Eger - hetilap, 1874
1874-01-01 / 1. szám
3 19) A megye-házi útalap és nemesi pénztárak havonkint megvizsgáltatván, példás rendben találtattak. 19) Az 1874-iki ujoncozásjan. 15 töl mart. 15 ig végrehajtandó lévén, az ujoncozási bizottságohoz polgári elnökök kinevezése kéretik. 20) Szepr. 1-öl nov. 30-ig érkezett a megyéhez mindössze 913 ministeri rendelet. Az árvaszék jelentése szerint : 1) beérkezett hozzá 2347 db. elintéztetett 2180 db. 2) Az irodába beadatott 2176 db. kiadványoztatott 2120 db. 3) A számvevőséghez beadatot 69 db. befejeztetett 25 db. észrevételezés alatt 25 db. 4) A központi tiszti ügyész a 90 dból elintézett 50-et, a többi leginkább folyamatban lévő perekre vonatkozik ; a vidéki tiszti ügyészek a számadások be nem adása miatti felhívási perek meginditá sára utasittattak, de eljárásaik eredménye még tudva nincs. 5) A központi árvapénztár vizsgálatának eredménye: bevétel: 78936 ft 1 n,/2 kr, kiadás: 40252 ft 86 '/a kr, maradvány: 38683 ft 24 kr. 6) árvagondnok van: 9373, elmebeteg: 6, magán-gyám 2486. Oly község, hol árvapénztár nincs: 25. A külső pénztárakból kiutalványoztatott: 39. Nagykorúságra ajánltatott 5. Arvalapi összeírás beérkezett 90. Teljesen elkészült 49 árvalap. Teljesen hiányzik még az összeírás 56 községből. 8) A cholera-árváknak, bár még hiányos, összeírásai nyomán • 1* alatti rovatos kimutatás szerint segélyre szoruló árva van: 199, kik közöl 27 mesterségre ajánlkozik s ajánltatik, hogy ez árvák részére, kik semmiféle .vagyonnal sem rendelkeznek, akár ha a nöegy- letnek gondjaira bízatnak, melyek erre csekély díjért szívesen ajánlkoznak, akár az egyes iparosokhoz mesterségre adatnak, akár ha máskép segélyeztelek, a javokra megy eszelte gyűjtött pénz bizonyos rendszer szerint lenne kiutalványozandó. Erre nézve ntasitás kéretik. 9) Az árvaszék a megyebeli árvagondnokoltakjvagyonainakelö- nyösb biztosítására nézve a „Tisza“ biztositó és jelzálogbankkal egyességre lépett, mely egyesség egy példánya *11. alatt csatoltatik. 16) Az árvaszéki irodába egy irattárnoki állomás rendszeresítése újólag is kérelmeztetik. 11) Az árvaszéknek az árvaügyi kezelés rendbehozatalára vonatkozó nyilatkozata, mely az árva széknek a községi pénztárakban mily módon való kezeltetésére nézve beterjesztett javaslattal együttesen adatott elő, a t. közönség figyelmébe ajánltatik. A főpénztárnok jelentése szerint: 1) a házi pénztár összes bevétele 21720 ft 35y3 kiadása....................................... 16220 ft 28V2 kr. maradt....................................... 5500 ft 10— kr. 2) Az útalap összes bérlete 57962 kr 98 kr. kiadás ................................................ 36855 ft 72*/3 kr. M aradvány................................................21107 ft 18— kr. a szolnoki indóházhoz vezető út tőkéje..........................................................11145 ft 49— kr. 3) A cholera-kőltségekre utalványozott összegből maradék: 271 ft 31 kr. 4) A megyei levéltár rendezésére utalványozott öszzegből maradék...................................... 1562 ft 16— kr. A cholera árvák javára gyűjtött összeg 667 ft 75 kr. 6) A nemesi pénztárban: összesen : •...................................... 44379 ft 97 kr. id e számítandó még a házi pénztárt terhelő követelés : 8025 ft 62 kr. 7) Letétben: . 36552 ft 32 kr. Ezek kapcsában különösen az alispáni jelentés 4) s a föpénz- tárnoki jelentás 5) pontjára vonatkozólag, elnöklő főispán előterjeszti: hogy a megyebeli cholera árvák javára az egri főegyház megye érseke 2500 ftot, s a helybeli fökáptalan 500 ftot adományozott. Mindezen jelentések azzal vétetnek tudomásul, bogy az intézkedést igénylő pontok később, de még e gyűlés folyama alatt fognak határozatokkal elláttaíni. Ami a főispán előterjesztését s az alispáni és föpénztárnoki jelentések azzal kapcsolatos pontját illeti, mmd Eger érsekének és a fökáptalannak, mind a többi kegyes adakozóknak, jótetteikért az árvák háláját előlegező köszönetben szives elismerés nyilvánittatik. Az első, amit a Cicerók, Catók nyelvén megtanultam kiirthatatlar.ul, ez volt: Rogo lumillime pa'er professi r,iam dignetur mihi parcere ! Kcbi mér »itöl nun félie.ti k ; hiszen mfgarabb .‘■pbaeiában lebegtem,. oh an cn-ber vale k. ki tizenhat évé! el r:e, s kit nsünj elven „lógj ill ősi ak" neveznek. Kitel félre az ilyen ember, ha Lem secnn- da,-vagy tutiéból ví gyón azö ábrázatja, ezazegy ke'peselötte nén ü( respeclust tartani. Aztán Pestre menni! lakni ott, hol annyi ember lakik cifra háza! ban, cifra öltözetben, cifra ulcák és íiaker-robai között! Ha visszaemlékezem azon időszakra,úgy találom, hogy rettentő kényes valék.Mért ne lettem volna-? Most már nem nebulónak, gazfiunak, hanem „dominatió vestrárak“ szólítottak professoraim ! Az egy Pestet tartottam méltónak aira, hogy engem minden jelen és jövő nagyságé mmal befogadjon. És itt kisül lélektani megfejtése az én bakfityeim és fejütésemnek, midőn hallottam, hogy Pestre vagyunk menendők. Túlságosan htist'ke voltán1, mily parányinak, törpének tetszett előttem minden, ami ügyvéd, orvos, mérnök s eféle volt; csak a mar- queurök mu'atkoztak óriási nagyságban, mint akik g xer nélkül le- quartozzák a kéglit. Volt még más passióm is, de már ez társaim állítása szerint nem ve.lt annyira nemes; szerettem olvasnia költeményeket, és imádó áhila’tal viseltettem a költők iránt. Bizonyítékul álljon itt egy eset, melyre még igen jól emlékezem. Több társaimmal a Pillvaxból sétáltam haza, midőn egyik elkiáltja magát: ott megy V—y!" Én mintha dákóval löktek volna hátba, előre vág- taték, és megállottám az utca szögleten. Midőn közeledett bámulatom tárgya, égni érzém arcomat, először láttam öt, oda akartam rohanni lábaihoz, s kérni, hogy fogadjon engem fiának, jó fia leszek; meg akartam ragadni kezeit s csókjaimmal elárasztani; majd eszembe ötlött, hogy hátba nyakon talál ütni — oh mi szívesen vettem volna ezt is — azou szent, de alkalmatlan buzgalmamért! Ez kissé magamhoz téritett. A szögletben meghúzódva, mozdulatlanul, merően rászegzett szemekkel vártam be, és kalapomat messziről levéve, alig hallhatólag szerencsés jó napot kívántam neki. 0 alkalmasint olvasott szemeimből, mert mosolyogva íogadá, s nyájasan adta vissza üdvözlésemet. Társaim kinevettek, én pedig végtelenül szegény! knek tartottam őket, hogy Dem képesek érzeLiazt,amit én érzek. A sors egy porosz bonból hazánkba vetődött özvegy doctorné- ^oz vezérelt kosztra. A jó asszony-ág annyi ismeretet profitirozoit megboldogult urától, hogy az egészség fentartásáia legbatbatósb szernek a diétát tattá, ugyanazért bőséges német beszéddel, és szűk magyar ebédekkel igyekezett kedvessé tenni előttem a lét napjait! Mindennap elmondta kárhoztatólag, hogy a magyar konyhákon mily túlságosan pazar bőség uralkodik, és a magyar gyón rok emésztési képességétől szintén kárboztatólag nyilatkozott. Én azonban már akkor is hajthatatlan makacssággal bírván, szilárdul megmaradtam azon véleményben, 1 ogy az úgynevezett éhezés nem annyira a gyomor nagyságától, mint inkább az été 1- adagok seanelaleuse parányiságától függ. — Ezen nézetkülönbségből némely meszebblátó társaim azonnal jósolgatni kezdék, hogy kebleink mit dinkább hide- gedni fogt ák egymás iránt, mig végre össze nem forrasz.tbató törésnek keilend okvetlenül bekövetkeznie. Valóban fentebb említett makacs elveimnél fogva, háziasszonyomtól mindinkább a veszélyes rajongók sorába számittatám. Ha olykor este (éjféli t izénk ét órát értek) vetődtem haza, ő zúgolódott,’s korhelyságravaió hajlamot vélt felfödözni bennem. Tehát azontúl javulásnak okáért jókor reggel jártam haza. Ekkor azzal fenyegetőzött, hogy bűneim sokaságával terhelt levelet inditard szüléimhez. Néha cimboráim látogattak meg; kártyázgattunk pénzre, ha az nem volt (gyakori eset) danolásra, ez mindig volt. — Beüzent, hogy hangjaink recsegök, s a főfájás előmozdítására igen alkalmasak. Mi elhallgattunk, hanem pipáinkat a visszafojtott neheztelés mohóságával annál erősebben szippangattuk; beüzent, hogy birkamosó dohányunk füstje az ajtó hasadékin átszivárogván, a drága bútorokat (kopottak és rongyosak voltak) átjárják, és elbüzösttik. (Folyt, köv.) *
