Eger - hetilap, 1872

1872-10-10 / 41. szám

322

A megye régi négy járása közöl a Tiszában több kórház találta- tik, a gyöngyösi és tárnái járásban is van egy-egy városban, t. i. Gyöngyösön és Egerben, de a Mátrajárásban tudtunkra egy sincs. Itt tehát egy kórháznak Pétervásáron felállításáról gondoskodni kell.

S erre nézve, valamint a létező kórházak igazgatóságaival való egyezkedésre nézve is, a megyei főorvosok véleményes jelentése kívántatik, s e jelentések alapján tétetnek meg a további intézkedések.

Miről a rendezett tanácsú városok, a főorvosok s az összes szol- gabirák s a törvényhatóság felügyelete alatt álló kórházak tudomás 8 alkalmazkodás, s a szolgabirák a községekbeni köröztetés végett is értesittetnek, — elváratván annak idejében hivatalos jelentősök.

A m. k. belügyminisztériumnak f. é. aug. 30-án 23144. sz. a. kelt f. é. 8803. sz. a. a szegényügy rendezése tárgyában kelt rendelet kiegészítéséül Bzolgáló rendelete.

Tudomás alkalmazkodás végeit az összes szolgabiráknak és rendezett tanácsú városoknak — s az előbbieknek azzal adatik ki : hogy a f. é. 8803. sz. a. kelt rendelet és az annak folytán kiadott utasítások kapcsán tudomás 8 alkalmazkodás végett a községekkel is közöljék.

Ezenfelül kiadatik még tudomás s alkalmazkodás végett a fö- s alorvosoknak, s a megye felügyelete alatt levő kórházaknak is.

Adatok és gondolatok

a gyöngyösi cultur-állapotokhoz.

— Cassiustól. —

II.

Olvasás és Sajtó.

A civilizátió és művelődés történetének irói többféle syrnpto- rnákat jelölnek meg. mint melyek ezen művelődés fokának mérői és mutatói volnának. És nincs ok, amiért például tagadásba kellene vennünk — mit ugyancsak egy ilyen iró állít — hogy t. i. egy bizonyos területen elfogyasztott szappan-mennyiség, azon kerület művelődését mutatja; a mennyiben bizonyos, mit Guizot is megjegyez, hogy „midőn a belső élet jobban van szabályozva, a külső is javul és tisztul épen úgy, mint megfordítva."

Ki is kételkednék azon, hogy valamint a rondaság a hülye butaságot jellemzi, a tisztaság már nemesebb voltunkhoz tartozik. A legkezdetlegesebb népek is már kapnak a fényes, csillámló dolgokon — mert minden emberben van már eredetileg is valami nemes érzék. Ezen érzék a művelődés által kifejezve jó Ízlés, sőt mü-ösmerteté leszen, melv a szépen és művészeten gyönyörködik.

Mégis ha nem oly geniálisan, mert sokkal közelebbről véve, de azt vélem érthetőbben lehet állítani, hogy a művelődést : az irodalmi szükséglet; talán a nyomdafesték, talán a papírfogyasztás — vagy még egyszerűbben : az olvasás mutatja is, méri is.-4 T A

Dédesen.

— 1871. szept. IS. —

Hol munkás napjaid éled —

Látva kedves, szép vidéked:

Azon módon megszerettem —

Ah, hogy élnénk itt mi ketten !

Kár, hogy földi testben élek,

S óh, gyarlóság : enni kérek ! —

Mit földecskéid megadnak,

Alig hogy kitart magadnak !

íjzükre mérték azt a telket,

Ámde tágas, szép a lelked;

Csak itt legyen helyem, részem —

Teljességgel megelégszem.

Férfi-szived tűzhelyéhez,

— Oly csodásán melegít ez !

S ahol annyi szépet leltem —

Gyakran visszajö a lelkem . . .

K.

Feuerbach Lajos, a hires materialista iró, valahol azt találta — alkalmasint rim-ötletből — mondani: „dér Mensch i s t, was er i s 81," és később oly szerelmes lett e sententiába, hogy könyvet irt róla ; illetőleg egyik könyvében tudományos komolysággal tárgyalja — vagy legalább ez a szándéka van ; noha igazán, Homerből és más régi kíassikus költőkből az istenek ambróziája- s nektárjára vonatkozó helyekből vett, argumentumok — ismét nem egyebek, mint költészet, játék tréfa ; azon kis különbséggel, hogy mint egy komoly, öreg urnák már „időtlen" tréfa, — bizony nem nagyon mulatságos.

A rim ugyan nem olyan jó, de igazabb, sőt én már meggyőződtem, hogy igy igaz e tétel, a mint e könyv megjelenése alkalmával egyik jelesebb költőnk, nekem — ha szabad e hizelegés — barátom ntondá: „d e r Mensch i s t, was er 1 ie s t.“

Tehát az ember nem az amit eszik, hanem az, amit olvas.

Szerencsére ez is oly küzelfekvü állítás, hogy bizony hosszabb bizonyításra épen nem szorul.

Ezúttal pedig épen nem akarván az olvasmányok különnemű hatásával foglalkozni, elég csak annyit megjegyeznünk, hogyha bár az olvasmányok hatásai, mint eredmények, kétségtelenül szerfölött nemcsak elágazók, hanem egymással is merőben ellenkezők, — eltekintve az egyénre közelebbről tartozó erkölcsi, vallási s társadalmi nézetektől — maga, a közértelemben s legelvontabban vett művelődés kétségtelenül legnagyobb részben olvasmányok által éretik el, és emeltetik. Annál is inkább, mert elvonatkozva az egésztől, az ösz- szes emberiségre nézve, épen a legellentétesebb nézetek- elvek és gondolatok e nagy piacán, a sajtó és irodalom piacán, egymást őrölvén, örök, s állandó természeténél fogva, kell, s hiszszük, hogy a jó és igaz marad győzelemben.

Részint az adatok ez összeállításának nehéz, ha épen nem lehetetlen volta miatt, részint pedig azon okon, mert nincs müveit ember, ki a hirlapirodaímat ignorálhatná, s még a lapok mellett olvashat ugyan egyebet is, bizonyos, hogy első sorban még is ezt olvassa, ha egyátalán olvas valamit: itt csak megemlítem, hogy a Caszinónak, újabban ugyan nem igen gyarapodó, de elég terjedelmes könyvtára van, melyet a tagok s illetőleg családjaik (180) használhatnak, s a Poplan-féle kölcsön-könyvtár, körül-beló’l 3500 kötetének 30—40 rendes és folytonos olvasója van — azontúl az olvasás mértékéül az időszaki sajtóra vonatkozó adatokat sorolom itt fel.

Jár Gyöngyösre :

Politikai napilapból: P. Lloyd : 49. B-pesti Közi : 18. Neue Fr. Presse: 18. Hon: 19 Magy. Állam: 1. Szombati Lapok: 6. Ungr. Lloyd: 11. Szab Sajtó: 1. P.-Napló : 10. Gy. Posta: 5. Frem- den-Blatt 16. Tag Blatt. 3. Die Presse: 2. M. Újság: 5. Magyar. Pol: 8. Reform: 5. Ellenőr: 1. Le Catholique de Rome: 1. Összesen

19. napilap. 191 példányban. Ebből 7 lap német, 11 magyar, egy francia; és példányok szerint: magyar 90, német 100, francia 1.

Heti és vidéki politikai lapokból: Pofit. Ujd: 14.

C A. §*„Apák és fiai4"

Turgenjéw Iván regénye.

— Tárca-ismertetés. —

Még néhány hét, és aztán az erdő zöldjét megcsípi a dér, a meglepett fecskéket elűzi a metsző északi szél, az ökörnyál szomorún lebeg a légben, mint a havas felhők az égen, a szüreti rakéták elpattognak, a törkölyt kisutúlják, s hol még tegnap vidám zene-szó mellett ürítettük az uj áldásért a régit, az elhagyott Eged fehér parókát tesz fejére, mint valami vén dáma a rokoko-korból — szóval beköszöntőnek a kandalló napjai.

A nyári álmát aludta könyves szekrényt leporoljuk ekkor s előszedjük Józsikát, Keményt, Jókait, talán Dumas t, Rockot, George Sandt-ot, hébekorban Berzsenyit, Kazin- cyt, P e t ő fi t, s több másokat, kiket ma már csak az unalom juttat eszünkbe. Vagy neki fekszünk a Gaborieu-k és Montepine-ek idegfeszitő fércelményeinek, mik ugyan édes kevés aesthetikai gyönyört, de annál borzadalmasabb érdeket tudnak bennünk kelteni.

Ez utóbbiak helyett bizony sokkal üdvösebb lenne, ha elolvasnék például Turgenjew J. világhirü orosz írónak „Apák és fiai" cimü elbeszélését, miben az orosz nihilista mozgalom fölött mond Ítéletet. Ez elbeszélés képe az orosz múltnak és jelennek.

Két atya és fiaik, kik testi-lelki barátok, hősei e történetnek. Amazok képviselik a régibb kort, bírnak szánandó, sőt nevetséges hi-