Eger - hetilap, 1874
1874-01-08 / 2. szám
12 bogy azon hiányokat, melyeket a kényuralom okozott, azon hátramaradást, melynek oka ezenkívül a messze múltban keresendő, helyrehozza, hazáuk helyzeti fekvésével járó hivatását betöltse, léteiét és felvirágzását biztosítsa. Bár merre tekintsünk, élénk mozgalmat látunk, melynek egyedüli célja azon hazát, melyet Őseinktől örökléuk, melyet az utódoknak fentartani egyedüli szoros kötelességünk, mely nagy Széchéuyink szerint „nem volt, hanem lesz,“ virágzóvá, nagygyá, hatalmassá, népeit boldoggá tenui. Megnyugodva tekinthetjük ezen pezsgő életet, mert az a nemzetek két fő létfentartásában: a szellemiekben és anyagiakban nyilvánül, melyek csak együttesen képesek nemzetet és országot fentartani s virágzóvá tenni; noha a népek szellemi — kulturális — fejlettsége az anyagiak megszerzését és annak emelkedését önként vonja is maga után ; de kérdés: jelen környülméuyeiuknél fogva mikor következnék be ez nálunk, g vájjon mint nemzet elérhetnöá- e azt ?! Azonban, bármint örüljünk is ezen két iráuybau nyilvánuló, de egy célra törekvő mozgalomnak, miután a törtéuelem s az előttünk legközelebb lefolyt eseméuyek nyomán meggyőződhettünk, hogy a nemzetek nagyságát, hatalmát legnagyobb részben azok szellemi műveltsége képes előidézni: hazánk jövő érdekében, nemzetünk Szellemi műveltségének minélinkább leendő emelése céljából semmi áldozatoktól nem szabad visszariadnunk. De mivel a nemzet zömét, majd 3/10-ed részét a nép teszi: kiváló kötelessége az államnak a népiskolát, mely a nép szellemi műveltségét van hivatva eszközölni, a legnagyobb áldozattal és egész odaadással támogatni és ápolni: mert mint Jules Simon mondá: „Azon nép, melynek legjobb iskolái vannak, — az első nép. .“ Ezt tennie kétszeres kötelessége, mert hazánk alkotmányos ország lévén, hol majdnem az összes nép befoly a törvényhozásra, a népiskolának a népet nemcsak azon ismeretekre szükség vezetni, melyek életviszonyaihoz megkívántainak és szükségesek; hanem ezenfelül eszközölnie keli, hogy polgári jogainak és kötelesseinek teljes tudatával birva, azokat öntudatosan teljejitse. Ezekből magyarázható azon kiváló figyelem, melyben a legtöbb állam a népiskolai ügyet, mint a közoktatás első és legfontosabb tényezőjét, részesíti. annyi félreértés, csalódás az emberek között. Mily jól, gyöngéden hangzanék: Herr von no. lOO, nelopja ki zsebkendőmet! Herr von no. 150, ne csípje le magát olyan mértéktelenül! Mennyi köszönetét szavaznának ezen pliilantropiai intézkedésért magyar nyelveink, melyek a cifra idegen neveknek miatta nem egyszer ficamodnak el kegyetlenül. — E felfedezésért a commnuistáktól jutalmat várok, mert ez volna az, ami az ideális egyenlőséget legnagyobb tökélyre vinné; végre lidvösséges, ment uj, és ez mindenek fölött. -| Nro. 1. Udvariasság tekintetéből a házi kisasszonynak adjuk e nevet. És most hagyj el engemet gúnynak ördöge, hagyj el, és hozd vissza azon szemeimet, melyekkel egy tized előtt a világot néztem és benne a hölgyeket. Hozd vissza azon ábrándomat, mely oly kész volt fellángolni és áldozni|mindenért, a mit szépnek, jónak, nagynak hitt, vagy annak leani gondolt. Én nem tudok festeni egyebet, mint nagy fejű, nagy orrú, és nagykardú huszárokat, azért nem fogom no. 1. ruhájának utósó ráncait is leírni, e dicsőséget a vidéki levelezőknek hagyom, kiket soh sem szűntem meg bámulni e talentumért. - Szép volt ő, szép a tul- ságig! barna hajakkal, nefelejts szemekkel, gangos volt teste iebbe- nése, és midőn mosolygott, rózsabokornak véltem, ajkait mely nyíló bimbókkal van tele; ha jobban feltüzelődött képzelődésem, ki is nyújtani kezem szakasztani egyet e bimbók közül, majd jegy kezemre mért koppintás által észre térvén, elpudoálva vontam vissza prédára nyújtott újjaimat. A balletkarnak szerződött tagja volt; ezáltal a színház kétszerié, ö pedig tizszerte nyert becsben előttem. Papnéja lenni azon templomnak, hová annyi ember jár áhítattal bámulni, felmagaszta- ltídni, és javulni ! Otthon lenni a kulisszák rejtelmei között; m. gjelenhetni rövidke, arasztos, gyermekded szállingó ruhácskákban; aratni bázreuditő tapsokat, melyek nem neki szólották ugyan, de én magaui hajlandó valék az egész női énekkartól eldisputálni a taps vihart, és azt mind 8 rá árasztani, legalább az én brávóim mind hozzá voltak intézve lelkemben, ha bár tenyeremben másnak szólották is. — No. 2. Az én derék asztaltársam. Orvos-tanuló mintegy, 30. ^ves, vállig érő hajakkal, és kihajtott inggallérja alatt télben nvárTörvénj hozásunk is belátta ezen tényező nagyhord erejét, miért egyik első leeudöje volt annak felvirágzásáról gondoskodni, mit az 1868. évi 38. törv. cikk megalkotása által eszközölt; s hogy aunak fejlesztésére és emelésére miudeu lehetőt megtesz, arról tanúskodik azon évről-évre emelkedő összeg, meiyet a képezdék fölállítása- és fentartására, az iskolák és tanítók segélyezésére, stb. fordított. Hasonló tevékenység mutatkozik a felekezetek, társulatok, egyesek és tanitók részéről, mely utóbbiak szakképzettségük tökélyesbitésere, minden módot éi alkalmat fölhasználnak, s mit mondjunk a sajtóról, mely ezen ügyet oly melegen karolja föl? Minden mozgásba hozatott tehát, hogy hazánk fönállásának, nagyságának es felvirágzásának egyik első és legfontosabb tényezője, a népiskola, a hozzákötött kivánalmaknak megfeleljen; s mégis, hogy feltűnő eredményeket még nem mutathatunk fel, aunak oka azon rövid idő, mely népnevelésünk ujjá-aikotása óta lefolyt; mert lehet rövid idő alatt hadsereget elő ereinteni, lehet vasutakat építeni; de nemzeti műveltséget rövid idő alatt előteremteni lehetetlen. — Itt szellemi erőkre, itt tanítókra van szükségünk, itt nemzedékek kíván tatnak,“ — moDdá Pauler az országgyűlésben. De ideje már, hogy e cikk homlokára irt dologra térjek. Az iparpaloía éjszaki 13 B-vel jelelt keresztcaarnokában elhelyezett magyar tauiigy-kiállitás, a. m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium által kiadott „Névjegyzék" szerint— mely magyar és német nyelven van szerkesztve, — 1717 tárgyat foglalt magában, mi e körülményeinkhez mérve valóban szép szám. Ezen könyv bevezetése röviden magában foglalja hazánk tanügyének történetét és jelenlegi állását, melyből kiemeljük: hogy a közoktatásügy rendszeres szervezése hazánkban Mária Terézia királynő alatt történt, ki az akkori m. kir. helytartótanácsban egy tanügyi bizottságot állított fel, mely 1776-ban „Ratio Educations totiusque rei litterariae per Reguum Hungáriáé et Provincias eidem adnexas“ ciraü munkájában szervezte a magyar oktatásügyet. E műben felállított, s 1806-ban újra átdolgozott nevelési és tanítási rendszer országos törvénynyé sohasem lett, s a protestánsok az 169 °/,. országytilésen hozott XXVI. t. cikk meghozatala után, saját felfogásuk szerinti rendszert hoztak be iskoláikba. Az oktatás ügye azonban folytonosan fejlődött, inig végre az egységet s a kellő lendületet annak az 1868. 39. t. cikk adta meg. ban nyakravalótlan állapotban. Shakespearenek fanaticus imádója, többször mondá, hogy mily sajnálatra méltó azon ember, ki e félisten minden szavát szivébe nem véste, leikébe át nem Ulteté; ö csupán ennek kedvéért tanulta meg Albionnak zötyögős nyelvét; ez az egy az, mi az életet előtte kedvessé, széppé teszi. Midőn raegismerke- dénk, már 99 szer olvasá végig, és még ugyanannyiszor szándékozik végig hatolni rajta. Voltak, kik öt ezért s több más szokásaiért különcnek tárták; télben nyári, ny,árban téli kabátban járt; ha meglátogatta az ember decemberben nyitott ablaknál a szoba közepén egy szalmaszéken ülve, és kedves eszményképét olvasva találta, aztán a hőségről panaszkodott, mely a légkörben uralkodik. Én azt hiszem hogy erre a szegénység kényszeritette öt, s mint minden erős lelkű ember, ö is erényt csinált a nyomorból. Én nagyon tudtam becsülni benne azon erőt, mely a testnek annyira parancsol ni tudott. Szép színekkel tudta rajzolni előttem azon hasznot, mely ezen életmód által az egészségre háramol, követésre buzdított, s miután egy járandóságomat épen egy este elköltöttem, meggyőzőleg hatottak rám argumentátiói, s ezentúl én is „schwedische gymnas- tick"-al fütöttem szobámat, azonban egy reggel füleimet a párnához, orromat a paplanhoz fagyva találván, rögtön átláttam, hogy ezen életmód nem gyengédebb idegzethez való, és felhagytam vele. Igen értelmes, disputáim szerető férfiú volt, é s többnyire oly tételeket vett védelme alá,mely ek a közvéleménynyel összeütközésbe jöttek, és ilyenkor nagyon örült, ha eszméinek gyözelm etvivhatott ki; mi gyakorta sikerült, mert általában minden elnyomott ügynek pártolója volt. Én mint orákulumot hallgattam, s csak azt nem tudtam felfogni, miként lehet,hogy országra szóló talentumával még is oly ismeretlen marad. Ezen tüneményt későbbi éveimben is többeken tapasztalára. Hozzám nagyon szives hajlammal viseltetett, megtetszék neki — mint mondá — ártatlan gyermeki arcom, s mindig kis barátomnak bivott. Én úgy hiszem, azért gyökerezett meg kebleinkben ezen erős sympathia, mert valamint ö, úgy én is a gyakori pacalt szenvedhetetlennek találtuk, mig a nemes bab zuspajz iránt mindketten heves előszeretettel viselteténk. (Folyt, köv.)
