Eger - hetilap, 1872
1872-10-24 / 43. szám
338 mi nélkül pedig az egész intézkedés célját tévesztené, — nem pártoltad k. Mindazonáltal, mivel az ajánlott lap oly hézagot pótol, melynek betöltése rég óhajtott volt, s olvasása az érdeklődőkre nézve nem haszonnélküli, pártolásra méltónak találtatik. Minélfogva annak egy példánya a törvényhatóság részére ezennel megrendeltetik s az előfizetés megtételére a főpénztárnok utasittatik. Ajánltatik továbbá, a lap az összes tisztviselőknek, a szolgabi- rák és polgármesterek pedig utasittatnak, hogy azt úgy a községek-, mint, az egyeseknek előfizetés végett ajánlják. Miről az összes tisztviselők tudomás, illetőleg alkalmazkodás végett értesittetnek. D.-Ványa mvárosnak, a városban eső országos vásárokban a marha és gabonavásároknak a kirakodó vásároktól külön napon megtarthatása, illetőleg a régi gyakorlat visszaállitása iránt a m. k. földmivelési, ipar és kereskedelmi minisztériumhoz leendő fölterjesztés végett a szolgabiró által bemutatott kérvényé, a közig, szakosztály 85. XXV. sz. a. kelt véleménye folytán, a benne kifejtett indokoknál fogva, mnlyek a kérdést ahhoz képest, amint az 1871. juuius 1-én a havi bizottmányi gyűlés előtt állott, egészen más világitásba helyezik s az akkor e tárgy körül kifejlett véleménynyel ellenkező véleménynek szolgáltatnak alapot, a m. k. földmivelés, ipar és kereskedelmi miniszterhez pártolókig terjesztetik föl. Eger. okt. 17. 1872. T. Szerk. Ur! Becses lapja f. hó 17-iki számának ujdonsági rovatában, a „megyei k ö z e g é s z s é gj- ü g y e t” általán, s enge- met, állásomnál fogva, személyesen is érdeklő, közleményre nézve, melyben bizonyos, az orvosrendöri ügybe vágó szóláthi esemény adatik elő, van szerencsém a következőket előterjeszteni, kérvén a t. szerkesztőséget, miszerint észrevételeimnek becses lapjában helyet adni szíveskedjék. Legyen meggyőződve a t. megye-közönség, miszerint fötörek- vésem, mint eddig, ezentúl is oda irányul, miszerint a közegészségügy feletti őrködést s a netaláni visszaélések megtorlását minden tehetségemmel a legszigorúbban eszközöljem. A szóláthi közegészségi kihágás teljesen úgy történt, miként az az „Eger" idézett számában elő volt adva, azon különbséggel mégis, hogy szóláthi lakos Kosztelecky István, folyó hó 15-én reggel, midőn az esetet megvizsgáltam, még nem halt meg. Én a Szóláthon történt sajnos esetről egy orvos-társam által, tehát magán utón értesülvén, másnap f. J)ó 15-én, azonnal a helyszínére siettem, hol szigorú vizsgálatot tartva, a constatált tényállás folytán csakugyan egy nagyon súlyos beteget és két javulót találtam. Megtudtam továbbá a valóban szigorú büntetésre méltó elöljáróságtól, miszerint a beteg marha csakugyan az ő engedélyökkel volt kimérve; ennek azonban mindmáig semmi aggasztó következménye nem mutatkozott. Mindazonáltal a szükséges orvosi óvintézkedéseket megtéve, el nem mulasztám méltó roszalásomat az elöljáróság előtt kifejezni, s az ügyet, további eljárás és vizsgálat végett, kimerítő jelentés kíséretében, illetékes helyére, a járási szolgabi- rósághoz áttenni. Általán azon leszek, hogy a megyei közegészségügyet érdeklő s hivatalos ügykörömbe vágó minden tény — mint a jelen esetnél is történt — a nyilvánosság előtt már mint általam idejében s kellőkép megvizsgált ügy kerüljön szőnyegre. Ki egyébként stb. Dr. Szentkirályi Kázmér, m. tiszti I. fő-orvos. Gyakorlati utasítások a must javításához. III. A kísérleti eszközzel következőkép bánunk el : 1) A kémcsőbe először egy kevés kék lakmusz-nedvet öntünk a megjelölt vonalig, amire körülbelül 10—12 csöpp elegendő. 2. Erre a kísérlet alá veendő mustból annyit öntünk az üvegbe, hogy ez a második vonalig teljék meg, mi nagy vigyázattal és pontossággal eszközlendö. E vonalon felül a kémcső O-tól kezdve fölfelé 20 fokra vagyon felosztva. Amint a mustot a kémcsőbe öntöttük, ennek savtartalma a lakmusznedvet azonnal vörösre festi.-4 T Á R € A. |k A szép Flóra. — Egy német iró él et éh öl. — (Vége.) Azon időben épen egy munkán dolgoztam ; cime volt : „Bécs környéke,“ mely mint az olvasó-világ biztos kalauza (nem állok érte jót) tudtom nélkül csak később (tizenhárom év múlva) látta meg a napvilágot. Akkor eme könyv — melynek pár év múlva újnyi betűkkel nyomatott hirdetése minden szögletről bosszantva kiáltott rám — kedves ajánlólevél volt a kastély uránál ; ki bizonyosan a szép F lórát rejtegeté. A mezei kirándulásokat az ember nem fekete frakk, bálkesz- tyü és atlasz nyakkendővel teszi ; de az én kirándulásom nem a lelketlen zöldségeket, hanem, lelkes, bájoló személyiséget ille;ett. Az uraságnál magamat bemutatnom gyermek-játék volt. Körülményeiről itt-ott előre tudakozódtam, igy jutott tudomásomra, hogy birtokát el akarja adni. Ily eladó szándékú urakkal könnyű boldogulni, csak a csalsip kezelését egy kissé értsük. Ily meggyőződés lett zsinór-mértékemmé az eladó urasággal folytatott társalgásom közben. A kastély ura — egy jól megtermett, mindig mosolygó emberséges ember, kissé bátravetett fejjel, tetszelgőn ragyogó szemekkel, fél-előkelő ruházatban — megillelődött nevem kimondásakor; s amint felfedeztem, hogy a természet szépségeivel gazdagon megáldott birtokát körülnézni vettem magamnak bátorságot, nehogy nemsokára megjelenendő müvemben alaptalanul kelljen arról értekeznem, azonnal egy másik reggelit erőszakolt rám, és kérte ama szerencsét, velem költhetni el a mai ebédet — persze a kastélyban. Eleinte szabadkoztam, mentegetődztem, de csak vigyázva, nehogy másnak látszassák az, mint szerénységnek, .... mily kedves volt ez rám nézve, . . . hisz szemben fogok ülhetni mindig mosolygó háziuram annyira magasztalt unokahugával. — Tegye magát kényelembe — bátorita a kastély ura — csak úgy, mint otthon. Nincs ki előtt geniroznia magát, az egész lakot magam számára tartom . . . nem lakik itt más, mint én magam, kedves nőm és Flóra húgom ... és a cselédek. Tehát csakugyan unokahuga a szép Flóra ! — gondoltam magamban — ezen árkádiai csodagyermek, ki bűvös bájosságával egy vén könyvmolyt, egy ötven éves gyalárt is képes volt föllelkesíteni. Növekvő nyugtalansággal — melynek ásításokban való jelentkezését alig birtam fékezni — vártam a delet. Mert a reggelitől — melyen a hölgyek rendezetlen toilettejök miatt meg nem jelenhettek — egész déli tizenkét óráig meg nem szűnt az én drága uj pártfogóm a cicerone szerepét teljesíteni. Megmutatott mindent ; a narancserdőtöl az agyagos gödörig ; a pompás salontól és virágháztól a lóistálló és káposztáskertig; pincét, padlást, fáskamrát — mindent! És mindezekről elmondta a legpontosabb topographiai, oekonomiai, pomologiai, geognosiai és hidraulicai adatokat . . . nem kis unalmamra. Az egészből aztán én egyebet sem tanultam, csak azt, hogy a kastélyhoz semmi szép sem tartozik . . . mert minden a legszebb. A legszebb táj, legszebb rét, legszebb lovak, legszebb erdőség ... és a legszebb unokahug. E közben torkom kiszáradt a sok tudományosságtól ... és nagy sóvárogva vártam az ebéd idejét . . . mig végre egy óriási cseugetyU parancsszava tudtúl adá, hogy az ebédlőben van már a ház úrnője. Készültem a meglepetésre. Házigazdám karoncsipett, és ama számtalanszor ismételt kérdések közt : nem pompás-e mind ez, nem potom-áron akarom-e eladni, nem lélekemelő angolpark-e ez itt ?u nógatott az ebédlő ajtaja felé, mely egy képzelt tündérpalotától zárt el irigy szárnyaival. Az ajtó felnyílt, és szemben találtam magamat egy alacsony öreg asszonynyal. Chinai módon metszett szemekkel, keleti arccal, mely minden határozatlan vonások mellett is leginkáab együgyüséget árult el . . semmi kétség! ez a kastély úrnője. Ruházatának minden darabjáról mustrát lehetne venni a legkirívóbb szinti rococo- és legújabb divatú szabásokra.
