Eger - hetilap, 1874
1874-11-12 / 46. szám
362 felmondások által hitelének kárára, zavarba jöjjön, vagy adósait legyen kénytelen zaklatni, célszerű lenne az intézetnek legalább 50,000 írt erejéig hitelt szerezni. Ez érdemben a választmány megkereste a pesti hazai első takarékpénztár igazgatóságát, mely rögtöni válaszában választmányunk névsorát felktildetni kívánta, mert csak azon feltétel alatt hajlandó váltó-viszleszámitolás utján üzleti összeköttetésbe lépni, ha intézetünk választmánya az engedélyezendő hitel erejéig egyetemleges kötelezettséget vállal, egyszersmind kérte a viszleszámitolási hitel összegét meghatározni. A választmány, minthogy az uj választás küszöbön áll, es mivel a választmány az alapszabályok 18 § a szerint a közgyűlés által meghatározott arányban vehet fel idegen tőkéket, további lépéseket nem tehetett. Végre szabad legyen kijelentenem, miszerint intézetünknek ily súlyos coniuncturák közepette is szilárd állása, egy részt az alap ter- jedettsége és biztossága, másrészt a választmánynak, és tisztviselőknek lelkiismeretes óvatosságában és becsületességében alapszik. A számbiráló bizottság jelentését beadván, felolvastatni kérem, amaz emelkedett óhajjal zárván be tudósításomat, vajha a nemes épen úgy, mint fáradhatlan közhasznú törekvésről a legszebb korona — a felülről való áldás soha se hiányozzék. Ezen elnöki előterjesztés végeztével, a számvizsgáló bizottságjelentése felolvastatváü, a tisztviselőknek a felmentvény, a szokásos óvások fentartása mellett kiadatni rendeltetett. Elnök ezután felhívja a közgyűlést az évi jövedelem hova-for- ditása fölötti intézkedésre, ajánlván a választmány ez érdembeni indítványának elfogadását. A választmány indítványa, mely szerint az évi nyeremény-, az alap és részben a tartalék-tökéhez csatoltas- sék, egyhangúlag eifogadtatik. Az ig. választmány megválasztásának módozata kerülvén szóba, elhatároztatik, hogy a választmány megválasztása az idén is a szokásos módozatok szerint történjék meg. Mire nézve a szavazat-szedő bizottság tagjai megválasztatnak, s a szavazatok eredményének kihirdetésére f. évi dec. hó 6 ik napja tűzetik ki. A választmány azon indítványa, hogy az egylet, a betétek csökkenésével szemben, a hitelkeresők kielégítése, s az eshetőleg tömegesebb felmondásoknak, a hitelezők terheitetése nélkül való ki- fizethetése szempontjából, az osztr. nemzeti bank által a vidéki pénzintézetek dotatiójára megajánlott 4 millió forintból 50,000 frt. hitelt nyisson maga számára, s illetőleg, a szükséglethez képest vegyen fel, — mely irányban az elnökség és a választmány, a süker biztos reményével, a kellő lépeseket a hitel-közvetitö e. h. takarékpénzA T A kapitány vallomása. — Elbeszélés. — (Vége.) Az egész család mindegyre szívélyesebb, nyájasabb volt irányomban s már engemet is a ház egyik tágjául tekintett. Ismeretségem a grófi házzal s Lujzával oly rövid idejű volt, hogy méltán tehettek volna ki engemet formaszerü próbának. De arra senki sem gondolt. Midőn forró vágyódásomat nyilatkoztattam az örömnap után, a grófné szelíden mosolygva monda: „Csak türelem, türelem, mig a szükséges előkészületek megtétetnek. Időt kell engednünk a szabóknak, ékszerészeknek éa piperésznöknek.“ — Végre aztán a menyegző napja kitüzetett szeptember közepére. A törvényszerű intézkedések is minden nehézség nélkül megtétettek. Hogy mit végzett a gróf vagy grófné ügyvédjével, azt nem tudom, de az én ügyvédem felette elbámult a hallatlan gyorsaság felett, melylyel a törvényes kellékeket teljesíteni iparkodtak, s ugy- szinte elcsodálkozott a grófi család részéről tett kedvező engedmények felett. Az öreg ügyvéd, kinek ily házasulási alkalmaknál már többször sok bajjal kelle megküzdenie, valóban meg volt lepetve, midőn látta, hogy itt mily könnyen megy az egész ügy. Lassankint közeledett a kitűzött idő. Az egybekelési szertartásnak a szomszédos falu templomában kellett végbemennie, minthogy a grófot, egészségi állapota nem engedé Marseille-be menni. Én e felett minél kevesebbet törődtem s nagyon meg voltam elégedve azzal, hogy Luizát enyémnek mondhatom. Elérkezett végre a menyegzői nap előestéje. Mint rendesen, most is kilovagoltam inasommal Marseilleböl a mezei lakba Az volt szokásom ilyenkor, hogy a tengerhosszában egy kis kerülő utat tettem, s aztán legényemet a lovakkal egy vendéglőben hagytam, minttárnál, már meg is tették, — némi vita után eifogadtatik, s e tárgyban a további intézkedések megtételével a leendő választmány megbizatik. Egyszersmind a vidéki pénzintézetek ez érdemben f. hó 22-én Pesten tartandó tanácskozmányában az egylet részvéte el- határoziatik, s e íanácskozmányban az egylet képviseltetésével Mészáros litván elnök, és Barik István részvényes urak megbizatuak. Egy felhozott kellemetlen esély alkalmából, mely szerint az intézet 800 frtos tőkéjének behajthatása a betáblázási biztosítékul szolgált ingatlan vagyonnak egy közelebbről megejtett árverésen potom áron történt elvesztegetése miatt, kétessé vált, — habár az intézet kártalanítása érdekében a kellő jogorvoslat szükséges lépései megtétettek, — indítvány folytán elhatároztatott: miszerint jövőre, hasonló esélyek kikerülése tekintetéből, a választmány megbizatik, hogy ily esetekben az árverezéseknél az intézet érdekeinek megóvására megjelenjen, s a kérdéses ingatlanra, az intézet kihelyezett pénzének s járulékainak biztosításáig árverezzen. Amennyiben pedig az intézet ingatlanok vásárlására alapszabályilag feljogosítva nincs, az alapszabályok ily értelembeni módosítása mielőbb eszközlésbe vétessék. Végül, egyik részvényesnek azon indítványa, hogy az intézeti tökének rövid időn bekövetkezendő 200,000 írtra emelkedése alkalmával a további befizetések megszüntessenek, s ez esetben az intézet újjá alakítása módozatainak kidolgozására egy bizottság küldessék ki — elvettetik; ennek ellenében azonban, egy másik részvényes tag indítványára, elhatároztatik, hogy az intézet tőkeösszegének 250,000 frtra emelkedése esetében a további részletbefizetések megszűnjenek, s az intézet újjá alakítása foganatba vétessék. Az önsegélyző egylet ez utóbbi határozata ellenében, mindjárt a közgyűlést követő napon,egyik részvényes tagtól az alább következő figyelemre méltó sorokat kaptuk. Közöljük e sorokat azon kijelentéssel, hogy azokat a t. részvényesek komoly és beható megfontolásába ajánljuk. Eger, nov. 9. 1874. A f. hó 8 án tartott egri önsegélyző-egyleti közgyűlésen, a forgalom és zárszámla bemutatása után, egy t. polgártársunk által indítvány tétetett, miszerint, tekintetbe véve jelen nyomasztó péuzvi- szónyainkat, de különösen azt, hogy egyletünk a befizetett töke, és négy évi osztalékkal együtt rövid idő múlva oly jelentőségű (frt egy félórányira a grófi mezei laktól s onnan gyalog mentem be. Itt ugyanis messzekiterjedésben nem volt más ház, a falu pedig még egy óranegyedjárásnyira volt innen. A vendéglő és mezei lak közt egy kis folyón kelle átmenni, melyen csak keskeny gyalog-hid vezetett át. Azután a „magány“ istállója annyira szűk volt, hogy alig fértek meg benne a kisasszonyok hintóslovai és paripái, s én kénytelen voltam lovamat hátrahagyni s a többi utat gyalog tenni meg. Ezt azért említem önnek, ezredes úr, hogy jobban megértse azt, a mi most következik. Borús szeptemberi este volt, midőn Marseilleböl kilovagoltam. Nehéz felhők tornyosultak az égen, s mindegyre mélyebben szállottak alá; olykor-olykor látni lehetett a szétf'oszladozott föllegzet közt a kék eget, de a hirtelen fölkerekedett szél újra sötét fellegeket hajtott össze. Kevéssel az előtt hosszas eső áztatta meg a földet s minthogy az út lucskos és sáros volt, elhatároztam most az egyszer lóháton menni egészen a mezei lakig. Midőn a hídon keresztülmentünk, megijedt lovam, mert a patak megáradva, zugó hullámokkal hömpölygőit tova, s igy én csak nagy ügygyel-bajjal tudtam átkelni a különben is keskeny pallón. Hangulatom ekkor tökéletesen egyezett a komor környezettel. Nem voltam, az igaz, valami mélyen elmélkedő, hanem eleven, élet- vidor férfi. Mindazáltal ezen az estén szokatlan komor hangulatban voltam. Az előttem álló nagy változás, a nehéz kötelességek, melyeket a holnapi nappal magamra vállalandó voltam, felette gondolkodóvá tettek engemet. S midőn igy csöndesen lovagoltam az egyhangú vidéken, gondolataim azon tárgy körül forogtak, hogy tulajdonképen mily kevéssé ismerem én Luiza szivét és lelkületét, s magam is miiy idegen, vagyok a szép leány előtt, kivel örökre egyesülnöm kellett. É3 pedig csakugyan úgy volt. Bár Luiza és én jegyesei voltunk egymásnak: mégis csaknem idegenek voltunk egymás előtt. Á R G A. Jk ■