Eger - hetilap, 1874

1874-03-19 / 12. szám

91

A pénzintézetek felállítása, a részvénytársulatok szervezése teljesen szabaddá tétetett, és ez által mit ért el az ország?

Az alapítás őrve alatt elkövethető szédelgést és koppasztgatást.

Az ipar és pénztáisulatok sokszor egyfelől nem elégséges tökével, sőt igen sokszorosak névleges alaptőkével alakíttattak meg; más felöl azok élére nem ritkán olyan emberek állíttattak oda az összejátszás kikótázásai által, akik azon feladat teljesítésére semmi tekintetben, — sem anyagilag, sem szellemileg — képesítve nincsenek, sőt akik azzal viszonz/ák a reájok pazarlott bizalmat igen sok esetben: hogy elmeritö örvénybe viszik bele az intézetet.

Az apróbb pénzintézetek, a most már átalánosan járványos pénzváltságokat nemhogy enyhítenék, sőt felfokozzák.

Az ilyen intézeteknek, csakhogy üzletet csinálhassanak, először betéteket kel! hajhászniok, és hogy ezt foghassanak, nagyobb kamatot Ígérnek, mint amennyit a szolidabb intézetek a betét után adnak.

Másodszor pénztár jegyek kiadásával erőlködnek forgatható tökét előteremteni.

Az igy nagy nehezen előkeritett pénzzel üzletet többnyire csak olyan emberekkel csinálnak, akik az erősebb pénzintézetekből vagy nem kapnak pénzt, vagy ott már túl vannak terhelve.

Az apróbb pénzintézetek létezésének káros hatása, leginkább a pénzválságok idején tűnik ki; mert a pénzválságot nemhogy enyhíteni tudnák, de sőt azt elméigesitve felfokozzák.

Hogy a nálok lévő betéteket, felmondás esetér, és az általok kiadott pénztárjegyeket lejárat idején ki tudják fizetni,— kénytelenek az intézet adósainak a hitelt minél nagyobb arányban felmondani ; ngy de hol van azon üzlet- és gazda-ember, ki pénzválság és szűk termés idején tartozása tetemes részének visszafizetésére a maga teljes megromlása nélkül pénzt tudna előteremteni.

Apróbb pénzintézetek rendesen két szélsőség közt hányattatnak ; tudniillik bő pénz idején felette könnyen adnak hitelt;—válság idején egyszerre nagy felmondással rohanják meg adósaikat.

E szerint az api ó pénzintézetek államgazdászatilag s üzletileg sokkal több bajts nagyobb kalamitásokat okoznak, mintameny- nyi előuyt képesek a pénzforgalomnál bármi tekintetben s bármily irányban szolgáltatni.

Tehát a részvénytársulatok alapításáról és vezetéséről alkotandó törvény határozmányai megállapításánál kell azon óvó intézkedésekről majd gondoskodni: hogy az apróbb pénzintézetek minél kevesebb kalamitást idézhessenek elé a közgazdászat terén az idők inti válságok alkalmával. Ltirinczjy János.

ki még folyton a világkiállítás csillogó műremekeinek kábitó hatása alatt indulna a Künstlerhaus képeinek megtekintésére. Mert egvrészt a művészeknek a kiállítás által túlságosan igénybe ,vett ereje újabb és fokozódott mérvű munkálkodásra való képesülése, másrészt a kiállítás folyama alatt elsajátitott eszmék kellő megérlelödése magába vonulást s nyugodalmat igényelvén, a Künstlerhaus kiállítását sem kellö|idöben,sem előbbi hírnevéhez méltán nem rendezheté,mely legnagyobbrészt aqunrellek s azon képekből áll, melyeknek a prater KUnstballeban mar többé hely nem jutott, előbb itt- ott-, most pedig a KUnstlerbausban vannak kiállítva, mint Hoffmann „Dráma, Idyll és Tragoediája;“ és Knaus „Játszá gyermekei,“mely körülményt a „Kunstverein“ barátjai két kézzel igyekeznek felhasználni annak elhitetésére, miszerint a művészek müveiket örömestebb veszik azon „Künstverein“-ba, mely minden időben művészi tapintattal válogatja meg kiállítandó képeit, mintsem a becsi képző művészek társulatának azon épületébe, mely a világkiállítás folyama alatt egy képkereskedő nyerészkedésének — Cornaro Catalin kiállításával, engedtetett át, s igy a templom „vásári bódé“-vá aljasittatott. Legyen azonban s hogy a Kücstlerhaus kiállításának hátrányára eme körülmény is befolyással—volt mindazonáltal koránsemoly nagy mértékben mint velünk a Kunstverein barátai elhitetni szeretnék s a csaknem egy évig tartó szünetelés s a jelen kiállítás nemigen fényes sikerülte inkább a már általam fennebb felhozott okokból származtathatók le.

E kiállítás leghirhedtehb darabja Feuerbach „Amazonok harca“. Mit nem következtethetne már az ember csak magából e dinből „Amazonok harca“? hátba még hónapokkal előbb dicsbeszédek jelennek meg a még el sem készült képről; mint a novemberi N. Fr. Pr.-ben, Ranzonitól melynek elolvasta után lehetetlen volt szorongva nem várni azon kép megjelentét, mely Rubens hasoncimti darabját ha nem is felülmúlni, de legalább is megközelíteni vala hivatva.

S ime a vajúdó hegyek megsztilék az egeret. Megjelent a kép, melyet ha a catologban felírva nem volna, hogy olajfestés, inkább

Az árva-ügy

Hogy az árva-ügy Lazánkban mily hiányos, hosszadalmas és az illető árvákra nézve mily hátrányos kezeléssel jár, eléggé ismeretes mindazok előtt, kiknek az ezen ügyek vezetésébe tüzetesebben bepillantani, vagy azokkal foglalkozni alkalmuk volt. Ezen ügy egyike azoknak, melyek kormányunk s különösen törvényhozásunk részéről sürgős cs gyökeres orvorlást igényeinek.

E szomorú tapasztalat ösztönözte közelebbről kettős megyénk némely községéit, hogy az árva-ügyek célszerű rendezését és gyors kezelését illetőleg a m. kir. beliigyministerbez feliratot intézzenek.

E föliratot Kerecsend, Nagy Tálja, Makiár, Mező-Tárkány, Bessenyö, Erdőtelek, Kaál és Kompolt hevesmegyei községek elöljáróinak nevében és megbízásából Neszvadba Sádor kerecsendi jegyző szerkesztette, s az, főbb pontjaiban, következőleg hangzik :

Az 1871 -ik évi 18. t. c. életbelépte előtt e hazának összes polgársága sovárogva várt egy oly törvényt, mely az immár elviselhet- lenné vált árva-ügyi kezelést gyökeresen onoslandja, hogy ez üdvös intézmény által a haldokló atya, az elkerülbetlen válság percében nyugodtan hajthassa fejét az örök álomra azon tudatban, hogy a törvény őre leend hátrahagyott özvegyének és árváinak.

A honpolgárok e reménye, fájdalom, nem valósult, mert az idézett törvény 24. 25 §-a az árva-Ugygyel csak felületesen foglalkozik, mig az 1870-iki XLII. t. 8 § a az árva ügy kezelését a köztörvényhatóságoknál a lehető legszűkebb korlátok között az árva-székekre ruházza. E sztikkörü s hézagos intézkedések az árvák ügyeinek, jogai s javainak siikeres, célirányos és gyors elintézésére s biztosítására alig vezethetnek. Az árvák fölött ugyanis a legelső s legsürgősebb intézkedés mindjárt akkor volna szükséges, midőn a szülök elhalnak. Azonban, lássuk, mi történik. Az 1868. évi t. e. VII. fej. 562 § a szerint a községi elöljáróság tartozik a halál-esetet fölvenni, s azt —- bár a törvény nem kívánja, de egy szolga bírói rendelet folytán — két párban a járási közig, szolgabirótoz beterjeszteni, mely szbiróság az egyik példányt a kir. járásbírósághoz, a másikat a megyei árvaszékhez küldi meg. Vannak járások, hol a kir. járásbíróság, az úgyis sok oldalról terhelt nép megkimélése tekintetéből megengedi, hogy a leltározást a községi elöljáróság eszközölhesse. Számosabb hesyeken azonban a járásbiróság a lehározást diága napidijas végrehajtó áital teljesitteti.

Megtörténvén a leltározás, bár a haláleset! mintának, mely a szomorú emlékű Bachkorszakból maradt ránk, 15. tétele szerint kiemeltetik, hogy a hagyatékba fölvett lábas jószág s egyéb ingók

fametszetnek néznénk. Harc terülne el szemünk előtt, melyen ugyan meg nem Ítélhetné az ember, melyik részen van tehát a túlsúly, mikor leend vége a harcnak, némely felmerülő lagok melyik személyhez tartoznak, hacsak a szerző commentárt nem ima hozzá. 3 ezen kívül, hogy az alakok minden központ nélkül jobb és baloldalon csoportosulnak, az egész képben még oly csekély a cselek vény, mintáz olasz iskolába tartozó festészek némely képein. Kívüle a történelmi festészet még csak két festményt állított ki, ugyanis Kugler György gyönge „Sz. Ágnesét“ s Abronovics Bronislav „IX Károlyát'“ amint a vérengzést elrendelő határozatot aláirni kényszerűik, melyet a kiállítás jobb képei közé kellene számitanunk, ha a művész azon ügyességgel, melylye! a bársonyt, selymet stb, testé, képébe egy kis életet is tudott volna lehelni.

A kiállítás legsikerültebb képeit azonban kétségtelenül a gen- re-fe8tészet szolgáltatta, melyek között mégis Knaus „ Játszó gyermekeit“ illeti az elsőség babérja. Gyermekeket ábrázol, kik agyagos sárból egy fatáblán sárházat akarnak összetákolni s a kis türelmetlenek ruár-már hozzá is fognának az építéshez, ha egy kissé távolabb álló borzas gyerek közbekiáltása,— ki mint látszik a fökömttves szerepét játsza köztök, s még a szükségesekért tutotr tova,— őket attól vissza nem tiltaná, A háttérben disznó, csapat s egy házikó, melyből ép akkor szénás, szekér hajtat ki. E kép az első pillanatra rögtön leköti figyelmünket; a gyermek-arcok oly kedvesek, a képben annyi az élet, a mozdulatok oly találók!— A „játszó gyermekek" mellett Blaas Károly művészi „Zvei alte Leute“ s Friediänder Fridrich „Genre-tanuímányai“ is megérdemlik a reájok fordított figyelmet.

Az egyházi festészet terén egészen uj irányt szándékozik Romaki sajátos „Madonna a gyermekkel“ cimü képével megállapítani; azonban igen szerencsétlenül. 0 madonnát fe3t minden áhítat nélkül. S bizonyára legjobb ítélet e képről IX. Pius szellemdús szavai, ki e képet még a concilium alatt a St. Maria degli Angeli zárdában tartott kiállítás alkalmával látváD, azt jegyzé meg: „Tudom, hogy Mária az úr szolgálója va!a, de hogy dajka volt azt nem

*