Eger - hetilap, 1875
1875-05-27 / 21. szám
163 ügyekezAem betölteni a helyet, melyet az isteni gondviselés számomra rendelt, úgy a mostani, király ö felsége kegyelméből nyert tisztemet is akként tigyekezendem teljesíteni, hogy mind uram királyom legmagasabb, mind a t. megye jogos várakozásának megfelelhessek. Kérve kérem a mindenhatót, adjon elég erőt ennek betöltésére, a t. megyére s annak minden lakosára pedig áraszsza ki dus áldásait, és szálljon meg bennünket mindnyájunkat az egyetértés erős lelke, hogy egyesült erővel, karöltve s vállvetve működhessünk éB munkálkodhassunk szeretett megyénk jóléte s boldogságának helyreállításán, s ez által a haza java- boldogsága- s fölvirágzásán. Éljen a király ! Éljen a haza !“ Ezen, szűnni nem akaró éljenekkel kisért székfoglaló beszéd elmondása után, Z a 1 à r József, a megye főjegyzője szólalt fel s a megye közönsége nevében kővetkező beszéddel üdvözölte a kettős megyénk elnöki székébe immár beiktatott főispánt : Méltóságos főispán ur ! Bármennyire eltérők is egymástól, a legtöbb kérdésre nézve, a pártok nézetei, vannak a közéletben mozzanatok, és szerencsére, örvendetes mozzanatok is, midőn a pártok, letéve fegyvereiket, kezet fognak egymással, hogy egy közös érzésben egyesüljenek. A jelen ünnepélyes perc is ilyen mozzanat. A főispáni méltóság, bár az idők folyamában, mint maga a kezdetben kiválólag honvédelmi rendeltetéssel biró megyei intézmény is, hivatás- és hatáskörére nézve, nem egy változást szenvedett, még mindig tisztes, fontos, fényes polc. Az ősi institutiók iránti kegyelet, melyet történelmi alkotmányu nemzet, ba nagy példákon függ szeme, még a legdemokratikusabb időkben sem vetkezhet le teljesen, a megyei intézményt sem ölelheti magához — anélkül, hogy az annak élére helyezett főispáni méltóság elölt is le ne tegye alkotmányos tiszteletének adóját. Mi is leteszszük ezt, még pedig a jelen alkalommal, annál készségesebben, mert az, kit immár megyénk főispáni székében üdvözölni szerencsénk van, nem csak tisztelt főispánja e megyének, hanem szeretett fia is. Méltóságos főispán ur ! Ha van megírditó perc a világon, midőn a férfi szive is elérzékenyül, ilyen volt azon pillanat, midőn az imént, oly hosszú távoliét után, Méltóságod e terembe lépett s körültekintve, megpillantá e rég nem látott ősi képeket s a sok ismeA fraknóvári fegyvertárban még most is ott áll sorban azon 12 pár ágyukerék, melyeknek csöveit a huszárok vitték el, hogy a magyar ügyet győzelemre segítsék, avagy azzal azok is örökre veszszenek. . . Tudja isten! fegyver és fegyverfogható ember- és katonában csak nem lett volna annyira hiány; de egy szív és lélek szerint nem működő ügyetlen kormányzat, akaratosság, önérdek és végre az árulás szerintem legtöbbet ártottak a magyar ügy 49-ki bukásának. E rövid alkalmi visszaemlékezések után folytassuk befejező szemlénket a fegyvertárban. A legprimitivebb szerkezetű s legrégibb kanócos lőfegyvertől kezdve, a kovás és gyutacsos puskák és pisztolyok jó és rósz példányain felfelé egész a többcsövű „revolver1'(!) és hátultöltő (!) ágyukig láthatsz itt tourista barátom mindenféle gyilkoló eszközt! A mint- egy 11/2 öles hosszú 3 fontos régi hátultöltő (!) ágyút, és egy 6 csövű nehéz pisztolyt meglátva jöttem reá, bogy e fegyvernemek korán- sem a legújabb évek találmányai, mint azt a vásári kiabálók hirdetik. À várgondnok egy Sopronból idekerült pallost is meg szokott mutatni, melylyel annak idejében és helyén összesen 170 embert végeztek ki. E palloson több feliratot lehet olvasni. Különösen a régi kor durva önkényét és zsarnokságát mintegy mentegetni szerető ama pathetikus szavakat : „fiat justitia, aut pereat mundus !“ (legyen igazság, vagy veszszen a világ!) Boldog isten! hányszor nem vétett már a zsarnok főhatalom az igazság ellen épen akkor, midőn azt hóhérbárd vagy pallos által akarta kiszolgáltatni !... Végre a fegyvertárban látható egy 7 csövű u. n. „pokolgép" is. (Höllenma- schine). E két kerekkel biró 7 egyenlőtlen kaliberű ágyút egyszerre lehetett megtölteni s leginkább a mély, s keskeny utakon támadó ellenséget szokták vele agyongolyószórózni. A fraknóvári fegyertárból rendesen a mintegy 72° mélységű s teljesen faragott kövekből kirakott nagyszerű régi kúthoz vezeti a kalauz az utast. Azon szenvedélyes touristák, kik a régi várakat és várromokat szokták legkivált fölkeresni, oda nyilatkoznak, bogy a fraknóvári mestermtivti régi kúthoz hasonlót alig lehet egy könnyen látni. E kút a bele kiáltott 3—4 tagú szót tökéletesen visszaadja. rétién uj közt a jól lismert régi arcokat, melyek mind önt üdvözlék — redeuntem ad antiquos Lares, kiknek aegiBe alatt egykoron, úgy is, mint az igazságszolgáltatás papja, úgy is, mint az alkotmányosság s liberalÍ8mus egyik hőse, s mindig gyönyörrel hallott szónoka, annyi diadalt aratott s annyiszor ünnepelve volt . . . mig végre, a szabadelvű párt határozott győzelmével, mint első ellenzéki követe a megyének, a haza atyjai tanácsába is felküldetett. Mily visszaemlékezések 1 Mintha még most is ihletett volna e terem a meghatottság csöndétől, melyben ön a haza szent nevét először elrebegte itt. Ez emlékek hatása alatt, ifjúsága- s hazafiui munkásságának e szent helyén, dacára tisztes éveinek, bizonyára érzi leikébe visz- 8zatérni ifjúságát s a lelkesedés fenkölt érzetét, mi akkoron még ogyütt járt vala, mint a tavasz és a nyiló virág. Megváltozánk azóta, Méltóságos ur ! Nincs többé ifjúság közöttünk. A lelkesedés szárnya letörött. Megöregedtünk ... az ifjabb nemzedék még inkább, mint idősbje. S tetszünk magunknak e kora vénségben, mely lelkesedni restell, s ambitioja az, hogy számitó s élni tud. Ha azok lennénk ! ha úgy volna ! De mi csak idealismusunkat vetkeztük le, s józan realistikus irány követése helyett, mely nem feledi, hogy a mathesis szintén divina, oly útra tévedtünk, melynek végére jutni . . . gondolni is iszonyú. De félre e sötét képpel! Erőlködjünk bizni a jövőben ... és sorsunk csillagában ... és minmagunkban, ami fő! ... s csukjuk be most egy percre Tacitust, forduljunk el a ciprusoktól, ne lássunk mást ma — csak vidám fényt és mosolygó virágot, mely életkedvre int s mézül kínálja bímporát . . . Az ünnepély e virága mi lehetne más, mint újra és újra azon tisztelet és szeretet, melylyel Méltóságod iránt viseltetünk. És még egy. A romok s omladozások között, melyek újabb alkotásainkat jelölik, van egy, bár sokszor megtámadt, kigúnyolt, életerejében egy kissé megzsibbadt s egy oldalról még folyvást ostromolt, de a valódi szabadság s nemzeti sajátságok hívei által meg nem tagadott, nagybecsű intézmény, mely ha a múltban, a különböző korok exigentiáihoz képest, csodálatos fejlődési képességgel biró szervezetnek bizonyult, bizonyára most sem nélkülözi ezen tulajdonságát, csak értő s blv kezek vegyék munkába fejlesztését s a közérdekeltDe főleg a hegedű játékát adja remekül vissza. A bele lőtt fegyver hangja irtóztató mennydörgésszerű dörejt okoz, mely hullámzatos morajban csak fokonként szűnik meg, mintha a zaj tőlünk már mérföldekre távozott volna. De érdek- s némi borzadálylyal szemléli az idegen Franknó- várában azon setét és mély börtönhelyiségeket, melyek a vár legrégibb épületrésze, az u. n. „fekete torony" alatt vannak. Itt e bástya- szerű őrtorony fala, ahol egy tágas mély börtön-üreg van, mintegy 3 öl szélességű. A „fekete torony" (Dér schwarze Thurm) legfelsőbb löréseiből, ahol egykor 12 ágyú volt elhelyezve, igen szép kilátás élvezhető. Ha tiszta idő van, a jó szem innen a bécsi sz. István torony ragyogó gombját is megláthatja. És most tekintsünk be a kincstárba is; megjegyzendő azonban, hogy oda csak bizonyos alkalommal és pártfogás utján juthatunk be. Hiába, a mostani szédelgő és „krachos" világban egy kincstárba (Schatzkammer) nem is lehet mindenkit „sans gêne" beereszteni; mert a tömérdek kincs és drágaság igen könnyen elszédithetne némely — gyenge lábon álló embert, főleg ha már úgyis bukófélben van! . . . Mint minden kincstárt, úgy a fraknóvárit is valóban mese- szerű és titkos nyitású zárak és vasajtók védik a hivatlan látogatások ellen. Csak a beavatott tudja, hogy a várkastély melyik termének titkos falajtóján át juthatna le egy sötét csiga-lépcsőn azon felülről lecsapódó vasajtóhoz, mely a kincstárba jutni akarók előtt legelőször zárja el az utat, s amelyet csak is az említett titkos utón lehet kinyitni. Hogy aztán még több zárt is kell felnyitni, az magában értetik. Hogy mik lehetnek a fraknóvári (hercegi) kincstárban, azt a következőkben foglaljuk röviden össze: bibor- és bársonyból készült mindenféle török lószerszámok, arany és ezüst kengyellel, gombok- és cifrázatokkal, nem különben drága kövekkel ellátva; arany s ezüst félholddal és drága dövekkel dúsan kirakott török ló- fark-zá8zlók, drága török pisztolyok s egyéb lőfegyverek, mik művészi csínnal készitvék, s agyaik arany-, ezüst-, gyöngyház- és egyéb nemes kövekkel vannak kirakva; különféle szerkezetű, nemes ércek- s drágakövekkel gazdagon kirakott csákányok és bűzöst:
