Eger - hetilap, 1874
1874-06-11 / 24. szám
188 A józan gondolkozás, a logika tehát határozottan ellentmond az ily fajta ajánlatok elfogadásának, — de kell, hogy ellentmond- joo a jog-érzület is. — Itt a megye nem árutárgy gyanánt, nem dob szóval hirdette ki a pályázatot, — hanem okmányokat követelvén, a qualificationak is tért és reményt uyuj'ott; — Szolnok se n akarhatja azt, hogy ez állomás egyik jövedelmi forrását képezze, mert csak úgy bizhatja egészségét teljes nyugalommal uj gyógyszerészére, ha azt jelleme3 választás utján, és nem mint egy kótya-vetyén kapta meg. — Az országos gyógyszerész-iestiilet választmányának volna feladata az ily sérelmek eilen óvást jelenteni be, s hiszem is, hogy az elmaradni nem fog, — de ha ez nem történnék is meg, hiszem, hogy a képviselő közgyűlés tisztelt tagjai befogván látni azt, hogy e gy gyógyszertári jogadományozás nem áru cikk, hanem hogy az egyedül az érdem jutái tu a zás áb tn leli a lap indokát, befogván látni azt, hogy Szolnok vár osa nem szorult egyesek ily nemű adakozására, mely nem más, mint szép sz:n alatt vesztegetni akarás; — befogván látni azt, hogy szemfényvesztésre számított Ígéretek, a tudományos képzettség, es pénz-ajánlatok mérlegbe vételét a gyógyszerészi rend megszégyenítését, Szolnok város egészség-ügyi megkárosítását, — s magának a megyei képviselő testületnek mintegy tévútra vezetni akarását foglalják magokban; el fogják találni az utat, melyen haladva, az oly pályázatok visszautasítva, az érdem jutalmazva, és a megyei közgyűlés méltósága megóva leeud. — Miskolcon jun. hó 8-áu 1874. Pintér Pál, okleveles gyógyszerész. A méter-mérték. Régi magyar példabeszéd: „Valahány ház, aunyi szokás,“ — ami még jobban alkalmazható az egyes országokra. Tudjuk, hogy minden államnak, tartománynak, népnek megvannak saját külön leges, és a többi országok s népekéitől eltérő szokásai s intézményei, melyek a nemzetközi érintkezésnek, társadalmi, ipar- s kereskedelmi összeköttetésnek, vagy legalább ezek gyorsabb és könnyebb forgalmának s üzleti kezelhetőségének századokon át kellemetlen akadályai, hátrányai vaiának. Aki a külfölddel folytonos üzleti érintkezésben áll, épen oly jól, mint boszankodva ismeri és tudja, hogy e hátrányos intézmények között nem utolsó helyet foglal él ama sokféleség, mely az egyes államok különböző, s egymástól annyira eltérő pénz- és m ó r t é kviszonyaiban fönáil,—és minden értelmes ember könnyen beláthatja, mily nagy előnyöket volna képes nyújtani a nemzetközi érintkezésnek nemcsak üzletforgaimi, de sőt társadalmi tekintetben is a pénz- és mériékviszonyoknak az összes európai müveit államokban való rendizeresiteít egyszerűsítése, egyöntetűsége, s egyfélesége. Az európai államok zavart és rendetlen pénzviszonyai között, s különösen a sokféle pénzjegyek értékének folytonos ingadozása mellett ez idő szerint a pénzviszony rendezés s e tekintetben az egyöntetűségnek, s általános összhangzásnak Europaszerte keresztülvitele úgyszólván a lehetetlenségek köze tartozik, s létrehozására még most alig lehet gondolni. A mértékviszonynak az összes müveit államokban egyszerűsítése, s egyöntetűvé tétele azonban korán sem jár nehézségekkel, s amaz aprólékos hátrányok s netaláni költségek, melyei egy uj, s a régitől merőben eltérő mértékrendszer behozatala s keresztülvitele körül egyelőre az állam, vagy egyesek háztartásában fölmerülhetnek, valóban számba sem vehetők ama nagy előnyök mellett, miket egy uj, célszerű s a művelt államokéval egybehangzó mértékrendszernek valamely államba behozatala egyeseknek úgy, mint az ösz- szesnek nyújt. Ez általánosan ismert, kétségbevonhitlan igazság vezérletté a magyar kormányt, midőn az uj francia, úgynevezett m été r-m érté k-reu dszernek, mint e tekintetben a legcélszerűbbnek legbiztosabb-s legalkalmasabbnak hazánkba behozatalát elhatározta, s azt a folyamatban levő ülésszak alatt törvényjavaslat alakjában közelebbről a képviselöház elé terjesztette, mely javaslat az ország- házban célszerüleg megvitatva, mint az 1874 évi VIII. törvénycikk, f. évi april 17 éu fejedelmi szentesítést nyert s kihirdettetett; a kivitel körülményessége, s a megszokás nehélyei miatt azonban teljes törvényerőre s érvényre a gyakorlatban csak az 1875. évi január l-.én fog emelkedni. A törvényjavaslat maga eléggé világos, szabatos és correct lévén, minden lényegesebb ellenvetések s vitatkozások nélkül , De különben is a leány már választott s az: tertio nem én vagyok. Végeztetett: Az apát valami uton-módon kényszeríteni kell, hogy kényszerítse lányát nőmmé lenni. Kelt............. Kahl ur ismét mély gondolataiba merül. Nem is miudennapi dolog az, módot találni egy gazdag, három megyeszerte hires embert kényszeríteni arra, hogy valamit akarjon, amit nem akar. Kahl ur philosophus. Elővesz egy conversations lexiont s kezdi lapozgatni. Ez tart három óra hosszáig. — Megvan! És tollat, fogva írja szép hegyes betűkkel: „Meg kell tudnom, mi gyenge oldala van Sohaynak. Négy dolog képezi az emberek förugóját: A népszerűség, A nagyravágyás, A gazdagság és a Szerelem. Az utolsón már túl van, de annál erősebben lehet megtámadni a három előbbi oldalról. Dicső conversations lexicon! de még dicsőbb szabad kőmüves- ség. (Ez tűnt fel neki a könyvben, és a fekete betű oly fehér világosságot gyújtott agyában, hogy majd kiugrott bőréből.) Ha még gazdagabb akarna lenni, Ígérek én neki milliókat, sőt a nagy mester nevére akar váltót is adok. Ha népszerű akar lenni, elmondom neki, hogy e társulat egyedüli célja tagjait azokká tenni. Ha pedig nagyravágyó, akkor plane minden rendén van, hisz királyok, fejedelmek, erszágnagyok is voltak és vannak e társulatban: Macbeth, Eduard, hóditó Vilmos, I. Heurik, IV. Henrik, II. Jakab, II. Károly, II. Frigyes, I és III Napoleon ... És menyi hires ember! Goethe, Wieland, Fessler, Müller . . . Lehetlen az ellenállás. A tisztelt ur mindezt szépen leírta s délután hiba nélkül elreferálta Menyns bácsinak, aki valóban meg is hódolt. Dehát hogy is ne ? Nem nagyszerű azt csak gondolni is, hogy egy falusi nemes ember per tu pajtás egy királylyal, császárral s nevezik egymást per „testvér.“ Kahl ur oktatásokat ad neki. Felesketi annak rendje módja szerint, használván egy elkopott német eskü-formulát. Elképzelhetjük, hogy Menyus bátyánk magyar nyelve hogyan szenvedett a sok cifra phrazis alatt. De hát mit nem tesz meg az ember a barátság kedvéért, főként ha az a barát egy császár, vagy király! Május 9 ike szokott helyökön találja beszélyünk legérdemesebb personáit, t. i. Menyus bácsit és Kahl urat. Menyus bácsi most már a nagy aranyláncon egy kis fekete patkót is visel acélból. Kahl adta neki, mint a szabadkőművesek bécsi sectájának díszes jelvényét. Vonakodott ugyan elfogadni, mert nem mindennapi észjárás kell ahhoz, hogy az ember magát megpatkóltassa ... de végre is, a királyi testvérek szinten ilyent viselnek . . . Isten neki, felakasztá hát ö is. — Mi újság Bécsien Eduskám? mit végezett a páholy ? — Fontos, különösen rád nézve igen fontos. Én tegnap teleg- raphiroztam Becsbe ügyedben és pár perccel kapom a választ, mely igy hangzik .... de olvasd el magad. — Mondd el a velejét. — A nagymester azt rendeli, hogy te „Klotus“ testvér, hogy méltóvá tedd magadat — — — — 24 óra alatt öld meg Teleky grófot. Menyus bácsi kimereszti szemeit. — Mit csináljak én 24 óra alatt? — Old meg Telekyt, különben jaj neked és egész famíliádnak ! , — Én ... én öljem meg?! kiált a kékülö Menyus bácsi.--------------- Folytatjuk. I
