Eger - hetilap, 1874

1874-11-12 / 46. szám

363

200,000) alaptőkével fog rendelkezni, mely azt vidéki pénzintézeteink között bátran az első osztálybeliek sorába emeli, ily jelentékeny tőkével bírva, szüntesse meg a havi részletfizetéseket, és intézkedjék a közgyűlés az iránt, hogy az intézet újból alakulásának mozzanatait és előmunkálatait egy, e célból a közgyűlés által választandó bízoitság legrövidebben elkészítvén, azokat egy annak idejéu egybehívandó rendkívüli közgyűlés bírálata alá terjeszthesse.

Ezen indítvány nemcsak az indítványozó személyes nézete és ajánlata, hanem, mint a részvényesek nagytöbbségének óhaja, azok nevében is tétetett, — és mint többnyire minden jó és célszerű indítvány nálunk, szerencsésen — elbukott, minden komolyabb megfontolás és tárgyalás nélkül. Nem tudom, hogy mi indokból; de elég azon tény, miszerint ezen ajánlatot valami „gescheftnek“ magyarázták. Hogy mit érthettek azzal a „gescheftte],“ nem magyarázhatom meg, de annyi bizonyos, hogy tudatlanság volna az ellenkezőt állítani, miszerint az egylet nem üzleti érdekből alakult; és épen mert üzleti szempontból alakult, nagy elfogultság volna ily hasznos indítványban ártalmas rémképeket sejteni. Vagy talán azt neheztelik, hogy találkoznak értelmes emberek, kik valódi üzleti szempontból kiindulva felfogják azon eszmét, miként intézetünk túlságos alaptőkéjével aránylag igen csekély eredményt mutatott fel ?

Ezt ugyan magyarázni e téren igen huzamos volna, és röviden csak azon megjegyzésem van, hogy egy üzlet vezetésénél nem csupán az alaptőke határoz, hanem igenis határoz az, miszerint az üzlet vezetői kellő képzettséggel és szakavatottsággal bírjanak, aránylag kis tőkével is nagy eredményeket felmutatni.

Ez volt indítványt tevőnek célja; mit az alapszabályokhoz ragaszkodva visszauiasitotíak. Dacára eme visszautasításnak, mint e sorokat közlő értesülve van, indítványt tevő, egy az alapszabályok értelmében több tag kívánatéra megengedhető rendkívüli közgyűlés összehívásán működik, amidőn indítványát újból előterjesztve, részletes tárgyalás alá kívánja bocsátani.

Én azon óhajtásommal zárom be soraimat, vajha egyletünk tagjai e rendkívüli közgyűlésen minél nagyobb számmal m egjelenné- nek, és ezen egyletünkre nézve valóban fontos indítványt pártolnák és elfogadnák. Greiner Miksa.

A család körében.

(Hogyan kell az anyáknak beteg gyermekeik körül eljárni, s kivá- natos-e, hogy az anyák a gyermekgyógyászat főbb alapvonalait ismerjék ?)

Dr. Kösztler Józseftől.

(Folytatás.)

Betegségek alatt oly működéseit értjük a szervezetnek, melyek a rendestől teljesen eltérve, az ember testében rendellenes, tehát beteges elváltozásokat hoznak létre. Minden betegségnél fő- tényezö gyanánt az azt eléidézö ok, az úgynevezett kór-ok szerepel, melynek elhárítása által az előidézett eredmény, a kór vagy betegség, szintén megszűnik. Miután azonban a kór-okok, oly rendkívüli számban, változarnsság és küiönféleségben vannak jelen, hogy azok specificus osztályozása majdnem a lehetetlenségek sorába tartozik; az orvostan a betegségek megállapításánál, a kórokok ismeretlen volta mellett is, a betegséget magát, tehát lényegét, állagát törekszik kikutatni. A már megállapiiott betegség ellen szabatos gyógy- eljárást foganatosítani a második mozzanat, mely azonban sikeres csakis akkor lehet, ha a betegség idejekorán fölismertetett, vagyis ha a kóros elváltozás mégoly előhaladást nem tett, hogy a gyógyel- járás a céltalan és hiú erőlködések sorába nem kénytelen magát utaltatni. Ebből kiviláglik, mily fontossággal bir a kórisme (diagnosis) meghatározása a betegségek gyógyításánál; valamint hogy mily nehéz bizonyos körülmények között az alapos kórjelzés, ha a kórok ismeretlen, ha az egyén baja előzeteíröl fölvilágositáat nyújtani nem tud. Különösen áll ez a gyermekek betegségeinél, hol az anya figyelő szelleme az orvosnak végtelen könyebbségeket eszkö- zöthet, miután az orvos itt pusztán a tárgyi kórtünetekre van szorítva. Füdolog tehát, hogy az anya mindazon rendellenes tüneményeket, melyek valamely kór kifejlődését megelőzik, teljesen ismerje, s azokat egymástól megkülönböztetni tudja.

Az anya csak akkor ismerheti fői gyermeke beteg állapotát, ha azt egészséges korában legszigorúbb ellenőrzés tárgyává teszi, ha gyermekének szokásait tanulmányozza, ha nyugtalansága, sírásának okát kipuhatolni igyekszik stb. Sok anya, mihelyt gyermeke sir, vagy álmatlan: esikarásokat vagy gelisztákat vél jelen lenni, s ad is rögtön a gyermeknek berbatheát, pedig szegény gyermek csak azért sirt, volt nyugtalan, mert a párna vagy pólya egy ránca kis testére nyomást gyakorolt, vagy épen gondos dajkája, kire anyja

Én öt tulajdonképen nem ismertem. Szépnek, olvasottnak, szellemdúsnak találtam őt, — de szivét még nem ismertem.

Nem is emlékszem, bogy Luiza és én valamikor egészen magunkban lettünk volna. Összejöveteleinknél mindig jelen volt a ház valamelyik tagja, sőt akkor is, midőn a kert lúgosában töredezett, szenvedélyes szavakkal megvallottam érzelmeimet, s megkértem kezét, mellettünk volt Laroche Julia, s összefűzte kezeinket, mielőtt Luiza kérelmemre feleletet adott volna. Később mondta nekem a grófné, hogy Luiza kérelmemre igenlő választ adott. Eljegyzésünkön sem voltunk soha egyedül magunkban. Most bát egészen megijedtem, meggondolva azt, hogy mily kevéssé igyekeztem jegyesemet megismerni tanulni. Ő mindig rendkívül nyájas, szeretetreméltó és nyugodt volt, mint egy szép szobor, de nevezetes, hogy a fontos dolog egyszer sem jött köztünk komolyan szóba. Tudtam ugyan, hogy mátkám inkább komoly, mint csevegő természetű, de szivem mélyéből sajnáltam, hogy viszonyunkat illetőleg fontosabb beszédbe nem ereszkedtem véle ; kissé haragudtam a grófi családra is, bogy, mint látszott, szántszándékkal egyszer sem adtak nekem alkalmat arra, hogy menyasszonyommal csak kevés ideig is egyedül lehessek.

Komor gyanú ébredt most fel leltemben, kedvetlenül lovagoltam keresztül a park fa-sorain s mély borzalom lepett meg,midőn az udvarba léptem. E bizonytalan, zavaros érzelmek azonban ismét eltűntek a szokott szívélyes fogadtatásra. S midőn Luiza gyöngén elpirulva nyujtá nekem kezét, úgy tetszett nekem, mintha most szebb volna, mint valaha. Szokatlanul vidám volt. Sötét szemei tüzesebben csillogtak, mosolya büvölőbb s egész magaviseleté derültebb volt, mint rendesen szokott lenni, ügy tűnt fel ö nekem, mint valami csodaszép szobor, melybe hirtelen életet leheltek. És azért mégis sajátszerü árny lebegett gyakran szép arcán s úgy látszott, mintha földfeletti hangokra figyelne s elfeledné maga körül a világot. — Majd ismét orcáinak gyönge vonaglására újra visszatért rendes kifejezése, ismét nyugodt lett s résztvett a beszélgetésben.

Soha kellemesebb estét nem éltem, mint az egybekelésünket

megelőző volt. A család minden tagja s a jelenlevő vendégek mindnyájan igyekeztek az átalános jókedvhez járulni.

Maga az öreg tábornok is nagyon kedélyes hangulatban volt, és sok apró élményeket beszélt el hadi életéből. Az egész társaság mintegy fel volt villanyozva a jó kedv által, s habár Luiza nem beszélt is annyit, mint amennyit a többi hölgyek összevissza csevegtek: vidám tekintete s élénk nevetése annál többet mondott.— Künn pedig zúgott az őszi szél, s az eső ugyancsak verdeste az ablakot és e rósz idő még fokozta kedélyességünket, mert valami rendkívüli jó, barátságos volt ott bent!-------I

tt a beteg kimerülve elhallgatott, mélyen föllélekzett, kezét szivére nyomta s feje vánkosára nehezedett. A tapasztalt ápoló átadta gyorsan az orvosságot s az kissé megnyugtatta szenvedőt. A szobában mély csend uralgott s csak a beteg nehéz lélekzete s az asztalon heverő zsebóra egyhangú ketyegése volt hallható. Darab idő múlva aztán ismét felnyitotta szemeit, az ezredeshez hajlott s kissé erőltetett hangon folytatá:

III.

Rendesen kilenc óráig szoktam a mezei lakban maradni. Fö- nebbi estén ez időpont már rég elmúlt, a nélkül, hogy észrevettem volna a kellemes társaságban. Egyszer aztán bejött a vén házmester, ki urával egyidejű aggastyán volt 8 kijelentette, miként a folyó annyira megáradt, hogy a kis hidat elvitte. Egyúttal felkért enge- met, hogy megbízásomat legényem számára adnám át neki. Nem volt más választásunk, mint vagy a „magány“-ban maradni, vagy egy órai kerülő utat tenni Confers falunak, hol járható hid volt, — de ebben az esetben annak a veszélynek voltam kitéve, hogy sötét viharos éjben könnyen utat veszthetek.

— Ej, ej, se baj! — mondá a tábornok nevetve. Maradjon ön az éjjel nálunk. Hiszen most oly cudar idő van, hogy a kutyát sem lehet kiverni. Azután a hazamenetel csakugyan veszélylyel lenne összekötve. Maradjon ön, maradjon ! (Vége köv.)

*