uralkodó elementum. Pflaszternak hire sincs, hacsak az érdemes árendásáé orrán számításba nem veszszilk a schőnheits-pf'lasztert, ... ez is raritás. A gaz-zal nem világitani, hanem fűteni szoktak. ... És mégis mennyi élvezete van egy falusi embernek! — Városban egy uj lakó ki-, vagy beköltözése nem érdekel senkii.
