Eger - hetilap, 1875
1875-05-27 / 21. szám
L i» — 162 — mint elnök, fel fog om tartani a törvényes rendet és csendet; tiszteiül fogok minden véleményt a törvény korlátain belül ; tisztelni a szólásszabadságot, de nem a szabadosságot, mit föl sem is teszek, s megengedni nem fognék soha! (Éljenzés); a tanácskozás termén kívül pedig a tek. vármegye végzéseinek és határozatainak pontos végrehajtása, a közigazgatás minden ága fölött szigorúan őrködni fogok. (Zajos éljenzés !) A munkás, és szorgalmas tisztviselőt, ésannafe egész odaadással teljesített, htt kezeléssel s törvényszerűséggel párosult hivatalos eljárását s működését nemcsak kellőleg méltányolni, hanem a t. bizottsággal együtt kellőleg pártolni is fogom mindenha ; míg a netalán ellenkezőleg cselekvő ellen, kötelességem szerint, a törvény értelmében szigorun járnék el. Ily kötelességek- s érzetektől áthatva foglalom el főispáni székemet e teremben, hol sokat nem látok a t. vármegye tisztviselőinek sorában ama derék és jeles férfiak közül, kikkel számos éveken át működtem a tek. megye közügyeinek elintézésében ; kikkel együtt szólaltam fel, midőn nagy elvek, nagy kérdések forogtak szóban. De, istennek hála, látok azok közöl többeket, látok velők egy uj nemzedéket, uj elemet: a megyei képviseletet, mind megannyi erős védvét az alkotmányos szabadságnak, mind megannyi erős zálogát a trón és haza iránti szeretetnek. S ennek láttára, ennek tudatával, bátran nézek?feladatom elé, mert más részről meg ismerem e megye hazafiui szellemét ; ismerem az alkotmány és alkotmányos szabadsághoz való hű ragaszkodását, s tudom azt is, mennyire szivén hordja most is a gyors és részrehajlatlau igazságszolgáltatást; tudom, mennyire szivén hordja különösen az árvák szent ügyét, mint legfőbb gondoskodásának, feladatának s kötelességének legnemesebb tárgyát. S tudom, mennyire szivén hordja azonföltil a népnevelés ügyét is, mint minden jólétnek, szépnek, nemesnek és nagynak egyik forrását és alapját. És mivel mindezt tudom, hiszem, hogy különben nehéz feladatomat, melynek az elősoroltak teszik és képezik kiváló tárgyait, megoldanom nem lesz tán nehéz, annyival inkább, mert előre biztosítom a tek. megyebizottságot, hogy e téren mindig találkozni, e téren mindig karöltve fogunk eljárni egymással. Legyen meggyőződve a t. megyebizottság, hogy én nem hivatalos állásomban, nem hivatalom méltóságában, hanem egyedül a megye jó közigazgatásában, nyugalmában, megelégedésében és jólétében keresem és találom fel minden örömömet s minden boldogságomat (Éljenzés). Legyen meggyőződve a t. megyebizottság, hogy én e megye jó közigazgatásáért, megelég edéseért s jólétéért, elöhaladt korom dacára, kész vagyok éjjelemet s nappalomat feláldozni egyaránt. (Éljenzés). Kérem tehát a t. megyebizottságot, hogy e feladatom megoldásában ne tagadja meg tőlem hazafias támogatását, mert érzem, hogy e nélkül, ha erős volnék is, gyönge leszek. Van még egy, s ez a közügyek iránti érdeklődés kérdése, mely ugyan, szoros értelemben véve, nem tartozik első sorban feladataim közé, de megteszem mégis e részben is, mi hatalmamban áll. Megteszem, hogy fölkérjem ez ünnepélyes pillanatban a t. megyebizottságot, fölkérjem a megye minden egyes polgárát, különösen az ifjú nemzedéket, hogy érdeklődjék a közügyek iránt, mert alkotmányos országban, alkotmányos polgárnak nem lehet, nem szabad politikával nem foglalkoznia. — Azt mondják ugyan, hogy a megyei ön- kormányzat hatásköre jelenleg igen szűk. Nem tagadom, hogy tá- gabb is lehetne, s tán lesz is ; de más részről nem vonakodom kijelenteni, miszerint a megyei önkormányzat hatásköre még mindig jelentékeny, és arra, hogy valaki működjék és munkálkodjék, nem kell nagyobb tér, nagyobb kör, mint mennyin egy ember megfér. — Mások pedig e tekintetben az anyagi viszonyokat okolják. Elismerem, hogy azoknak is nagy részük vau benne; de hát legyünk bizodalommal, legyünk jó reménységgel, hogy a jelen kormány az ország aggasztó és nyomasztó pénzügyi helyzetén is segíteni és javítani fog; legyünk bizodalommal, legyünk jó reménységgel, hogy a jelen kormány az ország adóképességét is emelni, növelni és fejleszteni fogja. Addig is, t. megyebizottság, legyünk takarékosak a szó nemes értelmében; ne abban vetélkedjünk egymással, ki tud többet költeni, nagyobb fényt űzni ; hanem abban vetélkedjünk egymással, ki tud mennél többet megtakarítani, hogy annál nagyobb szolgálatot tegyen, s annál több hasznot hajtson a hazának. Ne feledjük soha, hogy a tisztességes és becsületes takarékosság, a tisztességes és becsületes szegénység nem szégyen. Azonban azt hiszem, nem kell e tárgyat tovább fűznöm s elemeznem, hogy megértessem. Kérem tehát a megye minden egyes polgárát, különösen az ifjú nemzedéket, hogy érdeklődjenek a közügyek iránt. Higyjék el, hogy e tanácskozási terem ma is a legjobb politikai iskola. S most, több mint 40 éves, vihar s visztálylyal teljes politikai életküzdelmek után, azzal zárom s rekesztem be szavaimat, hogy valamint egész életemen keresztül mindig hiven és becsületesen *4 T A R G A. §►Fraknó-vára Sopronmegyében. — Úti jegyzetek. —• .ízen, még jelenleg is lakható állapotban lévő érdekes régi vár hazánk egyik legregényesebb vidékén, Sopronmegye (nyugoti részén keresztül húzódó) gazdag fenyő- és bükkerdökkel koszoruzott határszéli hegyláncolatának innenső oldalán, egy 70° magasságú mész- köszirten fekszik, s a herceg Eszterházy-család tulajdonához tartozván, annak egyik uradalmát képezi. Az ódon kinézésű s mégis im- posans régi vár, bástyaszerü magas „fekete tornyával,“’melyet egykor a rómaiak építhettek, valamint a vár régiségei u. m. a fegyvertár, házi képtár, továbbá egy 72 öl mélységű s négyszögletes kövekkel kirakott érdekes kút, mely 3—4 tagú szavakat gyönyörűen viszbangoz; nemkülönben a kincs- és levéltár mely bizonyos alkalommal szintén megtekinthető (ez utóbbiban hires történészünk Sza- lay is többször gyűjtögette a történeti adatokat), végre a fenyves hegyek kellemes levegője s átalán e vidék regényes fekvése, melynek egyik legelragadóbb pontjáról az u. n. „Rozália-hegy“-röl mintegy I40 □ tefdre a legelragadóbb kilátás nyílik, mind oly kiváló tulajdonok, melyek évenkint számos touristát és kéjutazó társaságot vonzanak ide. Midőn a szédítő magasságban fekvő két tornyu, s ugyanannyi emeletes várkastélyt a kigyózó meredek keskeny hegyi ösvényen az utas elvégre megkerülte, s nyűgöt felöl a vár kapuja előtt megáll, valóban érdekes látvány tárul fel előtte ! A sajátságos stylben épült tömör falú magas „fekete tornyot", melyen egykor 12.ágyu volt elhelyezve, — amint ezt a fenn látszó lörések még most is hirdetik, —■ továbbá a vár hat öl mélységű árkát a hoszszú fahiddal együtt, mely annak idejében csigák segélyével huzatott fel, — mindezt megpillantva azt kell hinnie : hogy egyszerre a középkorba varázsoltatok vissza, s egy lovagvár kapuja előtt az őrtől kér bebocsájtatást.... És az ajtó előtt őrködő gránátos katona valóban nem is akadályoz bennünket, tehát a vár belsejét minden nevezetességeivel együtt bátran megtekinthetjük. Sőt maga a várgondnok szegődik hozzánk, és egy kis „paksis“-ért, vagyis magyarul „borravalóért" annyi mindenfélét megmutat és magyaráz, hogy nem győzöd a bámulást és fejcsóválást. A vár kapuján belépve, önkéntelenül is azon gondolatra jövünk, hogy itt valamely börtönnek lehetünk előcsarnokában. A falra felaggatott régi kinzó-vallató vaseszközök és rabbilincsek legalább erre látszanak bennünket figyelmeztetni. Mi több: e helyen egy földbe ásott nagy kerek követ is mutogatnak, melyen egykor az elfogott gonosztevőket verték volna vasra, mielőtt őket a vár mély börtöneibe vetették. E félelmes kőtől nyerte aztán német nevét is Fraknóvára—Forchtenstein. — Mig az úri törvényszék fennállott, tehát 1348-ig, az uradalmi rabok és raboskodó „urak" ugyancsak Fraknóvára erős börtönhelyiségeiben tartattak fogva. De akkor aztán itt is kiürültek a századokig fennálló „úri székek" börtönei. Azóta siri csend honol a földalatti nyirkos falú hűvös börtönökben; legfölebb az ártatlan áldozatok szellemsohajai vegyülnek a vasros- télyu ablaknyilásokon besüvöltö szél panaszos morajába. . . . Hanem folytassuk utunkat a földalatti börtönök felett, egy hosz- szu és tágas folyosón felfelé haladva a belső kis várudvarba, honnan a fegyvertár helyiségeibe juthatunk. Az 1848—49-ki szabadságharc alkalmával ezen fegyvertárból 12 darab jókora ágyucsövet vittek el, természetesen a magyar hadsereg számára. Egy szép reggel ugyanis egy csapat huszár és szekerész jelent meg a vár előtt, s a gondnokot előhivatván, az ágyuk kiadását követelték. A várgondnok eleinte vonakodott a fegyvertárt felnyitni, de miután a huszárság kijelenté, hogy menten a vár eisternájába fogják ö kegyelmét vetni, ha tovább is ellenszegül, s mert Írásbeli „aviso“-jukat is kimutatták, — a gondnok ur rögtön futott a kulcsokért.
