Eger - hetilap, 1874
1874-10-29 / 44. szám
XIII. ér-folyam. 44. szám. 1S74. October 29-én. Előfizetési dij: Egész évre . félévre Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám . 5 ft — kr. . 2 ft 50 kr. . 1 ft 30 kr. . — -15 kr. — 12 kr. Hirdetésekért: minden 3 hasábzott petit sorhely ntán 6, bólyegadó tejáben minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyccnnii nyomda. Előfizetéseket elfogad .- a szerkesztőség (Széchenyi-utca 84. sz.) s minden k. postahivttál. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 írt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad Mosse R. Bécsben. A család körében. (Hogyan kell az anyáknak beteg gyermekeik körül eljárni, s kívánatosé, hogy az anyák a gyermekgyógyászat főbb alapvonalait me gismerjék?) — Dr. Kösztler Józseftől. — Tekintetbe véve a mai gyógyászat álláspontját, lehetetlen a csodálat és tisztelet legmélyebb érzetének kifejezést nem adunk; lehetetlen elismerésünket megtagadnunk az elöbaladott orvostan ama vívmányaitól, melyeket az a szigorú és beható buvárlat utján a betegségek lényegének megállapítása, vagyis a kórisme pontos és szabatos meghatározása által elért. A mai orvos képesítve van a természettan! gyógytudomány segélyével a legelrejtettebb betegségeket felfedezni, azoknak lefolyását tudományos észlelés tárgyává tenni. A segédeszközök ily mérvű elöhaladottsága a gyógytudomány minden ágában a legörvendetesebb fejlődést eredményezte, s okozta, hogy oly szakok, melyek eddig csak hiányos vagy felületes módon müveltettek, a legbebatóbb tanulmány tárgyaivá tétettek. Ilykép lön lehetségessé, hogy többek között a gyermekgyógyászat is egy egészen különálló, mondhatni sajátlagos és nagy kiterjedéssel biró, igen fontos és lényeges tanszakká fejlődhetett, művelődhetett. A régi orvosok a gyermek-gyógyászatot az összes gyógytan csak egyik kis, úgyszólván igénytelen kiegészítő részéül tekintették; mig a mai kor gyógytana ezen szak részére, egyetemi tanszéket és kórházat követel. Ma már nem azt értjük a gyermekbetegség nevezete alatt, a mit az orvosok még csak Broussais idejében is értettek; ma e téren is az eszmék teljesen tisztázvák, a látkör tágasabb és világosabb. A gyermekkor tudvalevőleg azon időszak, melyben az emberi szervezet leggyakrabban van a betegségeknek kitéve. Sok oly ártalom, melv a fölnöttek egészségét igen csekély fokban, vagy épen nem alterálja, a zsenge gyermekeknél a legveszélyesebb változásokat hozhatja létre. De nemcsak a megbetegülésrei hajlam van ezen időszakban nagy mérvben jelen, ennél még egy más sokkal fontosabb tényező jön itt tekintetbe s ez: a roppant nagy halálozási arány a gyermekkor első éveiben. Lelkészek, tanítók, statistikusok és orvosok előtt már régóta tudva van, bogy leszámítva a sziilkóro- dák és lelencházak roppant percentjeit (100 újszülött kött közöl csak 35 marad életbon ), általában az újszülöttek közöl a betöltött egy évet csak '/j rész éri el. Az ezutáni években, egész a befejezett 5-ik évig, a halálozási arány még mindig igen nagy; miután a meg- betegülésrei hajlam, — a szervezet ellenállási erejével kellő ösz- hangzatban még nincs. Mily nagy feladat tehát ezen zsenge, oly törékeny szervezetet, a kérlelhetlen halál dühe ellen megvédeni! Mennyire óvatosan kell az orvosnak egy beteg gyermek körül eljárnia; mily szigorúan kell egy beteg gyermeket észlelnie, hol a legc-ekélyebbnek látszó bántalom rohamosan halálos kimenetet hozhat létre ! A gyermekek oly óriási mérvű halandóságának első és legfőbb okát az anyák fonák, ferde, előítéletes, de egyszersmind hanyagsággal párosult eljárásában ; a tudatlanság, gyakran a kfinyelmüség szülte pacsmagolása és kuruzslásában kell keresnünk. Másodrendű okok gyanánt szolgálnak : a gyermekekkel veleszületett betegségi hajlam; az anyának a terhességi vagy szülési időszakban föllépett betegségei; rósz táplálkozás ; szerencsétlen esés; tisztátalanság, stb; szóval oly viszonyok, melyek a rendes életmód alapföltételeinek meg nem felelve, az a nélkül is gyönge, megbetegülésre hajlandó gyermeki szervezet épségét teljesen lerombolják. Oda legyen tehát főtörekvésünk irányulva, hogy e szomorú jelenségnek gát vettessék, — s az által a halál által oly korán elragadott kisdedek száma ke- vesbedjék. Legbiztosabban elérhető ez , ha az anya gyermekének úgy egészséges, mint beteg állapotáról tiszta fogalmakkal rendelkezik; ha kellő tájákozottsággal bir mindazon bántalmak és káros behatások felől, melyek gyermeke egészségét földulni képesítve vannak. E célra legalkalmasabbaknak véljük, ha egy népies gyermek- gyógyászat könnyen érthető nyelven, az anyák szükségletére adatnék ki, ha e célra folyóiratok alapittatnának, ha fölolvasások tartatnának, melyek ezen eszméknek tág tért és elfogadást biztosítanának stb. A külföld e tekintetben jó példát szolgáltathat nekünk, a mennyiben ott ily népies gyermek-gyógyászattanok a műveltebb osztályokban mindenütt osztatlan pártolásban részesülnek; mig hazánkban a 60-as években Dr. Pete Zsigmond által kiadott, ezen szellemben ir munka alig csak nevénél fogva is alig ismeretes a nagy közönség előtt!! Ez pedig eléggé sajnálandó, mert sokan még azt sem tudják, mit kell tulajdonképen a gyermekbetegségek alatt érteni? A régibb orvosok azt hitték, hogy a gyermekbetegségek nem egyebek, mint a fölnöttek betegségei, csak hogy sokkal kisebb bel- terjüeknek (intensitással bíróknak) vélték azokat,mint azutóbbiaknál. A mai orvostan e tekintetben a régitől merőben eltér, amennyiben I-ször: oly gyermekbetegségeket különböztet meg, melyek csak is a gyermekkorban fordulnak elő; ilyenek p. o. a veleszületett szemlob, sárgaság, görvély és angolkór, fogzás stb. melyek mind sajátlagos kórjelekkel bírnak s csakis a gyermekkorban fordulnak elő. 2-szor: oly bajokat, melyek úgy a gyermeknél, mint a felnőtt korban előfordulnak; i'yenek p. o. a heveny és idült kütegek és bőrbántalmak, a toroklob, az álhá rtyáslob, az agylob, tüdőliurut, tiidövész stb. Ezek tehát közös bajokúi tekinthetők, s éppen nem lehet mondani, mintha ezen utóbb említett báDíalmak a gyermeknél enyhébb jelleget mutatnának, mint a felnőtteknél; sőt a gyermekek legtöbbjei eme bajok valamelyikének esnek áldozatúl. Nem akarjuk e helyen a gyermek-betegségek teljes lajstromátadni; légió azoknak száma, s ha csak a legfontosabbakat és leggyakrabban előfordulni szokottakat emlilettük, azt csak is azon indokból kiindulva tettük, hogy kimutassuk, menyire alá van vetve már a gyermekkor is a romboló betegségek hatásának! Nem lenne célszerűtlen, ha az anya legalább ezen, a mindennapi életben leggyakrabban előforduló betegségek kórjeleivel ismerős lenne! Mily gyakran lenne valamely veszélyes és rohamos lefolyású brteg- ség gyógyítható, ha az anya ezt kezdetleges kórjeleiről fölismerni bírná, 8 nem. akkor hivatna már orvost, midőn a kérlelhetlen halál áldozatát magával ragadni kész! Nem jogos e, nem igazságos-e, ha követeljük : hogy az anya, ki gyermekének léteit és életet adott, ki gyermekének tápot nyújt; lehessen egyszersmind gyermeke egészségének őre, fentartója? ! Ez pedig csak akkor lehetséges, ha az anya gyermekét egészséges, úgy beteges állapotában is teljesen jól ismeri; ha az egyes betegségekben követendő eljárásról legalább némi fogalommal bir; vagy csak ha azon időpontot fölismerni tudja, midőn az orvosi segély elkerül- betlenné vált! Egy értelmes, figyelmes anya az orvos föladatát végtelen megkönnyítheti, ha annak a kór okát, a betegség kezdetét, annak lefolyását és változásait tüzetesen, szabatosan előadni tudja. Az ily anya nem leend oly könnyelmű, hogy gyermeke egészségét és életét avatatlan, kuruzsuló vén asszonyokra, úgynevezett javas asszonyokra bízza ; nem fogja a gyermeket minden ok nélkül „g y er m e k p o r r a1,“ gyermekszörppel tele tömni; nem fog a gyermeknek altató italokat, csendesítő herbatheákat adni, s nem fogja a szegény gyermeket túlságos anyai szeretete által az árnyékvilágból a boldogabb hazába expediálui! Némely anya azt hiszi,
