Eger - hetilap, 1874
1874-11-19 / 47. szám
371 tak f é. szeptembi r 10 én 16110 sz. a. kelt renelelete folj Ián ugyanazon minisztériumhoz fölterjesztés intéztetik. Perlaky Zeno szolgaimé Detk, Ludas és Karácsond községeknek a tolonckiséré8 tárgyában a megyebizottsághoz intézett folyamodványát beterjeszti. A közigazgatási szakosztálynak véleméiyes jelentés végett kiadatik. Perlaky Zeno szolgabiró Kápolna község képviselőtestületének a hitfeltkezeti községek kezelése tárgyában hozott határozatát jóváhagyás végett bemutatja. A közigazgatási szakosztálynak véltméryes jelentés végett kiadatik, s eiröl Kápolna község képviselő testületé, a szolgabiró utján, tudomás végett, azzal értesít tét ik, hogy máskor ilynemű fölterjesztéseit oly időben tegye meg, bogy az még a közgyűlés előtt szakosz.álj i veltnérynyel elláitatbassék. Az alispár.i évi egycdrs jelentés 3 ik pontjában egyebek közt az is emlittetik: hogy Szolnokon az iskolába nem járó tankötelesek száma oly tetemes, t. i. 8S9, begy majdnem eléri az iskolába járók számát, mely 987. Ennek folytán Szolnok város képviselőtestülete feli ivatik, hogy e feltür ö!eg hátránjos tanügyi állapotnak, a törvény ek szigorú alkalmazásával s a hanyag szü ök megbüntetésével, vessen véget s ebteli eljárásának eredményéin a jövő közg)ülésre jelentést tegyen. A föntebbi ponttal kapcsolatban bemu'attatik a megyei tanfelügyelő évnegyedes jelentése. E jelentés am. k. vallás és közoktatásügyi n misztériumhoz fölterjesztetik. Egyúttal ennek folytán az összes szolgabirák és polgármesterek oda utasittatnak, hogy 1) a hanyag szülőket gyermekeiknek nyáron iskolába járatására a törvény rendelte birság alkalmazásával is szorítsák, illetőleg szórhassák ; ‘2) ez ismét ö és vasárnapi iskolák életbe léptetése érdekében, egész hivatalos buzgalmuk és erélyök felhasználása mellett, igyekezzenek eda hatni,hogy a törvény íendeletének immár elég tétessék ; 4) az iparísLoccok iskoláztatása, vagy legalább azokiak va- sámaponkinti oktatása cé jóból úgy az ipartársulatok, mint az egyes mesterekkel szemközt minden törvényes eszközök felhasználását vegyék igénybe, hogy végre valahai a a hanyag tétlenség e téren is megszűnjék s e nagy horderejű tigy kellő lendületnek üdüljön. Mindezen eljárásaik eredményéről szolgabirók és polgármesterek a jövő közgyűlésre kiméii ö jelentést tegyenek. Az alispáni jelentés 4-ik pontja szerint M.-Túr város képviselőtestülete községi taiskolának 5 holdnyi tért jelölt ki. A közművelődés előmozdítását célzó ezen dicséretes határozat jóváhagyólag vétetik tudomásul. Miről nevezett város képviselőtestülete tudomás végett érte- sitt étik. Az aÜBpáni jelentés 4-ik pontja szerint Nádujfalu községe 101)0 □ öl térséget hasitott ki tulajdon földjéből községi faiskolának azon föltétel alatt, mit jóváhagyatni kér, hogy a régi alkalmatlan faiskola földet birtokába vehesse. E csere jóváhagy atik s nevezett község képviselő testülete, az illető szolgabiró utján utasítíatik, begy a községi faiskolának kihasított 1000 Q öl térséget ezen cim alatt: „községi faiskola“ telekkönyvbe kebelezte8se be, s erről a szolgabiró a jövő közgyűlésre jelentést tegyen. Az összes szolgabirák utasittatnak, hogy mindazon községeket, melyekben még eddig sincs faiskola, kivéve ezen községek közöl azokat, melyek a küszöbönálló tagcsitás alkalmával nyernek faiskola-föleiét, még egyszer batározot'aD utasítsák, hogy a folyó év végéig okvetetlenül szerezzenek faiskolának való alkalmas földet, ellenkező esetben a községbiróra kimondoit birsagbüntetést vegyék alkalmazásba; ott pedig, bot faiskolák n ár vannak, azok körülkerítése, berendezése, goidozása és a tanitek általi kellő kezelése céljából tegyék meg a szükséges intézkedéseket, eljárásaik eredményéről való jelente sók dváratván. Az alispáni jelentés 5 ik pontja szerint Jónás József volt d.-ványai jegyző özvegye s árvái számára megyeszerte 119 írt gyüjtetett. ELhez járul még utólagosan beterjesztett 6 frt. Ezen 125 lórim hoz a niegye közönsége a nemesi pénztár kamataiból még 100 irtot szavaz meg s rendel a főpénziárnok által kiadati i. Mely 226 írtra rugó s egyszer mindenkorra szóló segély pénz Bárezay Gyula szolgabirónak azzal adatik ki, hogy azt nevezett özvegynek elismervény mellett adja át s az elismervényt ter- jeszsze be. Egyszersmii d pedig tegyen jelentést arról is, bogy D.- Ványa kepviselötestiilete az özvegy segélyezése céljából mily intézkedést tett? Miről a fő - és alpénztárnok s Bárezay Gyula szolgabiró, miheztartás végett értesittetnek. Az árvaszék évnegyedes jelentésének 5-ik pontjában kifejezett múlt század Ízlésével volt bútorozva. Sokáig szemléltem az ősök képeit, melyek a gyertya bágyadt fénye által megvilágítva, kereteik bői kilépni a felémjközeledni látszanak. Azután leültem az asztalhoz, 8 magam eié bámulva gondolkoztam Luiza magaviseleté felett. Honnan e változás? Szeszéiyeskedö volt, vagy nem szeretett engemet? Hát ebben az esetben kenyszerithetem-e öt, hogy velem egybekeljen ? — Most már kétség támadt bennem a felett, vájjon szeretett e csak kevés időre is. Talán véletlen meglepetésből, elhamarkodásból, vagy rokonainak ösztönzésére egyezett kérelmembe, áokáig elmélkedtem e tárgy felett a nélkül, hogy eredményre jutottam volna. Végre vetkezetlentil ágyba dőltem s aludni akartam. „Nemsokára hirtelen sajátságos zaj által ébresztetém föl szen- dergésemböl. Hevesen összerázkódtam s verítékben fürödtem. Eleinte úgy tetszett nekem, mintha lelkem fölébredt volna, mintegy figyelmeztetve a lomha festet a közelítő nagy veszélyre. Ezredes ur, sok heves csatában voltunk együttt! ön nem látott engemet soha visszarettenni a halál pusztítása elől; de biztosítom önt, hogy amaz éjszakán féltem. Oly szorongató aggodalmat soha sem éreztem még. Felkeltem s gyertyát gyújtottam. Ütercm lázasan vert, szivem ham gosan dobogott, a félelem egészen felizgatott. Igyekeztem összeszedni magamat s kinyitottam az ajtót. A folyosón sűrű füstfelbök hömpölyögtek végig. Az égett szag, a sustorgás és ropogás csakhamar meggyőztek, hogy félelmem nem volt alaptalan. De fölébredt — bátorságom is csakhamar. Először is látni akartam, hol van tulajdonképen a tűz és siettem előre a recsegés és sustorgás irányában; A füst egyre sűrűbb lett, s én csakuem megvakultam. Szobám legszélső volt az épület keleti szárnyában; közepén a lépcsőtér mellett voltak a családtagok hálószobái. Vad kiabálással rohantak előre. — Luiza hálószobája a többitől egészen elkülöuözve a nyugati szárnyban volt. Szent Isten, ott volt a tűz ! Láttam, mint töriek ki veres lángnyelvek a falak basadékain át, s folytonosan terjedve, végre rémítő erővel lobogtak fel. Én kétségbeesetten kiabáltam, s végre haliám másoktól is a vészkiáltást. „Tűz van, tűz van, segítség!“ Nem lehet felindulás nélkül hallaui ezeket a szavakat, kivált ha a vész hirtelen az éj csöndében tör ki. A vészbangokat mindig többen kiabálák, s én örült aggodalommal ismételtem azokat. A lép- csötér és Luiza szobája közt két vagy három szoba állott lángbau ős én ott állottam, mit sem tudva segíteni. Most megjelen a tábornok és neje, a leányok s majd a cselédség, vizes edényeket hozva fel a lépcsőn. Az egyik rész jajveszékelt, a másik szitkozódott, a harmadik bátorítani igyekezett az elrémül teket. A vén házmester meghúzta a vészharangot, de a szél üvöltése elnyomta a segítség utáni kiáltást. Én a csoportozatra néztem, ott láttam mindenkit, csak őt, a legszebbet és legdrágábbat, Luizámat nem láttam köztök. — Hol van Luiza ? — kérdem remegve. A grófné körülnézett, kezeit kétségbeesetten tördelve s nagy sikoltással előre rohant. —• Luiza, Luiza. — kiáltá — ez az ö munkája! Oh Istenem, Doviguy, ott van szobája, ott hátul, ott, hol a töz. . . . Az utolsó szavakat már uem hallottam. Rohantam előre a go molygó füst, bora pódzó lángok és égő gerendák közt a végső szoba felé! Az ajtó nyitva volt s ott láttam öt a lángtengerben. Most újra aléltság lepte meg a beteget, egy darabig eszmélet lenül feküdt, s midőn ismét magához jött, mit sem adva az ezredes figyelmeztető kérésére, hogy kímélje magát, gyönge hangon folytatá: — Ott láttam drága imádott Luizámat, ebben a rettenetes helyzetben a nagy tükör előtt állva. Fehér menyasszonyi ruhába volt öltözve, hajában gazdag ékszerrel, mely a ttiz fénye mellett valami rendkívül élesen s visszataszitólag tündöhlött. ügy állott ott, mint tiszta áldozat. Háttal volt felém fordulva, de a mint a tükörben engemet megpillantott, megfordult s mosolygva nézett rám. Istenem ! de minő mosoly volt. Én mint villámtól sújtott, ugrottam vissza, midőn a bájos alak engemet üdvözölt s karjait kinyújtva, örült nevetőssel kiáltá : — Nos, hát mondd meg, nem jól csináltam ezt. Nemde, derekasan van! Menyegzőnkre egy kis kivilágítás; ha, ha ! A többi szavakat nem hallottam, haDem rohantam előre meg *
