Eger - hetilap, 1872
1872-02-15 / 7. szám
50 uzekerek miatt ilynemű kellemes frissítőktől menekülni épen nem lehet. Pedig mily kárt tesz az ereszviz a házakon, felesleges itt említenem ; tudjuk, mily nedvesek a földszinti lakások egyátalában, s hogy a háztalpat (soklit) majdnem minden oly háznál, melyen tető- csatorna nincs, évenkint igazítanunk kell. A tetöcsatornák alkalmazásával együtt jár a földalatti csatornák épitése. Ezek közönséges köböl olcsón előállíthatok és pedig úgy, mint a járdák utcánkint. Legalább a következő helyeken szükség e csatornák kiépítése: a) a szécsényi-utcában az irgalmas nénék zárdájától felfelé ; b) a német- és ujvilág-utcában ; c) a katonai kórháztól a szarvaskaszárnyáig; d) a káptalan utca azon részén, mely a lyceum terétől a barátok hidjaig terjed. A vizvezetésről lapunkban mára múlt évben szólottám, midőn Eger városa vizi viszonyainak részletezése volt célom. Az utca-világitás körül a város újabban talán legtöbb érdemet szerzett magának ; a lámpák száma meglehetősen szaporit- tatott ; sőt remélhető, hogy a város, noha az utca-világitás csak adakozás utján keletkezett alap kamataiból fedeztetik, — maholnap többi főbb részében is el lesz látva kellő számú lámpákkal. Tagadhatlan ugyan, hogy e lámpák meggyújtása még mindig párhuzamosan jár a hold járásával; de ez oly baj, melyen segíteni nem jár sok nehézséggel. A 1 é g s z e s z-v i 1 á g i t á s behozatala már kétszer meghiúsult, de nincs azért előlünk elzárva a remény, hogy az utoljára mégis, behozatik. Ezeken kivül egy város csinosodására nagy fontosságú a házak szabatos épités-módja, s ennek eszközlésére az építés ellenőrzése szükséges. Ez egy szakértőkből álló szépítő bizottmány alakítása által éretik el. Bármily házujitásnak vagy uj ház építésének csakis az ezen. bizottmány által jóváhagyott terv szerint legyen szabad eszközöltetnie, mely bizottságnak szem előtt kell tartania azt, hogy a város utcái, ha mindjárt egy kis áldozattal is,alkalomszerüleg rendeztessenek vagy szabályoztassanak. Uj építkezéseknél szalma vagy zsindelyfedél tiltandó volna ; mivel a palafödél aránylag nem sokkal drágább, és ez valamint a tűzfalak alkalmazása, nagy fontossággal bir a tűzveszély elhárítására. A.-4 T A Őszi tájak... ff Őszi tájak, hervadó vidékek Elhagyottan is szeretlek én, Mint szeretjük a meghalt barátot Ott alant is — a sir fenekén. Minden elhágy ... a kik fölkeresnek : Egy magam vagyok meg a halál ; Almot oszt ez, én meg elmerengek A virágok csendes álminál. Lesz-e majd ki síromon viraszszon, Lesz-e majd, ki áldoz egy sóhajt? Ez nem aggaszt, mert hisz nem sovárgom, Más az, amit lelkem kér, óhajt : Tavasz, melynek nincsen hervadása, Mely miként az Isten végtelen . . . Hol e kín után az enyhületnek Boldogító csókját élvezem ! Dalár. A japáni taikun. fVége.) Kíséretétől követve néhány perc mnlva az Ivanovo hajóhoz értek. A hajó legénysége tiszta egyenruhába öltözve, kormányosa élén tisztelgett. A cár élénk, vidor arccal szemlélt mindent, s a kapitány csodálkozására, ismerettel és egész szakavatottsággal beszélt a tengerészeti ügyről, ki percről percre nagyobb tiszteletet kezdett érezni császárja iránt, — Ezt érti, gondojá a kapitány magában, de lássa, hogy bennem is emberére akadt. És most egészen ösz- szeszedve magát, figyelmessé tévé a császárt némi javítás és újításokra, miket hajóján tett saját találmánya szerint ugyannyira, hogy a porosz király, midőn a hajószobába lementek, súgva mondá a cárnak : Ezen ember szakmájában jelentékenyebb állásra volna méltó. A cár inte, mintha mondaná : Erre magam is gondoltam. Az asztalon ö felségeik egyszerű ebédet találtak, melyből egy keveset Ízleltek. — Kezdjük el tehát, mondá most kedélyesen a cár, a versenyt, az „északkal," mint ön nevezé. A megszólított mosolygott, és gondolá : Ez volt legrnegnembocsájthatóbb, mit ő felsége ellen elkövettem ; de, tévé hozzá hangosan, mielőtt egy üveg bort fölbontott : ezt magam hoztam Spanyolországból, és fejemet merem rá tenni, hogy egy fejedelmi asztalnál sem lehet jobbat találni, — és a poharakba kezdé önteni a habzó szölőnedvet. A császár fölfogá poharát, és mondá: „Egészségére a japáni taikunnak, kinek ez élvezetes órát köszönhetjük! A két uralkodó először kóstolgató, s aztán fölhajtva mondá a cár : A kapitány igazat mondott, ez kitűnő bor, ő a borhoz ép oly jó ért, mint a tengeri szolgálathoz. A becsületes tengerész, e beszéd hallatára úszott a boldogságban, és most életének legvidorabb kalandjait kezdé elbeszélni, mit a szárazon és tengeren átélt. Hamarább, mintsem ohajtá, kelt föl a két uralkodó. Frigyes egész gyöngédséggel kezdé: Fog-e már most minket is szerencséltetni japáni taikununk ? A kapitány mentegetőzni kezdett, de a cár félbeszakitá e megjegyzéssel: Ne jöjön hát, mint japáni taikun, hanem mint becsületes, hű orosz. Holnap pontban tizenkettőre elvárjuk önt. Másnap, midőn a kapitány meghatározott órában megjelent, egy rendelet lett neki átadva, melynek folytán Pétervárra kell mennie, és bejelentetni magát a tengerészeti minisztériumnál, s onnét az admirálcollegiumba lesz fölvéve, hol egy újonnan épült fregatt-hajónak vezetését kell átvennie, mely azonnal tengerre fog indulni. Mélyen meghatva akará az uralkodónak megköszönni e kegyelmét, de megtudta, hogy a cárnak rögtön el kellett utazni a királylyal együtt.. A cár a nélkül, hogy gyanította volna, leghőbb kívánságát teljesité e törekvő és igyekező tengerésznek, kinek már rég óhajtása volt, magánállását valamely hivatallal a haditengerészetnél fölcserélni. Több év múlt el, melyek tartalom- és eseménydúsak valának. A világrázó események, melyek I. Napoleon óriási szelleméből eredtek, a roppant orosz birodalom uralkodójára sem téveszték el hatásukat. Es habár a Belle-Alliance melletti véres csata után a béke áldásai ismét kezdettek kiterjeszkedni az alapjában megingatott Európa fölött, mindamellett a pusztitó harc utó fájdalmai még soká sulyosod- tak az uralkodók és népek vállaira. Első Sándor sok egészséges reformra törekedett. Az örökös jobbágyok fölszabadítása Esland és Livlandban, a parasztoknak foljogositása gyárak állítására, az állam- háztartásbani javítások, valamint a katonai gyarmatok alapítása, melyek a parasztállapotot a katonaival összeolvaszták, és a birodalom külbiztonságáért kezeskedtek, — ezek ép annyi eszélylyel, mint erélylyel vitettek keresztül. A cári birodalom hatalma, emberies jogara alatt, egy ideig nem is sejtett fokra emelkedett, de azért legjobb akarata mellett sem elégitheté ki minden alattvalóját, s titokban ép oly sok irigye, mint ellensége volt. Gyakran szórakozottan és roszkedvüen látták idestova járni, s ez volt az eset azon a napon is, midőn egy csapatszemle céljából Rigában tartózkodott, és egy férfi orosz tengernagyi egyenruhában lépett hozzá e szavakkal : „Alázatosan kérem fölsógedet egy pillanatnyi kihallgatásért." — Majd azután ellentengernagy, mondá a cár egy kissé szigorú hangon, majd ha a díszszemlének vége lesz, de kihez is hasonlít ön, hogy hívják? — Orlovich Sándor ellentengernagy, felséges uram, a japáni taikun, ki még ma is örvend a magas kegynek, melyben felséged öt részesité Memelben, 1802-ben. Ma végre talált alkalmat fölségednek hű alattvalója, tartozásának egy kis részét leróhatni. — Emlékszem rá, Orlovich Sándor, mondá a cár kegyesen. A díszszemle után jelentesse be magát nálam.
