Eger - hetilap, 1872
1872-11-14 / 46. szám
363 résztvennis elvont okoskodásoknak, az álszabadelvtíség csábingerei- nek áldozva, a gyakorlati térről lesikamlani ?! És midőn a józan hazafi magában igy aggódik és töpreng a haza sorsa felett: ime mintegy Deus ex machina elé áll egy nagy szónok, ki felséges előadásával hódit, ki feddhetlen jelleme és nagy talentumai ál fal érdemlett kitüntetéseiről, s egyszersmind határozott con- servatív elveiről ismeretes. Nem természetes dolog-e az, ha ilyenkor aztán a kíváncsiság fölébred, a figyelem felé fordul, s az érdekeltség feltámad első föllépése iránt. Egyik ezt, másik azt várja tőle ; egyik ezen, másik azon com- binatiót fűzi föllépéséhez, s valljuk meg őszintén, hogy a conservati- vismusnak a fentebb előadott gyakorlati apróságokban nyilatkozó bajai és fájdalmai titokban még azon gondolattal is foglalkoznak, hogy hátha Sennyey kormányra jut, s ha valódi conservativ maradt, — nem lesz-e ő az, ki a* túl -sebes haladás ragadó lovainak kemény zablát vetni, és vas kézzel fog rendet csinálni? Ne tagadjuk : Sennyey natry hatását, és parlamenti fellépésének nagy síikerét hasonló dolgokban kell keresnünk. És ez elég baj, mert ez mutatja, hogy közvéleményünk beteg, politikai pártjaink állapota nem heives. s a nagy közönség a politikai pártok szenvedélyes tusái áitai ki van vezetve az igazi kerékvágásból, s ez az oka, hogy egy oly egyszerű tény, minő Sennyey báró fellépése, oly nagy zavart idéz elő sorainkban, a Deákpártban. Az pedig, hogy Sennyey föllépéséu k eredményére nézve kegyetlenül tévegezve van Sennyey matra, a Deákpárt és a nagy közönség: az legnagyobb részben a baloldali perfid sajtó müve, mely minden áron — de minden áron — szakadást szeretne előidézni ama pártban, melyet eddig nemcsak hogy nem sikerült megtörnie, de mely évröl-évre jobban falhoz szorítja ö kegyelmüket a baloldalukat, melyet pedig pártunk csak úgy fog teljesen impossibilissé s hatástalanná tehetni, ha a viszonyok és állapotok tekintetbevételével minél több célszerű gyakorlati, a haza megtartására, a magyar nemzet erősbödéséreés a társadalom művelése; gyarapodása- és haladásáras zjol- gáló törvényt alkot; nem nézi, mi a népszerű, mi a divatos, mi az elvont elvek szerint „következendő", hanem tekintetével egyedül e sokat szenvedett, elmaradott polyglott, és öntestén rágódó féregként pusztuló, hálátlan mostoha, és elvadult édes gyermekkel is terhelt haza jelen sorsát tekinti, s azon javit, azt biztosítja! Ismét megyei utaink. (Szerlc.) Közelebbi számunkban emlitők, hogy megyénk egyes vidékeiről már a pesti lapokban is történnek feljajdulások a megyei utak határtalan roszasága fölött. Alig hiszszük, bogy széles Magyarországon léteznék megye, melynek közlekedési utai sanyarúbb állapotokat tüntetnének föl, mint Hevesmegyéé, azon megyéé, mely magát a legszabadelvübbnek, a leghazafiasabbnak szereti tekinteni, s mely a közigazgatás némely pontjaiban alább áll a leghanyagab- bul administrált Bacbrecdszeri Kreisbezirknél. Az utak roszasága fölött való feljajdulásra kétségkívül legtöbb alkalmat szolgáltat az őszi esős idény, midőn a megyei mérnököknek az „utakat csinálni" még az ég csatornái is segítenek. De miért panaszkodunk épen most utaink siralmas állapota fölött, holott mi ez állapotokat régóta megszokhattuk, mint a cigány lova a koplalást. Hát biz alkalmasint azért, mert a jelen évben a megszokottól némi eltérést tapasztaltunk. Eddigelé ugyanis legalább nyáron utaink tűrhető á voltak, a folyó év nyara azonban meggyőzött bennünket arról, hogy ott, hol a munkásság nem segit a bajon, a természet ez időszakban sem tesz ami kedvünkért kivételt. De nem fog ártani, ha kissé a dolgok belsejébe tekintünk. Midőn 1867-ben a megye, hogy alkotmányos életének éveken át megszakasztott fonalát újra fűzze, megalakult, s tisztikarát megválasztá, sok tekintetben kötve valának kezei, különösen pedig pénzügyi tekintetekben; s minthogy a provisorium alatt önálló megyei mérnöki hivatal nem létezett, hanem az ide vonatkozó teendők az egri cs. k. állam-mérnöki hivatal által teljesit- tettek; a megyei mérnöki hivatalt a legszűkebb korlátok közé kelle szorítani, minek következtében a „hevesmegyei közműnka- s közlekedési ügy" 1 mérnök évi 900 forint, 3 útbiztos, évi 400 ft. összesen 1200 „ és 15 útkaparó, „ 200 ,, „ 3000 ,, s igy összesen 5100 forint évi javadalmazással eszközöltetett, mi tagadhatatlanul olcsó kezelés volt, s épen ezen tulajdonságánál fogva az ügy kifejlesztésére nézve magas igényeket nem is ébreszihetett. Ez az oka, hogy e tekintetben nem igen voltunk elkényeztetve, sőt e jó természetünknél fogva még ma sem vagyunk tulkövetelők, s ha csak el nem akadunk, s ha kocsink tengelye s kerekei egy kis ideig kibírják, ha nem válik lehetetlenséggé a megyei utakon legalább a közelebbi helységekig eljuthatni anélkül, hogy elindulásunk előtt aggódva kényszerüljünk otthon testamentomunkat megcsinálni, megnyugSzólt a kürt, a fürge eb csaholt, Széllel versenyt szállt a büszke mén, Minden bércnek száz viszliangja volt, S lassan halt el mind a völgy öién, Lent a bércnek déli oldalán Délceg szarvas árnyékban pihent, Húsz erős agancs volt homlokán — S egy közelgő zaj felé figyelt. Jobbra kissé párja szunynyadoft, S mig anyjára hajtva szép fejét, Egy kicsiny is szendergett amott, Nem hi vén közelgő haj r g veszélyt. És a zaj mindig nagyobb leszen, Szive már az őrnek nyugtalan, Majd övéit nézi csendesen, Majd figyel: ve-zély hol ? merre van? Ab közéig a vész ... az ellen itt . . Kelj föl, ébredj álmodó család, Nincs erő . . . csak a futás segit, Fuss , . halál les e helyen reád! Csendesen jelt ád az éber őr, S kis csládja útra készen áll, Fönt a bércen fénylik kópja, tör, Ah jaj annak, kit szivén talál. A vadász-eb ép nyomukra lel, Nincs menekvés ... Ki lesz áldozat? Ott üget már a gim bércre fel És övéi mentvék itt alant. Fönt az ormon zárva minden ut És a völgyből eb-csoport közéig Most is ép csak egy kicsinybe múlt Hogy nyil s kópja nem találta meg. Hosszas tervre, cselre nincs idő Bércre hát a szikla-bércre fel Hol mered az égbe szikla-kö Melyen a sas jó tanyára lel. Ám a szikla falja oly magas S lent a völgyben biztos a halál Még se kínosabb ez mint a vas — A gim-szarvas már az ormon áll ! Csend vagyon, csak a vér-eb csahol Szétteki it még a szép áldozat Nézve tán: családja merre? hol? Él-e még vagy holtan elmaradt? Még egy perc, s az űzött büszke vad Völgybe dobja elszántan magát — Kis családja életben marad Ő kiállta értök a halált. Ment nyomán az éhes eb-csoport Ámde késő ... a vad völgybe húllt És az eb-bad csak főnről csaholt Látva hogy le-menni nincsen nt Szólt a kürt s midőn visszhangja múlt A vadász-nép együvé jőve S honnan a nemes vad völgybe hullt Szarvaskő lett a bérc új neve.— (Folytatjuk.) *
