Eger - hetilap, 1874
1874-12-31 / 53. szám
XIII. ét-folyara. 53. szám. 1874. december 31-én. Előfizetési díj: Egész évre . . 5 ft — kr. Félévre . . . 2 ft 50 kr. Negyedévre . . 1 ft 30 kr. Egy hónapra . — 45 kr. Egyes szám — 12 kr. Hirdetésekért: minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó lejében minden hirdetéstől 30, nyilttórben egy petit sorhelyért 16 kr fizetteti!. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadr-hivatal: a Ijcoomí nyomda. Előfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (Szécbenyi-utca 84. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Előfizetési fölhívás! .Tisztelettel kérjük lapunk t. közönségét előfizetéseik ideje-ko- rán való megújítására, nehogy a lap elküldésében fönakadás történjék. Előfizetési föltételek: Egész évre ... 5 frt. Félévre . . . 2 „ 50 kr. Évnegyedre . . . 1 „ 30 „ Egy hóra . . — 45 „ Az előfizetési pénzek — legalkalmasabban posta-utalvány utján — kiadó hivatalunkba küldendők. Az „Eger“ kiadó-hivatala (érs. lyc.- nyomda.) Az év utólsó napján. Ki nem emlékezik a bibliabeli Sámson történetére? ügy megrázta a mulató terem oszlopait, hogy a vigság tanyája temetővé változott. Nem Sámson szelleme szállta-e meg ezt az 1874. évet? Úgy megrázta hazánk oszlopait, hogy a merészen épített boltozatok csaknem fejünkre szakadtak. Háromszáz hatvan öt nappal ez előtt „boldog uj évet“ kívántunk egymásnak; de a beköszöntött év ezt félreértette s gúnynak vette. Ha gratuláltok hozzám egymásnak — gondolá magában — hát jól van, legyen a te kivánságtok szerint! S vetéseinket megrontotta, kenyerünket elvette, sokak légvárait szétfútta, vagyo- nodat elszórta, gazdagságból nyomorba döntötte ; az üldözés lapjait gyásztjelentökké változtatta. Régi példabeszéd s már az első classisban megtanítják rá az iskolajáró kisfiút, hogy : Senectus ipsa morbas. Öregség, betegség. A századik esztendőnek nem igen van más támasza, csak a mankó. A tengerész, ki ezerszer dacolt vész és viharral, ép úgy invalidussá válik idővel, mint a nyalka vitéz, ki odasem néz a csatatéren a golyónak és a kardcsapásnak, vagy a falusi gazda, ki a pacsirtát még álmából veri fel, mikor ökrei mögött megcsattan ostora a szántóföldön, s könnyű léptekkel tér vissza a födél alá késő estve, mikor a munkában kifáradt állatai már alig bírják vonszolni az ekevasat hazafelé! Öregség, betegség. Egyeseknél, nemzeteknél egyaránt. Némelyik jobban, másik tovább bírja. Egyéni tulajdonok, kedvező körülmények elmossák az idő nyomait homlokáról hajszínéről, izmaiból s a nyári fény megcsalja a szemet s elhiteti sokszor, bogy átálmodtunk egy pár hónapot s hibás a kalendárium, mely késő ősznek jelöli a folyó percet ... de végre is beköszönt a tél ... meghűl a lég, meghűl a szív .. . megzsibbad a természet alkotó keze s pihenésre vágyik az emberi tevékenység miuden formája és aránya, fönn és lenn; szárazon és vízen.. . . Beköszönt a mankó korszaka. Aranyos mankó azoknál, kik jól használták az életet, vagy a szerencse kegyéből birnak meleg szobát, terített asztalt a téli napokra .. . erdei fa letört ága a sors vagy önhibáik áldozatainál velők járó házról házra, küszöbbről küszöbre, mikor az alamizsna gyéren hulló filléreit gyűjtögetik. Egyeseknek, nemzeteknek közös sorsa ez már örök idő óta. A história lapjain és a mappán csakúgy változnak a nevek és a szereplők, mint a telekkönyvben és a hétköznapi viszonyokban. Néha 8irkövön sem marad fönn neve a birtokosnak oly uradalmak földén, hol a legutolsó fűszálig hatalmát, dicsőségét zengte volt minden akkor, mikor élt és uralkodott ottan. A pusztulás a természet kérlelhetlen zord törvénye, közte és a születés közt egy perc fekszik néha; — néha egy évezred. A tiszavirág egyszer látja csak a felkelő napot ... az őserdők kevély sud ara századokig. Az ember napok, a história századok szerint számit, de a katastrófa bizonyos, 8 akár a fejsze vagy a vihar, akár a belső vagy külső okok idézik föl, elkövetkezik mindig. A volt és nincs egymáshoz nőtt siami ikerpár. Az választhatja el csupán, aki ösz- szeforrasztotta: Isten mindenható akarata. . . . S emberi szem és emberi ész nem volt képes még föllelni sem a gőzzel, mely a világrészeket szomszédokká tette, sem az üveggel, mely a csillagok titkait kifürkészte, —• azt a végzetes határpontot, a hol az egyik végződik s megkezdődik a másik. . . Egy év ismét a semmiségbe merül. Az idő gyors keze meg szőtte szemfedelét, és rokonai sírjába temette. Ily népes családi birbolt nincs több. Vívmányait és titkait magával viszi, de a kutató emberi ész nem hagyja bemohosodni a sirkövet, fölemeli a halottak takaróját, és a visszapillantó emlékezet gyakran megbolygatja e múmiák csendes nyugalmát. E múmiák a meghalt évek eseménydús képei nagyon becsesek nekünk, miután azok alakját önmunkánk adta; a rajtok szemlélt tökéletlenség, vagy biáoy elénk tárja hibáinkat és gyarlóságainkat, megmutatja a hézagokat, és midőn igy felismerteti velünk munkánk tökéletlenségeit, egyszersmind azon módok és utak ismertetéséhez is vezet, melyekkel a már elkövetett hibák ismételésétől megmenekedhetünk, vagy a hátrahagyott hézagokat betölthetjtik. Egy ily visszatekintés, La az a jóakaró munkásság fogadalmával párosul, az egyéni és társadalmi életben egyiránt csak hasznos lehet, az szükségleteink és erőnk ismeretére vezet. Mennyi öröm, milyen megmérhetlen fájdalom, mennyi édes remény és keserű csalódás; mennyi elbukott nemes törekvés és diadalt ülő rósz irányú cselekvés ^mennyi megtört szív és irigyelt boldogság van itt kifejezve: egy év! Gyakran e rövid idő nemzetek életében, a múlttal össze hasonlítva, alig ismer magára; egy ember életében pedig mely percen- kint fűzi odább létét, — a nemzetélet egy százada tűnik le. Egy ily átmenetnél tehát nemcsak egyéni, de társadalmi tekintetben is szükséges visszapillantani, hogy a jövő, illetőleg az uj év teendőivel tisztában legyünk. Különösen pedig szükséges ez nekünk, midőn látjuk, hogy a megfeszített munkásság, legbuzgóbb ténykedés mellett is csak csigalépésekkel vagyunk képesek társadalmi viszonyainkban előre haladni, hogy mindenben a hosszú küzdés és munkálkodás dacára még mindig a kezdet nehézségeivel kell bajlódnunk, mivel a teendők ma már annyira megszaporodtak, hogy szinte zavarba jövünk a helyes egymásután feltalálásánál, és anuak következetes megtartásában ; és e körülmény gyakran hátráltató kapkodásba ejt, vagy vissza is riaszt a cselekvéstől, elvesztvén hitünket erőink sikeres felhasználásában. Ha mindenki helyesen, minden elfogultság nélkül fel akarja fogni társadalmi közéletünket, teljesen lehetetlen ott nehézségeket, magának és másoknak kellemetlenséget okozni, csak helytelen felfogás idézheti az utóbbiakat elő. Közéletünkben vajmi sok bajt idéz elő az egyenetlenség; 8 az egyetértés, a mi fogalmunk szerinti nemes, polgári egyetértés, egyedül azon factor, mely anyagi és szellemi jólétünk, haladásunk és civilizatiónk forrása. A nemes egyetértés nem zár ki semmi eszmecserét, ellenvéleményt, sőt közéletünk egyik ébresztője az ellennézetek közlése.
