Eger - hetilap, 1875

1875-01-21 / 3. szám

19

Tisztelt honfitársak ! Meghajlunk e szép gondolat, elemes törekvés előtt ! Önök gyermekeiknek s utódjaiknak azt hangoztatják itt : íme, nézzétek a munka és szorgalom gyümölcsét, legyetek ti is munkások és szorgalmasak!

Önöket tehát tisztelt honfitársak! a legszebb szándék, a legnemesebb érzelmek vezették, midőn ez ünnepélyt rendezték. Tartsák meg önök keblöknek ez érzelmét mindvégig; a hatalmas csernek csak erőteljes sarjadékai lehetnek, és a községek, melyeknek polgárai az erény, becsületesség, a jog, s igazság érzetétől, s tiszteletétől át vannak hatva, csak erényes, s becsületes utódokat hagyhatnak magok után. Pedig nekünk tisztelt honfitársak ! törekednünk, s mindent elkövetnünk kell, hogy az utódok kötelességeiket megértsék és teljesítsék.

Mert,— mint egy történetiró mondja: midőn őseink majd ezer év előtt, Ázsia sivár földjeiről kiszorittatva, megindultak uj hazát keresni, e szép országot gazdag bérceivel, s termékeny rónáival elfoglalván, annak határköveire a magyar nevet fegyverrel vésték be,s az uj hazát „Magyarországnak“ saját vérökkel keresztelték el. Ök mint honszerző atyák a természet törvényeinél fogvást sírba szállottak; de átadák e hazát utódaiknak, mint szent örökséget, mint annyi munka gyümölcsét, oly sok veritek, s kiöntött vér meg- érdemlett bérét. Átadák azon köteiezettséggel, hogy azt megvédjék^ föntartsák; —az utódok ismét pártokban hullatták véröket — az óriási nagy harcokban, miket vivniok kelletett; de hazájokat megtartották. Azonban idejök nem maradt, hogy e szép hazát egyszersmind virulóvá tegyék. Mert a halhatatlan emlékű b. Eötvös József ezelőtt 30 évvel még bátran mondható : „Tekintsünk körül e hazában, és vájjon, ha sorsunk úgy akarná, hogy mint elődeink régi lakhelyeikről, úgy mi is e földről hatalmas ellenek által elüzetve más éghajlat alatt keresnénk hazát, és egy ezred után unokáink egyike jöne vissza Magyarországra: föl fogná-e találni nyomdokainkat? E hazának terjedt határain hol van a nagy nemzeti emlék, mely még romjaiban is méltón föntartaná nevünket? hol az eszme, melylyel az emberi nem eszmekincsét gazdagítottuk? Igaz! ez 30 év előtt volt mondva, s azóta sok történt, de ez még mind nem elég. A szép lelkű s tár.torithatlan jellemű hazafi, Kölcsey Ferenc, a hires szónok, iró, költő, ki szerény viszonyok között uádftdte házban születve, a közélet, s tudomány terén annyi érdemeket szerzett magának, s kinek ott a Túr partján diszlő emlé'sszobra előtt mindenki kegyelettel áll meg, — ezen Kölcsey Ferenc jól mondá: hogy e nemzet hivatásának még uem felelt meg. Azonban ő nem kételkedett nemzete jövőjében, hitte, hogy mig minden nemzet halad művelődik, erösbül, mig mindünnen egy szebb jövő hajnala emelkedik: akkor nekünk is lehet reméllentink, hogy a

tér egykori ficánkolásaiból és beáll egy municipalis hatóság irodájába, és ott szorgalmasan dolgozik, sót dicséretet is nyer főnökeitől.

II. De hát a fiatal emberben van egy kis ambitio, jobblétre törekvés, es önbizalom is, és elhatározza magát ezek alapján egy megürült magasabb állásért való pályázásra.

III. A fiatal ember azonban nem vette számításba, hogy ve- télytársa a clique-uralom egy tagja, kinek szekerét nemcsak az egész clique tolja, hanem az ezen clique által kormányzott kortes- tábor is húzza.

IV. Ezt a jámbor fiatal ember nem vette számításba, hanem egész önbizalommal ringatja magát a szépremények ölében, eljár a választó bizottmányi tagokhoz, kéri azok pártfogását.

V. A clique azonban megsejtvén, hogy Arszlán úr a maga kezére kezd dolgozni, egy aknát készít ellene, és felrobbantja azt akkor, midőn Arszlán magát a „nép fens ég“ címet viselő társalgási kör tagjának kiváDja megválasztatni.

VI. A népfenség címét viselő clubb tagjai igen békességes honpolgárok ievéu, ezek előtt elhitette a clique, hogy Arszlán nep- lázitó, amin a clubb tagjai megrőköoyödnek és ellene szavaznak Szarvas Arszlánnak, és kibolétázzák nevét az urnából.

VII. Másnap a tisztviselő-választásnál a clique ép az akna felrobbanásával nyert fegyvert használja a kibolétázott Arszlán ellen, azt kiabálván uton-utfélen, hogy mikép lehessen megválasztani olyan embert tisztviselőnek, kit még a népfenségi cluboa sem vettek be lázitás miatt.

Vili. A lázitás pedig egyedül szavazók gyűjtéséből állott ugyan; hanem azért Árszlán kegyetlenül megbukott — és elment Lybiába, a pusztába a többi oroszlánokhoz.

IX. A clique pedig jót nevelett, nagy áldomást ivott gazon törte a fejét, mikép lehessen ezen ordítozó Arszlánt valamely meviszálkodás, s egyenetlenség örök átokként, nincsen kimondva e hon fölött.

Jelezni akartam a mondottakkal, mily feladatunk van nekünk élőknek? s mily feladata az utókornak.

Honszerelem, becsületesség, vallás-erkölcsi érzelem, munkásság az, de leginkább, hogy a maga körében, kötelességeit mindenki lelkiismeretesen betöltse, mi hazánkat nagygyá virágzóvá teheti. Ez legyen vezér-fáklyánk ; de legyen az utódoké is. Azért, ti ifjú sarjadék, ha a márvány feliratát olvassátok, értsétek meg, s véssétek mélyen lelketökbe azon intelmet, melyet az tartalmaz. Gondoskodó atyáitok szólnak ott hozzátok. Rég elhunyt atyánk, kinek lelki nyugalmáért, ma ott Isten házában, melynek sírboltjában nyugszanak porladozó hamvai, mindketten könyörögtünk — sok intést, s oktatást adott nekünk is, itt e házban, s kertben, a nagy körtefa alatt egy kö-asztal mellett. Midőn ö sírba szállott, mi élénk emlékezetben tsrtottuk azokat, s igyekeztünk teljesíteni, s Isten megáldott mindkettőnket. Hallgassatok ti is gondoskodó szüléitek jó tanácsira, kövessétek azokat, s megadja Isten nektek is áldását.

Tisztelt honfitársak! Ez ünnepélyt önök kezdeményezték, s rendezték; rendezték pedig azért, hogy az ilju nemzedéket munkásságra, szorgalomra, az erkölcsi s polgári erények tiszteletére buzdítsák, ösztönözzék. Nemes törekvés ez ! azért önöket illeti a tisztelet. És hogy e szép szándok sükerét mi is előmozdítsuk, négyszáz o. é. forint alapítványt teszünk, hogy annak kamata a kápolnai tanuló ifjúság között évenkint kiosztassék.

És most tisztelt honfitársak ! fogadják legmélyebb hálánkat e rendkívüli kitüntetésért. Eugedjék meg önök, hogy itt csak röviden szólhassunk, hiszen azon érzelmeket, melyek e ránk nézve annyira megható pillanatban lelkűnkben keletkeztek, s azon gondolatokat, mik agyunkban megi'ogamzottak, még a legélesebben szóló nyelv sem bírná csak fölüf -tesen is tolmácsolni. Azok bensősége és mélysége elfojtja ajkukon a szót, de lelkűnkben örökké fognak azok lángolni, s kívánni: Isten áldása legyen önökkel !u

Megyei élet.

Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék 1874. dec. 15-én, Isaák László alispáu elnöklete alatt tartott rendes evnegyedes gyűlésén következő ügyek folytatólag tárgyaltattak : Udvarhelyszék közönségének az állami, vagy törvényhatósági szolgálatban levő nyugdijas egyének nyugdíj élvezetének a hivataloskodás tartama alatt leendő felfüggesztése tekintetéből a m. k. belügyminisztériumhoz intézett s pártolás végett megküldött felirata

nageria ketrecébe elcsukatui — mi hogy fog-e sikerülni, nem tudjuk még most megmondani, mert a clique hatalmas, a clique erős a sógorok és komák egészségesek.

Mondom azért minden keresztény atyámfiának, hogy jó lesz mielőbb odahagyni a clique-t, mert hát nemezis is van a földön, és inkább alávetni magokat a n ö-u ra 1 o m n a k, ami ha terhes is, de még is hasznosabb foglalkozás. Keve.

A növényvilág óriásai.

Nincs épületesebb, tanulságosabb mü a nagy természet nyitott könyvénél. Csakhogy aki abból haszonnal és alaposan akar tanulni, nem az elfogult, vagy félrevezetett elme homályos szemüvegén, hanem a valódi tudományos készii dség, józan műveltség, s fel- világosodottság tisztán látó szemeivel kell abban olvasnia. A legparányibb alakoktól kezdve, melyek csak a górcső alatt jelennek meg látérzékünk előtt, amaz óriási lényekig, melyek bámulatunkat keltik föl, minden egyes tárgya a nagy természetnek, mint a minden- ség építőjének, az isteni alkotónak egy-egy csudás mestermüve jelenik meg a természet barátjának búvár-szemei előtt.

A lények ama rendkívüli változatossága- és sokaságában, melyeket a természet földünkön, a szerves élet körében felmutat, — a legkülönfélébb, s már kiterjedésöknél fogva is a legmeglepőbb alakokat kétségkívül a növényvilág tárja elénk. A forró vidékek flórája, csak egy kisded, termékeny területen is, a növényeknek ezernyi szinvegyület-, alak- és nagyságban annyira változatos fajtáit tünteti elő, mélyek a leggyakorlottabb természetbúvárt is kábulatba ejtik. Hogy erről némi fogalmat nyujísuok, ezúttal csupán a növényvilág néhány nevezetesebb óriás-alakjait óhajtjuk itt némileg meg.

*