Eger - hetilap, 1874
1874-04-23 / 17. szám
XIII. éri folyam. 17. szám. 1874. április 23 án. Hirdetésekért: minden 3 hnsAbzott petit sorhely utAn 6, bélyegedé tejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr tizettotik Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lycenmi nyomda. Kiftfizetéseket elfogd .-a szerkesztős é g (Széohengi-utca 84. sz.) J ent s eh O. könyvkereskedése s minden k. posta!l salai Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad Mosse R. Bécsben. Előfizetési dij: Egész évre . Félévre Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám á ft - kr. 2 ft 50 kr. 1 ft 30 kr. — 45 kr.- 12 kr. Ojtsunk-e himlőt, vagy nem ? Lorinser utAn, észrevételekkel közli dr. Schwarts Dávrd. Ez area kérdés, melyet jelenleg, — miután egész Néme'.or- zágban a kényszer-ojtás ellen a legélénkebb agitatióval működnek, — némely aggodalmas anya orvosához intéz. Ugyané kérdés nálunk, Magyarországon, mór évek előtt fölmerült, és elég heves vitára adott alkalmat, úgy a szak-folyóiratokban, mint napi lapokban. Azonban akérdés eldöntve nem lett,s a pro ép úgy, mint a contra robereinek mindegyike magának ítélte a győzelem babérjait. Azt hisztm, nem teszek fölösleges szolgálatot, ha ez igen fontos, mondhatni: életkérdésben azon álláspontot, melyet az ojtásnak úgy barátjai, mint ellenei elfoglalnak, tisztázni megkísérlem. Az ügy világosabb fölfogására azonban szükséges rövid visszapillantást vetnünk az ojtás eddigi phasisaira és sorsára. Az ojíás már a régi korban, különösen Indiában és Chinában ismeretes volt. Azt hitték, miszerint azáltal, ha a valódi ember-himlö- anyagot egészségesekre átviszik, szelidebb kórlefoiyást idézhetnek elő, mintsem ba a betegségnek esetleges föllépését várják be. A bimlöanyagnak átvitele különféle módon eszközöltetett. A brahma- nok Indiában himlő-anyagba mártott gyapotot tettek a bőrre, á chi naiak az orr takhárlyájára helyezték a himlő-anyagot; a tatárok a hüvelyk és mutató ujjak közti bevágásokba, a törökök, georgiaiak és circa8siaiak a bőrön könryti tüszurásokat eszközöltek és ebbe hozták a kóranyagot. Egy nő —lady Worthly Moutague — ez utóbbi módszert Konstantinápolyban tanulta el, és azt 1721-b?n Angolországban meghonosította, hol I. György király halálra Ítélt fegyen- ceknél tétette meg az első kísérleteket. Angolországból terjedt szét egész Európába ezen művelet, melyet i n o c u 1 a t i ó n a k, keleten himlő-vetésnek neveztek el. Miután azonban iit valódi himlőanyag használtatott, rendesen mintegy 8 nap muiva kisebb-nagyobb fokú küteg mutatkozott, és minthogy az igy in< euláltak a ragadós anyagot a velők érintkezőkre is átvitték, mesterségesen előidézett bimlöjárványok jöttek létre, melyek nagy fokú halálozásnak lőnek előidézői. Eme baj a kormányokat az inoculatio beszüntetésére indította. Franciaországban az ily oj- tásrnód elleni szigorú tilalom 1763 jelent meg. A „Neue freie Presse“ esti lapja (1874 maré. 24) Nagy Frigy es porosz királynak egy, Maria Antonia szász hercegnőhöz imézett levelét hozza, melyben a király, e tilalom miatt a francia parlament ellen haragosan ekkép fakad ki: „Ily nehéz a tudatlanságnak előítéleteit legyőzni, és ily hosszú idő fzükségeltetik az emberiségnek, hogy valamely értelmes dolgot belásson.“ A „nagy Frigyes“ nagyon csodálkoznék, ha megtudná, hogy ugyanazon inoculatio, melynek tilalma folytán a párisi parlament az ö véleménye szerint compromittálta magát, jelenleg Porosz- országban is, mint az élet biztonsága elleni kihágás, kemény büntetés terhe alatt tilalmaztatik. Austriában az inoculatio, mely ellen Boerbaweés Van Swieten opponáltak, és melyért Frank Péter lelkesedett, annyira elveszté hitelét, hogy még 1795. az ország feje értesülve, hogy egy valaki Bécsben gyermekeit inoculáltatni akarta, a rendőrség főigazgatóját utasította az ügy megvizsgálására, és büntetés terhe alatt megtiltására azon okból, mhogy a ragály a városban elterjedjen. Mindezek dacáraaz inoculatio az orvosokközt sok pártolóra talált, kik azt mint istentől küldött óvszert magasztalták. Midőn tehát dr.' Jenner Berkely orvos 1796-ban az'inocula io helyett a tehén-him- lö-anyaggal való ojtást kezdeményezte, és midőn később az angol parlamenté célra 30,000 font sterlinget utalványozott, az orvosok ez uj ojtásmódot nagy erélylyel karolták fel, mely nemsokára amaz előbbi „isteni óvszer“ helyett egész Európában használatba jött. A tehén-himlőnek már előbb ovó-eröt tulajdonítottak. Jenner az első tehén himlő-anyagot egy Sarah Nelmes nevű cselédből vette, kinél ez anyag himlő-beteg tehén fejésénél a kezén fejlett ki. Mind általánosabb lön már most a meggyőződés, hogy az orvosi tudomány a tehén-himlö-oltásban, melyet „vaccinatio" nak neveztek, ép oly köny- nyü s veszélytelen, mint hathatós és biztos szert bir a himlő-járvány ellen; s habár az első években kévés személy lön is ily módon beoltva, az orvosok kedvező jelentései folytán, diadallal hirdették, hogy jövőben a himlő epedemikus fellépésétől az emberiség mentve van. Esetleg a 19 század elején nem volt oly nagyfokú hirnlöjárvány, mint az előbbi század folytán több Ízben. Nem is késtek e körülményt az ojtásnak tulajdonítani, jóllehet ekkor még az európai lakosságnak csak igen kis töredéke ojtatott be. Miután azonban a későbbi években a tehén-himlőveli ojtás különféle országokban hivatalból lett elrendelve, és a népesség tetemes része beojtatott, csakhamar meggyőződtek arró', hogy az újra föllépett himiő-járvány alkalmával az ojtottak is himlő-betegek lettek, és meg is haltak. Az orvosok kénytelenek voltak tehát oda nyilatkozni, hogy az ojtásnak óvó hatása csak néhány évig tart, és igy szükség, hogy az ember időről-időre újra ojtassa: revaccináltassa magát. Minthogy pedig a kővetkező epidémiák folytán kiderült, hogy gyermekek nemsokára az ojtás után, és nagykorúak a revaccinatio után himlőbe estek, sőt emberek, kik már egy Ízben a himlőn átmentek, újra himlő-betegek lettek, az ojtó-orvosok véleménye már csak ann yira terjedt, hogy az ojtás által a netalán bekövetkező himlő-betegség lefolyása sokkal szelidebb, s hogy az ojtottak közül himlőben kevesebben halnak el, mint a nem ojtottak közül. Majd különbséget tettek a valódi, nem valódi és modificált himlő között, és a már ojtottakon a himlőt nem valódinak, vagy modificáltDak nevezték, s igy az uralkodó vélemény szerint a beojtott soha valódi himlő-bajba nem eshetett, holott az úgynevezett modificált himlő a valódi himlőhöz minden tekintetben annyira hasonlított, mint egyik tojás a másikhoz. A több országban elrendelt ojtö-kényszer, valamint az ojtás után felmerült néhány szerencsétlen utóbaj, mint következmény, a népességben is bizonyos bizalmatlanságot, sőt ellenszenvet hozott létre az ojtás ellen, és ezen renitentia annálinkább is okadatoltnak látszott, amennyiben tapasztaliatott, bogy ojtatlan gyermekek is a járváuy alatt, vagy csekély fokú himlőben szenvedtek, vagy attól egészen mentve lőnek. (Folyt, köv.) Megyei élet. Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék 1874. marúus 19 én Kubinyi Rudolf főispán elnöklete alatt tartott rendes bizottsági közgyűlésén folytatólag következő ügyek tárgyaltattak : Olvastatott a m. k. beliigymiuisternek f. évi 5806 sz. rendelete, melynél fogva az 1873 évi 371 sz. megyei határozat, melynek értelmében a községi közigazgatási költségvetésekbe felekezeti költségek fel nem vehetők — minthogy egyes községek alapítvány, szerződés, vagy más törvényes jogcímnél fogva házi pénztáraikból egyházi és iskolai célokra bizonyos összegeket fizetni tartozhatnak, minthogy továbbá az 1868 XXXVIII t. c. 25 §-a községeknek megengedi a felekezeti iskolákat is a község vagyonából s jövedelmeiből segélyezhetni; az 1868 Lili t. c. 23 §. pedig különböző vallásié-
