Eger - hetilap, 1872

1872-02-15 / 7. szám

Az alaktalan fundusok rendezése szintén a szépítő bizottmányhoz tartozván, ebbeli ügyek helyes elintézése, uj építkezések alkalmával, sok szomszéd- perlekedésnek gátot vetne.

De a város ne csak szép, hanem tiszta is legyen. -Nem undorral tölti-e be az utazót a kívülről tündöklő Konstantinápoly némely utcája? Tisztaság fele az egészségnek, tartja valamelyik közmondás. Ne öntessük a fölösleges házi folyadékot és szemetet az utcára, hanem kiki tisztittassa el inkább saját háza előtt a járdát úgy, mint az utca felét, és vitesse az összesöprött szemetet, sarat vagy havat az udvara- beli szemétgödörbe, onnan pedig alkalmas időnkint a városon kívül kitűzött helyekre ; — s meglátjuk, mily csinos város lesz Egerből egy-két év alatt ! —

Legyen szabad ezúttal még három pontról megemlékeznem. Az egyik, a főutcán az irgalmas nénék zárdájával szemközt álló deszkafal. Az irgalmas nénék azon folyamodmánya, melyben engedélyt kértek az ezen deszkafal által elfödött, nagy bűzt terjesztő nyitott csatornát önköltségükön beboltoztathatni, az illető helyen, fájdalom, visszavettetett. —A második azon óriási utca, mely a főutcáról a káptalani sörház mellett a mecset-utcára vezet, amelynek legillöbb neve a nép által adott kutya-szoritó. Már két Ízben

szólottám az illető helyen az utca (?) járhatlanságáróí, de sikertelenül. A harmadik pont, mely a járónak télen-nyáron nagy kellemetlenséget okoz, a mecset-utcában W. bodnár előtti tér. Az itt álló vizet, mely olykor meglehetős pocsolya-tóvá növi ki magát, valami kis árok által lehetne elvezetni, és sok kellemetlenség el volna hárítva.

Végre még az egri rendőrségi viszonyokról szeretnék egy pár szót szólani, mi azonban annyival is nehezebb volna, mert bajos elhinni, hogy egy több mint 20,000 főnyi lakosságú várost csupán 2, mondd: két rendőrtiszt rendben tudjon tartani. Azért tehát óhajtásaimat röviden csak következőkben pontositom össze :

1- ör. Rendeztessenek az igényekhez képest városunk rendőri viszonyai.

2- or. Alakíttassák egy erélyes szakértőkből álló szépitö bizottmány.

3- or A város elöljárósága igyekezzék szabatos építkezések elrendelése és az utcák és közhelyek tisztántartása által a város csino- sodását előmozdítani.

4- szer. Az összes polgárság működjék e tekintetben egyetértőlég s jóakarattal közre. Schier Ferenc.

— Az én közlendőm, felséges uram, nem tűr halasztást, mondá nyomatékos hangon, kegyeskedjék fölséged e papirt elfogadni, egy összeesküvés főbb részeseinek neveit tartalmazza, kik legkegyelmesebb császárunknak életére törekednek.

Sándor élvévé hívének kezéből a papirt, ki aztán mély hódolattal visszavonult.

Csak egy tekintetet vetett a cár e névsorra, ez azonnal bebizonyította annak valóságát. Az összeesküvés résztvevői még az nap elfogattak, ég őrizet alá helyeztettek, s még évek múlva is lehetett a cártól hallani:

— Egy uralkodó sohase mulaszszon el egy alkalmat sem hatalmas erőket, bárhol találja is, önrészére hasznossá tenni,s mentül több barátot szerezni a népből. Ha még olyan nagynak és biztosnak véli is magát, jöhet még idő, midőn rájuk szüksége lesz.

('Németből.)

Margit.

Úti rajzok.

(Folytatás.)

Egész Angolországban az év minden részében rendes vendég a ik ö d. Londonban töltött tizenkét nap között csak három volt egészen köd-nélküli ; egyéb napokon pedig reggeli 9—10 óráig oly sürü gőzkör fedi az egész várost, hogy az ember saját orra-tövét sem látja, 'hacsak tükörbe nem néz.

Midőn a köd fölszállt, hajónk, mintha csak kipihente volna magát a hosszú tengeri ut fáradalmaiból, de a tegnap esti hüs tengeri gzellőben valószínűleg náthát kapva, rekedt füttyentések közt haladt London felé a mosdatlan, egészen barna szinti folyamon, melynek két oldalán mint tüz-szemü szennyes óriások látszottak őrt áliani a meg- számithatlan sokaságu gyárak.

Tíz óra lehetett, midőn a folyam közepén villámsebességgel -úszni láttam egy kétölnyi hosszú, s legszélesebb pontján mintegy két lábnyi átmérőjű, s majdnem teljesen vizbe merült úgynevezett posta- sandolint, melynek közepén egy izmos, félmeztelen alak dolgozott mindkét végén lapát idomú egyetlen evezőjével. A folyam melletti községekkel és gyárakkal igy tartatik főn a postai közlekedés. Any- nyit mondhatok szemmérték után, hogy ugyancsak ló legyen ám, mely ezzel a pipaszurkáló-féle postahajóval versenyt szaladjon.

Végre London is föltűnt a láthatáron, amit csakis azon szerencsés körülménynek tulajdoníthatunk, hogy vasárnap volt, s igy a város apróbb gyárainak húsz ezer kéménye nem füstölt ; ellenkező e- setben Londonnak az a sajátságos tulajdonsága is megvan, hogy sohasem tűnik föl a láthatáron ; sőt legmagasabb pontjai egyikéről, a Paul-Cathedral templom kúpjáról sem lát az ember egyebet beláthat- lan sok füstös kéménynél és háztetőnél, melyek fölött itt-ott egy karcsú termetű templom-torony látszik örszemlét áliani. Ki is láthatna be egyszerre tízezer utcát ? melyek némelyike csak két angol mérföld hosszú, mint teszem az Oxford-street, melyen ha valaki gyalog akar átvonulni, biz akár a testamentomátis megkészitheti.

Hajónk London határain belül először is a világ különböző részeinek kikötői, az úgynevezett dock-ok előtt vonult el ; ott nyugodtak az indián, amerikai, australiai dockokban a legcifrább hajó-alakok.

Egyszerre mintha csak a kölni domot láttam volna a folyó közepén állni, szemem-szám elállott a katonai kórház láttára; ez egy négy emeletes hajóalkotvány, melynek csak a Noé apánk bárkája le hetett méltó testvére. Ki tudja hány horgonyon áll ez a folyó jobb oldalán, melynek majdnem felét elfoglalja ; mint vezető-könyvem mondá: belül több száz apró szobácska, ebédlő, nyomda, sőt sétahely is van e mozdulatlan hajó-óriáson, mely kizárólag angol katonák kórháza, és gyenge aggastyánok lakhelye; nem is tekintetik valamirevaló angolnak, ki végrendeletében e most már dúsgazdag intézetnek valamit nem hagy.

Aztán ismét a gyárak beláthatlan sora következett a folyó mindkét oldalán ; a viz majdnem teljesen ténta-fekete, s nem lehet rajta látni egy uszodát, egy fürdőt vagy mosóintézetet, csak gyárat és gyárat, hajót és hajót.

Az úgynevezett Lambeth külvárosban kötött ki először hajónk, hol a két nap óta étien, szomjan kínlódó szegény állatokat szokott angol szívtelenséggel rakták ki a szárazra ; valóban roszúl hat az emberre, midőn látja azokat a gyönyörű kihizlalt állatokat, vad-bikákat, két nap után annyira tönkre téve, hogy némely részét emelő géppel kellett kivetni a hajó aljából. Bizony csak nagy zsarnoka az ember e világnak.

Dél felé járt az idő, s hajónk a Catharinen-dockkoz ért, hol kiszállnunk kellett; miután szokás szerint megmotozták volna podgyá- szunkat, a pincér jött eléggé szerény számlájával, melynek egyik pontja fee néven két shillinget követelt a tengeri betegség alatti ápolásért.

— Hiszen a fejem sem fájt uram ! törtem neki angolosan, hogyan beszélhet ön betegségről és ápolásról?

— Igen, de lehetett volna mindez, mondá ö tréfás jóképpel, ez tulajdonképeni szolgálati dij, s e cimen minden hajón kell fizetni uram !

Mit tehettem mást, mint az első font sterlinget, mely még a kettős franczia aranynál is sokkal nagyobb darab, s most mintegy 12 írt értékű, útnak eresztettem, s szépen neki láttunk érdemes énjeink kipakolására.

Egy pokoli sötét raktárba léptünk először, melyben két szerény lámpa jelölte a kellő világitás hiányát ; ablak nincs sehol, csak néhány igen szűk szájú szelelő nyílás, melyek miatt ugyan akár her- metice,elzárhatják az egész raktárt.

És a szegény utas hazájától messze, egy egész idegen világban, idegen nép között először tette lábát angol. . . tyúkszemre. És tessék elhinni, ép olyan az egész, mintha az ember más nemzetbelinek a lábára tápod ; egyet sziszeg az illetett, egyet lök az illetőn, valamit morog a fogai között, mi hasonlóképen „pardont" morgunk, s azzal kiki megyen a maga útjára.

Teljesen igy történt velünk is, legfölebb azon különbséggel, hogy nekünk utunk nem volt még ez uj Babylonban, s igy nem annyira a magunk utján, mint inkább a legrövidebben mentünk a nagyvilágnak ; a megtaposott tyúkszemet pedig vitte egy kócos szakállu úri ember a maga utján, s még most is megy vele ha meg nem állt.