Eger - hetilap, 1874
1874-04-23 / 17. szám
XIII. éri folyam. 18. szám. 1874. április 30 án. Előfizetési dij: Egész évre Félévre Negyedévre Egy hónaprs Egyes szám 5 ft - kr. 2 ft 50 kr. I ft 30 kr. — -15 kr.- 12 kr. Hirdetésekért. minden 3 hasábzott péti? sorhely után 6, bélyegadé tejében minden hirdetésié 30, nyilttérben egy péti“ sorhelyért 15 kr fizettetik Politikai $ vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lycenmi nyomda. KiAiizetéseket eltolni! : a szerkesztőség (Széokenyi-utca 84. sz.) Jentseh G. könyvkereskedése s minden k. postahivatal Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 frt. 80 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad Mosse R. Bécsben. Ojtsunk-e himlőt, vagy nem ? Lorinser után, észrevételekkel közli dr. Schwarts Dáv'd. (Folytatás.) Az ojtási statistika volt az ojtás pártolóinak leglényegesebb alapja, melyre támaszkodtak. E statistikai adatokat az ojtó orvosok összeállították és ez tényleg kimutatta, hogy a nem ojtottak halálozási százaléka nagyobb volt, mint az ojtottaké, minélfogva az ojtás a himlőbetegség szelidebb lefolyására kétségtelen befolyással van. Egyszerre 1869. évben pusztító himlő-járvány lépett fel, mely 1870—1871. Franciaországból egtsz Németországba, innét dél és kelet felé a határos országokba is elterjedt. Ez volt századunk legnagyobb és legkiterjedtebb bimlöjárványa. Miután e járvány azon országokban is dühöngött, melyekben az ojtás a legszigorúbb rendszabályok szerint foganatosíttatott, minek nagy mérvű halandóság lett a következménye, az ojtás ellenei, kik között orvosokat is le- bete találni, a himlő statistikáját szigorúbb bírálat alá vették. Ekkor csakhamar kiderült, hogy az addig összegyűjtött statistikai adatok igen hézagosak és semmikép sem megbízhatók, amit az ojtás barátai sem tagadtak, és bogy a nem ojtottak kedvezőtlen halálozási százalékainak oka legfökép ama körülménynek tulajdonítható, bogy egy részt a nem ojtott himlöbetegekhez mindazon gyermekek számiáltattak, kik vagy igen fiatalok, gyengék, vagy betegesek voltak,s igy ojtás alá nem kerülhettek ; másrészt pedig a nem ojtott himlőbetegek közé igen sok elhanyagolt s a legkorlátoltabb anyagi helyzetben élő egyének — a csavargó proletariusok tömege — is oda számíttatott. Hogy igen kis, különösen gyenge, beteges gyermekeknél, ép úgy, mint elhanyagolt, ronda és sanyarú viszonyok közt élő egyéneknél a bimlő-betegedés ép úgy, mint a halálozás gyakoribb, rég elismert tény. Az ojtás ellenei tehát oda nyilatkoztak, bogy a statistika készítésénél a megbetegedett vagy meghalt egyének kora is meghatározandó és tekintetbe veendő, amit azelőtt mellőztek ; továbbá figyelembe veendők a megbetegedett anyagi viszonyai és minden egyes korosztálynak halálozási aránya. Ily féle statistikai tabellák az életkor tekintetbe-vételével több helyen készíttettek is az utóbbi időben ; és e tabellákból kétségen kivül kiderül, hogy az ojtásnak a beoltott himlő-betegek kisebb fokú halálozására befolyást-t, ul aj donit a ni nem lehet. Azonban az ojtás ellenei nem elégedtek meg amaz állításukkal, hogy az ojtás mitsem ér, hanem az ojtó orvosok tudósításaira hivatkoztak, kik constalálták, hogy az ojtás által bizonyos betegségek részint előidéztethetnek részint másokra átvi?ethetnek. Hivatkoztak halálesetekre, melyek, mint pl. orbánc, sejtszövetlob, üszkösödés stb. ojtás folytán jöttek létre ; továbbá a bujakór átvitelére és az ezt követő sorvadásra. Tény, hogy a felsorolt bajok, mini az ojtás eredményei, fordultak ugyan elő; azonban ezek számaránya a beojtottakéhoz képest oly jelentéktelen, hogy alig jöhet figyelembe. E téren különös érdeklődést keltettek a legújabb időben dr. Keller József statistikai dolgozatai, melyek ezen cim alatt: „Tudósítás a cs. k. osztr. államvasut-társulatnál szolgálatban lévőknél föllépett himlő-járványról11 jutottak napfényre. Eme tudósítás, melynek szerzője a nevezett vasuttársulat főorvosa, kinek pontos és lelkiismeretes statistikai adatai teljes hitelt érdemelnek, és ki hasonló adatok gyűjtésében a bet eg-segélyzö egylet évi jelentéseiben is ép oly kitűnő szorgalmat, mind fáiadhatlan munkásságot fejtett ki: az ojtás elleneinek bő anyagot szolgáltat az ojtás baszontalanságának bebizonyítására. A tudósítás az 1872— 873 évről jelentékeny számot: 2627 himlő-beteget hoz fel, melyek a hivatalos vasúti és hámori orvosok jelentései szerint, a vasutakon éshámorokbau merültek föl. E himlő-betegek közt sokkal több volt az ojtott, mint nem ojtott; az első két éveseknél a halálozás a nem ojtottak közt kisebb volt,;mint az ojtottak közt, és a két évesektől fölfelé az ojtottak halálozása kedvezőtlenebb volt, mint a nem ojtottaké, ellenben kedvezőbb, mint azon betegek halálozása, kik elébb már revacci- Dáltattak vagy már egyszer a himlőn átmentek. Az ojtás elleni oppositio dacára a német birodalom különféle részeiből történt tömeges kérvényezés ellenében is, a német birodalmi tanács ezen év maré. havában a kényszer-ojtási törvényjavaslatot elfogadta. Nálunk Magyarhonban, ahol a közegészségügy érdekében alig történt még eddig valami, sőt, az országos közegészség-ügyi tanács által elkészített s az orvosi egyletek által folyvást sürgetett törvény- javaslat elfogadása s életbeléptetése is csak pium desiderium, a közegészségügy ezen ágazata évtizedek óta szóba sem jöhetett; pedig nálunk is meg van a rendszeresített ojtás, ha nem tévedünk, 1826-an kelt hatósági rendelet értelmében, minden szülő gyermekére egyformán kötelezöleg, de csak in theoria; mennyire történik meg ennek practicus'kivitele, s a legjobb akarat és legnagyobb erőmegfeszités mellett is mily hézagosán: azt csak azok tudják, kiknek (mint e sorok írójának 1864, 65, 66. hivatalos működése közben) e rendelet foganatositása körül csaknem legyözhetlen nehézségekkel kell küzdeniük oly rendezetlen, zilált közegészségi és rendőri intézmények mellett, mint amilyenek mostanáig nálunk divnak. Hogy nálunk a közegészségügy rendezése égető szükség, mindenki tudja, s érzi különösen, midőn valamely pusztító járvány, az úgyis gyér népességű ország lakosságának tetemes részét maga val ragadja; de hogy ezen ügy mellett, a sokkal fontosabbaknaK tartott politikai viszályok mellőzésével, befolyásos vezér férfiúink lándzsái törnének, ezt kívánni vagy plane követelni, minek bélyegeztetnék? alig merem kimondani. Várjunk még! (úgyis eleget vártunk már,) mig competens helyről, abová a törvényjavaslat hetek előtt újólag benyujtatott, vigasztaló értesítést nyerünk. A német birodalmi tanács, midőn a kényszer-ojtás törvény-javaslatát elfogadta, a porosz orvosi tudományos deputatio azon véleményére támaszkodott, melyben a következő alap-elvek mondattak ki: hogy a himlö-betegségbeni halálozás az ojtás rendszeres behozatala óta kisebb ; hogy az ojtás bizonyos évek számára biztos óvszer gyanánt tekinthető a himlőzés ellen ; hogy a revaccinatio ismét néhány évre a visszakerült dispositiótól a himlőt elnyerhetni, óvja az embert: és hogy hiteles tény nem forog fenn. mely azt igazolná, hogy az ojtás az ember egészségére káros befolyást sryakorolna. Nagyon sa jnálkoznunk kell azon, hogy egy tudoaiányos deputatio az ojtás eszméje melletti buzgóságában egy oly vélemény- adásra eDgedé magát csábittatni, amilyent semmi lelkiismeretes orvos, akár pártolója, akár ellensége az ojtásnak, a vacciuatio eredménye után, amint azt az irodalom és statistika biztos nyomán ismerjük, alá nem irt volna. (Folytatjuk.) Megyei élet. Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék 1874. martius 19-én Kubinyi Rudolf főispán elnöklete alatt tartott rendes bizottsági közgyűlésén folytatólag következő ügyek tárgyaltattak : Olvastatott a m. k. belügyministernek f. évi 6112 számú rendeleté, melyben tudatja hogy a m. k. igazságügyi minister f. é. 3718.
