Eger - hetilap, 1872

1872-10-24 / 43. szám

339

3. Ekkor előveszszük a sziklugot, s ebből ismételt t ölrázás közben, addig öntünk vigyázattal az üvegcső tokokra osztott részébe, mig a folyadék színe ismét teljesen kék-, vagy zöldeskékre változott át.

Minthogy a közönséges jó borok rendszerint 7 ezredrész savnál alig tartalmaznak többet, még az édesebb boroknál is alig lesz szükség 6—9 fokig önteni hozzá sziklugot, hogy a kivánt színváltozás végbemenjen.

Egyébiránt célszerű több kísérletet is tenni egymás után, hogy az eljárásban némi gyakorlottságot s ügyességet szerezzünk. Hogy, különösen a vörös boroknál, a színváltozást idejekorán észrevegyük, nem árt, ha egy keskeny szalag kurkuma-papirt (tudniillik sárga növénynedvvel megfestett papirt, mely épen úgy, mint a lakmuszr nedv és sziklúg is, bármely gyógytárban kapható, vagy megrendelhető) oly formán helyezünk a kémcsőbe, bogy egy része a csövön kivtil csiírgjön. Ha már a cső nyílását ujjunkkal befogva a csövet egy pillanatra megfordítjuk, azonnal észrevehetjük, hogy a folyadék által érintett kurkuma-papir szine minőre változott.

Mihelyt a papir sziue barna lett, vagy a többször felrázott folyadék vörös szine zöldeskékbe ment át, a telitéspont teljesen el van érve; mire az üvegcsövön a folyadék magasságának fokait leolvassuk, mely a must savtartalmának mennyiségét ezredrészekben mutatja.

Miután a közönséges jó bor, mint említők, rendszerint körülbelől hét ezredrésznji savat tartalmaz, mindjárt megtudni, hogy aránylag mennyivel több a sav benne, s mennyi vizet kell hozzá önteni, hogy a kellő arány elöálljon. Ha például a folyadék a hozzá öntőit szik- lúggal 8 fokig emelkedett, minthogy a bor jóságához csupán 7 ezred- résznyi sav kívánatos, hét pint musthoz egy pint vizet kell öntenünk; 9 foknál 2 pintets igy tovább; szóval: bét rész musthoz mindig any- nyi rész vizet, amennyivel, 7 foknál többet mutat a készülékben a folyadék. Azon ne aggódjunk, ha mégegyszer akkora mennyiségű vizet kellene is a musthoz öntenünk, mint mennyi maga a must; csak arra törekedjünk, hogy a kellő arányt pontosan megtartsuk, úgy a viz — valamint a cukorpótléknál is, és akkor biztosak lehelünk benne, hogy kellemes izü bort kapunk.

Hogy biztosak legyünk a felől, miszerint a vegyítés helyesen történik, és kelleténél sem több sem kevesebb viz-mennyiség nem

A háziúr bemutatta. Csakugyan élete párja volt. — Asztalhoz ültünk.

— De hát hol van a mi Flóránk ? kérdi a gazda egészen oda- vetöleg.

— A pincében. Lön rá a felelet.

„A pincében !“ — ismétlém magamban — és már láttam a hőn várt szépei kettősen isteni alakjában, mint Hebe-Flórát.

Egy öreg, visszataszító lény tűnt elő nemsokára nehány üveggel, melyeket az asztalon elhelyezett.

Ez annyit tesz, mint a várakozás által feszült kíváncsiságot a végletekig fokozni, mormogám fogaim között.

A torzalak egy kristályüveget rakott elém, telve finom osztrákfehérrel, milyent ez asztalnál csak magam kaptam, és egyet rántott bal szemén, hogy önkénytelenül védöleg terjesztém ki kezemet az üveg fölött, azután félre húzta fogatlan ajkait, egy nevetésre, mely kevésben múlt, hogy füléig nem repesztc arcát. . .

— Flóra húgom — jegyzé meg a rút lényre a mosolygó házi úr.

A Flóra húgom pukkedlit vág és „bon apetit“-et nyafogva leereszkedik a jó kívánatéhoz tercetet hangoziató csikorgó székre..

A kanál kiesik emez ismertetési scénánál kezemből ; örömemre a kanál csörgése nagyobb feltűnést okozott, mint ijedt meglepetésem. Egy pudli, mely a szépség satyrája mellett forgolódott, szolgálatkészen aportirozta azt: és szerencsés alkalmat nyújtott a beszédet megkezdhetni ügyességének rovására.

Nem mertem felnézni ! szemeim a leves zsirszemével koketi- roztak, csak midőn a tányér-váltás megakadályozta, vettem bátorságot vis á vis mai figyelmesebben megtekinteni.

Öukénytelenül ama regényes ötletre jöttem, hátha ez a boszorkányalak csak farsangi álarc volna, és egy pillanatban lehullván, a szép Flóra tűnnék elő ifjú szépségének teljes pompájában . . De az ebéd véget ért, és a hervadt Flóra nem virult ki. . . . Kedvesen várt zörej volt a háziúr kocsijának elörobogása. . . . beültünk a kocsiba a mosolygó úrral, ki még most is örömét fejezte ki ama szerencse felett, hogy velem ismeretséget köthetett . . . mosolyogva bajtám meg magamat, de e mosoly csalódásomnak egész keserűségét foglalta magában, hisz beláttam, hogy itt szép Flórát még kejárult a musthoz, a következő elöleges kísérlethez kell folyamodnunk. Valamely edénybe hét tele pohár mustot önlünk, s ehhez ugyanazon pohárral aránylag annyi vizet, mennyit az üvegsső fokai megkívántak. Ha már e keverékkel a kémcsőben ugyanazt teszsztik, amit előbb a tiszta musttal véghez vittünk, s a keverék aránya helyes, akkor a sziklúgpótléknak épen a 7-ig fokig kell eljutni, hogy a szinváltozást eszközölje ; — minek folytán kitűnik, hogy a keverék csakugyan 7 ezredrésznyi tehát, kellő savmennyiséget tartalmaz.

(Vége következik)

Gazdasági egyesület.

Hevesmegye és a Jász kerület gazd. egyesülete részéről Gyöngyösön 1872-ik év October hó 10-én tartott rendes havi ig. vál. ülés jegyző könyve.

Jelen voltak : Kürthy Antal mint elnök, Barna Márk, Dessewffy Jób, Fehér Kálmán, Fökövy Antal, Papp János, Szávoszt Frigyes, Veiszberger Ignác.

Elnök az egybe gyűlt tagok üdvözlése után, az ülés megnyíltnak nyilvánítván, felolvastattak a legközelebb tartott rendes és két rendkivüli ig. vál. ülések jegyzőkönyvei.

Tudomásul vétettek s a jelen jegyzőkönyv hitelesítésére Dessewffy Jób és Fökövy Antal vál. tagok kérettek föl.

Fölolvastatott a földmivelési-, ipar- és kereskedelmi minisztérium levele, melyben azon esetre, ha a Phyloxera vastatrix féle rovar a szőlőkben mutatkoznék — az egyletet jelentéstételre szólítja föl.

Az érintett rovar az egyesület területén ez ideig nem tapasztaltalván, a jelentéstétel szükségesnek nem találtatott.

Fölolvastatott ugyanazon minisztérium két rendbeli levele, melyek szinte a köznemre vonatkozott keDyérsütö kemencével, a Kecskemét vidéki és szepesmegyei gazd. egyesületek által tett kísérlet eredményét megküldi. •

Tudomásul vétettek.

Fölolvastatott ugyanazon minisztérium levele, melyben tudatja, hogy az álladalmi ménes intézetekhez hat ösztöndíjas állatorvosok elméleti tanulmányaiknak tökélyesbitése végett két évre terjedő gyakorlatra vétetett föl időnkint azon czélból, hogy az itt képresni sem lehet ... és a vendéglői ötvenes padansnak vagy különös Ízlése vau, vagy csak engemet akart rászedni.

Csak az vigasztalt egy kissé, hogy némileg mégis kárpótolva van fáradságom, mert nyertem az öreg urban egy tehetős pártolót, és lábaimnak is elégtételt adatott a reggeli gyalogolásért.

De az ötveu éves gyalárra teljes szívből aprehendáltam, és nem nyughaték, mig ki nem fürkésztem, vájjon szándékosan tett-e bolonddá ?

Másnap délben ismét elfoglalám azon asztalt, hol embereimet a múltkor találám; társalgásba eredtem velők, s midőn ismét kirándulásról beszéltek . . . ügyes fordulattal ama bizonyos nyári lakba tértem át. Nem csalódtam. Az öreg tudós (kabátjáról Ítélve) csakhamar felgyuladt ama táj szépségeinek csodálattal teljes elbeszélésében.

— A remek villa, a pompás völgy, a célszerű berendezés, a gyönyörű erdő, mind mind tökélyes szépség ... de (és itt végzé dicsbeszédét az általam várva várt refrainnal) de mindezeket felülmúlja a szép, a bájos a gyönyörű Flóra.

Kételkedve néztem rá, egy hirtelen haragpir futá el arcomat ; és csak ünnepélyes komolysággal kimondott szavaiban fekvő határozott meggyőződése volt képes már-már kitörni akaró indulatomat mérsékelni.

— Csodálatos! — kérdém — a szép Flóra?! De hát látta-e saját szemével, hogy ennyire meg van győződve szépségéről.

— Meghiszem azt — monda haragosan — alig nyolc napja voltam ott . . s csakis kedvéért rándult.am ki.

— És ön ezt a Flórát szépnek találta?

— Szebbnek, mint gondoltam.

— Hm ! már bocsásson meg, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy épen különös Ízlése van, és furcsa fogalmai lehetnek a szépről ; én tegnap voltam ott . . . láttam, és szépnek nevezni sohasem bírnám, akármi más, de nem szép ! !

— Mit mond ön?— mordul fel hékétlenül — hol találand ön szebbet, — leltévén, hogy nem feledjük el, hol vagyuuk?

Az igaz, itt nem kereshetünk déli charaktert, atlanttuli iidesé- get, de amit a természet, amelyben létrejött, feltétellel megadhat, itt mind egyesül!