Eger - hetilap, 1872
1872-11-14 / 46. szám
362 Az a nagy haladási vágy úgy hozta magával, hngy most 8 év alatt épült nálunk annyi vasút s oly gyorsan egymásra, hogy a körülte fekvő vidék csupa örömében, hogy most már vasúton járhat, szénáját is későbben vágta le, búzáját is elkésve aratta, azután meg egyéb termesztményeit is oly későn hordta össze, hogy már abban is elég kára van, ha nem is számítja, hogy bizony a napszámost, ha akart is, mikor nagyon hívogatta, borral, pálinkával csalogatta, oly méreg-drágán fizette, hogy nem egyszer többet fizetett a kaszásnak készpénzben, mint mennyit a lekaszált széna megért, nem egyszer drágábban fizette a répa-szedőt, mint mennyi értékű répát a szedő napszámos kiszedett, szóval az év végével, mikor a Soil und Habent a zordon tél zimankós idejében kandallója mellett egymás mellé állította, fejvakarva vette észre, bogy Soli — száz forint, és Habén — száz forint, ami pedig magyarul annyit tesz, hogy száz a százból levonva, marad semmi. Vagy is, hogy oly drága lett a gazdasági munkálat, hogy biz igy ezt állani nem lehet. Igaz, hogy a föld ára felszökkent. — Igaz, hogy 5 év előtt 80—120 forinton vehettél földet, s örvendett, kinek eladója volt, ha igy eladhatta, s most ugyanez a föld 200—300 fton is elkel; igen de az is igaz, hogy pedig akkor j övedelme többet ért mint ma. Ez is a hirtelen haladás keserű gyümölcse, mely még sok embert tesz csúffá, mikorra kiheverjük, s e téren is jól esnék egy kis okos reactionarius statútum, mely úgy szólana, hogy mig ennyi meg ennyi év élném múlik, uj vasút nem épül. Könnyű beszélni annak, akinek már van vasútja, de hát azok, aaiknek még nincsen, a kikre életkérdés, hogy legyen, azok e reactionarius intézkedés által elpusztulnak. Igaz, igaz, tehát építsünk folyvást addig, mig mindenütt lesz, de vigyázva, hogy agyon ne épitsiik magunkat, mert mikorra elkészül a vasút mind, lesz virágzó közlekedés, lesz forgalom, de váljon lesz-e, aki forgassa rajta vagyonát, s ha lesz is, magyar ember lesz-e az? mert félös, hogy a birtokos magyar-emberek nagy csoportja elvérzik, mikorra a rendes mederbe, az illetékes kerékvágásba vissza-zökken a munkabér, cseléd-igény, gép- és anyagár, s többeféle,a mi a vasut-épitéssel kétszeres s élném érhető árakra rúg. Egy olyan kormány, mely e téren is rendet tudna csinálni,s nem keresné, hogy szabadelvű-e, népszerü-e a rendezés kissé szigorúbb, de célszerű intézkedése, reactionarius szagú, de titokban sok sok úriember és népboldogitó azt mondaná, hogy biz ez jó van igy. De folytassuk. Az építkezés árai, kivált a fővárosban, oly mérveket öltöttek, hogy a lakás kényelmeit ma-holnap csak a gazdagabbak fogják-s§ T A Szarvaskő. Seb ök Lászl ót ól. Mi az? megálljatok ! . . egy koponya. A szikla-bércen . . . kitette azt oda? A szem-üregből teny-súgár ragyog — Vagy a nyugvó nap fénye játszik ott? Fényes sugár és gyászoló romok Élet s halál hol találkoztatok. Élet s halál ? virány és barna rom ? Együtt tanyáz itt majd két századon. Körűiéin jár a csendes esti szél, S a múlt felöl.oly titkosan beszél. Láng-elmét rejtett e gyász koponya, Itt volt rab ősmegyénk apostola, Ki itt azért lön egykor árva rab, Hogy népe lenne boldog és szabad. Még áll a rom, ho) a hős szenvedett, S virág tenyész a börtön-rom felett. Jó árva rom! mutasd hulló köved, Amelyen irva sok hős tett lehet, Ah a történet éber szelleme Kár, hogy vérrel s hű könynyel írta be. Sok év repült már el fejed felett, S történetedből annyit tönkre tett, Lemosta nagy részét a zord idő, Vagy feledés porába hullt a kő. élvezni, a középsorsu a szabad ég alatt, a kézműves a pincében tanyázand. Ha itt is egy kis rendet csinálna valami reactionarius vármegye, város, vagy pláne beliigyér, uram-isten mennyi dicséret és gyalázat érné titokban és nyilvánosan, persze a dicséret lenne titokban, a gyalázás nyilvánosan. A választási törvényt bizony reformálni kell ; ez hangzik minden oldalról, még pedig ezért, azért, meg amazért. Az már még se helyes, hogy barmok is válaszszanak, akik ha nem két lábon járnának, emberek se lennének, — igy szól a felingerelt mesterember. Szabályozni akarják a törvényt, hogy választó csak olyan ember lehessen, akinek e jogot a 48 megadta, s mikor aztán magyarázzák, hogy hát a 48-iki árak szerint egy 300 ftos ház akkor és most miben különbözik, s az egyik azt mondja, hogy ama háznak birtokosa bírjon szavazati d háza birtoka címén, ki oly házzal bir, mely 1848-ban megért 300 forintot, habár ma 3000 forintot érne is, ez reactionarius. A másik úgy magyarázza, hogy minden ember, kinek oly háza van, mely a mostani becs szerint megér 300 forintot, bírjon háza után szavazattal, a minek aztán az a következése, hogy jóravaló falukon vagy kis városban nem lesz oly viskó, mely ne adna szavazatot, s ki igy magyarázza a törvényt, az nép-boldogitó. Hej pedig most is sok az olyan választó, akinek e jog még- csak méreg, — nem szaporítani kell a választókat, elég kellő módon fenntartani a 48 iki törvényt, melynek kulcsa nem akkor, tehát majd egy egész negyed-század előtt, de most is tulon túl elégségesen szabadelvű, melyet a haladó kor alig tud még most is utolérni; legyünk inkább azon, hogy utólérje, s ne előzzük meg mi is egy századdal saját korunkat. Igen, de a ki igy szól, az reactionarius, az jogfosztó. Ilyen és ebez hasonló gondolatmenet járja be széles Magyar- ország jobb érzelmű gondos, és a haza jövőjét nem külső támadástól, hanem önnönmagunk gondatlan és jobban mondva meggondolatlanságától féltő hazafiak szivét, lelkét. És a midőn igy aggódnak, gondolkodnak s azon töprenkednek, váljon lesz-e elég akarat-ereje, mert hogy belátása van, arról nem kétkedik senki ; de lesz-e elég akarat-ereje a Deák-pártnak mindazt úgy megtenni, amit és a hogyan azt a haza sorsa kivánja. Nem azt, a mit az abstract elvek rideg és hajlatlan következése, ha nem azt, amit az adott viszonyok és körülmények tanácsolnak, amit alacsony cultur helyzetünk elbir, azt mérlegelui, szárnitásba venni s a szerint cselekedni? — Nem fog- e a Deákpárt a baloldal folytonos insultusa és ádáz ingerlései által az álszégyen egy nemével ellepve és elvakitva, amazon licitatiójában € A. IHa csendes éjen minden elpihen S szelíd zephirke jár az ég ivén Lágy suttogás közt száll e hegyre le A történet s regének szelleme, S elüldögélve a mohos kövön Susognak, mig a hajnal pirja jön, Együtt perel mind a két vén anyó, Vitatva, hogy mi rege vagy való. Amit susognak ök, ellestem én, Az esti szellő elhozá felém, Kihallgatám a titkos hangokat, Mit ajkam itt utánok mondogat. És lelkem a múlton merengve el Oly sok homályos tarka képre lel, S mit a történet s hagyomány beszélt, Kihallgatám : valót és a regét. Hajdanában .... hatszáz éve már E helyen még ős-erdő terült, S hol romokba dűlve most a vár: Szarvas, őz legelt ott mindenütt. S akkor is, mint napjainkban épp Sok vadász Nimródot szült Eger, Bár egyrészt az újabb fajta nép Lesben állni csak nyulakra mer.
