Eger - hetilap, 1872
1872-10-10 / 41. szám
XI. évi folyam. 41. szám. Október 10-éü 1S72. Előfizetési dij : Egész évre . Félévre Negyedévre . Egy hónapra Egyes széni 5 ft -- kr. 2 ft 50 kr. 1 ft 50 ki. — 45 kr. — 12 kr. Hirdetésekért : minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó tejében minden hirdetést#* 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik» Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal : a lyccilllli nyomda. Előfizetéseket eltosad : a szerkesztiïség(Széchen!/i-utca84.sz.)Jent.sck (■>. könyvkereskedése s minden k. pustaiurnal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad MltSSe R. Bécsben. Megyei élet. (Folytatás.) Az állandó választmány közigazgatási szakosztályának 90/xvi. 72. sz. alatt kelt véleménye folytán a ni. kir. belügyminisztériumnak a szegényügy rendezése tárgyában 8803. sz. a. kibocsátott, s másolatban az alispán által az illető tisztviselőknek kiadott körrendeleté a következő megjegyzésekkel, illetőleg utasításokkal kisértetik: A körrendeletben a következő fő elvek vannak kimondva: 1) Magyarországban ezentúl egy szegény (szegénybeteg, vagyontalan szülejü lelenc, szülbázban elhelyezett anya s kisded) sem maradhat ellátás s ápolás nélkül. 2) Ezek ellátásának és ápolásának kötelessége első sorban a községet, hol laknak, vagy tartózkodnak, illeti, második sorban a törvényhatóságot, melyhez az ily község tartozik, harmadikban az államot. 3) E célból a) községi, b) törvényhatósági szegényügyi pénztár alakítandó. 4) A községi szegényügyi pénztár úgy alakittatik, hogy e célra a községek évi költségvetésükbe bizonyos összeget előirányoznak, s azt mint adópótlékot kivetik. 5) Ha e pénztár kiürül, a községnek a törvényhatóság szegényügyi pénztárából nyujtatik támogatás, ennek kiürültével pedig az országos kincstár segélye vétetik igénybe. 6) A törvényhatósági szegényügyi pénztár úgy alakittatik, hogy a községek által a szegényügy ellátása céljából kivetett és beszedett összegek összesittetnek, s a törvényhatóság kezelése és felügyelete alatt gyümölcsözöleg tökésittetnek. 7) A község a felmerült betegápolási, gyógykezelési, tartási és egyéb szükséges költségeket csak azon esetben tartozik véglegesen viselni, ha a közsegélyre szorult, különben pedig ugyanazon községben illetékes egyén valóban vagyontalan, ha nincsenek érette fizetni köteles és képes rokonai, ha nincsennek olyanok, kik a törvényes szokás és ipartörvény értelmében a betegápolási költségek viselésére kötelezhetők. 8) De ily költségek megtéritésére is fenmarad a községék visz- kereseti joga, ha az illetők felgyógyulásuk után munka- és keresetképesekké váltak. 9) A más községben illetékesek ápolási költségét a községi elöljáróság az illető községtől fogja követelni, mely azt az ápoltnak vagy érette fizetni köteles és képes rokonok vagyonából, ilyenek nem létében pedig saját vagyonából téríti meg. 1U) Ismeretlen illetőségű, az osztrák tartományokbeli és külföldi ápoltak után felmerült költségek az országos kincstárból fognak megtéríttetni. Ezekkel szemközt a szakosztály véleménye következőkben összpontosul. Mindenekelőtt azon elienmondás vonja magára a figyelmet, mely a 4. ő. és 6. pontban, illetőleg a min. körrendelet 14 és 15 bekezdésében foglaltatik, melyek szerint az ápolási költségek födözése első sorban a községi szegényügyi pénztárt illeti, s csak, ha abból már nem telnék, vétetik a törvényhatósás: szegényügyi pénztárának támogatása igénybe, mely azonban úgy alakíttatnék, hogy a községi szegényügyi pénztárak a törvényhatóság ügyelete alatt összzesittet- nének, mely eljárás által tehát a községek szegényügyi pénztáraiktól megfosztatnáDak, s igy e téreni kötelességeik teljesítése rájok nézve lehetetlenné tétetnék. Hogy ez kikerliltessék. s hogy a községek a rájuk rótt kötelességeknek megfelelhessenek, igen természetesen, az általuk e célból elöirányzandó összeget tőlük elvonni, 8 törvényhatósági kezelés alatt azon célból összpontosítani, hogy a szegényügy körüli teendőit a törvényhatóság is teljesíthesse, nem lehet. De ezt tenni nem lehetvén, hogy alakítja meg e szerint a törvényhatóság szegényügyi pénztárát ? Erre nézve a bizottság más módot nem tud, mint azt, hogy akkor, ha majd a megyei önkormányzat egyéb hiányainak pótlása mellett a tekintetben is valósággá válik, hogy az önadózhatási autonóm joggyakorlatának mi sem álland útjában, a költségvetésben e célra is egy bizonyos összeget irányozzon elő. Mig a megye ily helyzetben nem leend, a célnak teljesen megfelelő szegényügyi pénztárt nem alkothat. Azonban hogy addig is, mig ez megtörténhetik, a megyének, ha nem is minden igénynek megfelelő, de legalább a legsürgösb szükségek íedezhetésére szolgáló szegényügyi pénztára lehessen ideiglenes kísegitökép, azon intézkedés tétetik, hogy a megye területén levő összes községek, a rendezett tanácsú városok kivételével, szegényügyi pénztáraiknak évi maradványát az évi számadás bezártával, a megyének átadni tartoznak, s ez összegek képezik a törvényhatóság szegényügyi pénztárát. A rendezett tanácsú városok részéröl azért tétetik kivétel, mert azon feltevésből indul ki a bizottság, hogy azok kebelében, hol a szegényügy már eddig is kiválóbb gondoskodás tárgyát képezte, ezentúl még nagyobb és egészen azon mértékig képezendi, hogy a megye szegényiigji pénztárának támogatását igénybe nem venndik. E föltevés, illetőleg föltétel mellett a részökre teendő kivétel indokolt. Minthogy e szerint e megyének szegényügyi pénztára csak az J 874-ik évben lesz, ez ideig a megye segélyét a szegények érdekében igénybe veendő községek gyámolitását, a megye helyett az országos kincstárnak kell magára vállalnia. A másik nehézséget a bizottság ott találja, hogy a miniszteri körrendelet 6-ik bekezdésében az ápolt rokonainak költségmegtéri- tési kötelessége oly széles értelemben mondatik ki, hogy a szeriut minden, még a legtávolabbi rokonok is fizetésre kötelezhetők, holott ezen kötelesség a szakosztály véleménye szerint csak a szülőket gyermekeik, s a gyermekeket szüleik iránt illeti. Ezeknél fogva a m. k. belügyminisztérium: 1) a körrendeletben található s fönnebb jelzett ellenmondás folytán beállt nehézség mikénti megoldhatásáról s annak az országos kincstárt érdeklő következményéről föliratilag értesittetik. 2) az utóbbi nehézségre vonatkozólag pedig az iránt kéretik föl: hogy a mennyiben a „rokon** szó alatt a szülök és gyermekeiken kívül netalán még másokat is érteni kívánna, ennek törvényeinken alapuló magyarázatát adni méltóztassék. Ami már a községi szegényügyi pénztárak alakítását illeti, erre nézve oda utasittatnak a községek, hogy e célból a jövő 1873-ik évi költségvetésekben oly összeget irányozzanak elő, mennyi az ösz- szes lakosok összes állami adóik ] %rtólijának megfelel, s ez összeget külön pénztárban s külön számadás mellett olyformán kezeljék, hogy számadási könyveikben mind a bevételek, mind a kiadások különböző természetük szerint külön szabatosan címzett rovatok ésalrovatok alatt jegyeztessenek be. Minthogy azonban a községek, helybeli jótékony intézetek és orvosok hiányában, szó alatti kötelességeiknek megfelelni a legjobb akarat mellett sem lesznek képesek, ha csak ezt kellő intézkedések által a megye részökre lehetővé nem teszi; ennek folytán kimoDda- tik,hogy a helyben nem gyógyítható s ápolható szegénybetegek, az illető község számlájára, a járási orvos közbejöttével, a legközelebb létező kórházban helyeztessenek el, mely végből a megye területén fenálló kórházak igazgatóságaival elöleges egyezkedésnek lesz helye, hogy igy a minden egyes szegénybeteg után az illető község által fizetendő tartás-dij előre és egyszer mindenkorra meghatároztassék.
