Eger - hetilap, 1872
1872-09-19 / 38. szám
299 két s hiba, hogy méltatják ; mi részünkről rósz logikának tartanók, ha az „Eger" hasábjain gyakran felpanaszolt utcai szemétről akár Fér- dinandot gyanúsítaná valaki, akár Cajust ; a v.-györki legroszabb dolgozatból salto mortaléval V. Kovács ellen tett megtámadás indokolása- s magyarázatából pedig azt látjuk, hogy Visontai cikkei a megyei tisztikarról némelyeknél elevenre találtak, s tán csakugyan ég a ház, mert nagy a lárma; de miután a szerkesztő a nem lovagias megtámadást a távollevő, a megyében bizonyosan első rendű, de országosan is tisztelt és kitüntetett férfiú ellen, ki még hozzá Szederkényi Fer- dinandot egykoron az elfogatás- és besorozástól mentette meg hathatós és fáradságos pártfogásával, kellő értékére szállította le, én, a személytől eltekintve, a dolog érdeméhez kívánok néhány szót szólani. Vámos-Györkröl a legroszabb munkálat küldetett a községek rendezésére választott megyei bizottsághoz, mondja, illetőleg referálja a megyei gyűlésen Szederkényi Ferdinánd úr. Mi ezt elhiszszük, sőt tudjuk. V. Kovách László ur a dolgozatról mit sem tudva s nem érte- Bittetve, esetleg ép azon napon tett látogatást a község házánál, midőn a községi jegyző néhány lakos jelenlétében a megye részére készített munkálatát felolvasta,—s azon estejelen sorok Írójával találkozván,szánó érzését fejezte ki a jegyző képessége s tehetsége felett. De nemcsak Y. Kovách László, hanem más is protestál és tiltakozik, hogy a jegyző munkálatából következtetést húzzon valaki akár a községre, akár egyes tagjaira. Mi nem csak azt hiszszük el Szederkényi Ferdinand urnák, hogy a kérdéses munkálat legroszabb, de azt is tudjuk, hogy az mindig az volt, és sajnosán esik, hogy Heves megye azt akarná, hogy ezután is mindig az legyen. — Pár hóval előbb adta be folyamodását a község szine-java az alispánhoz, hogy a község-rendezés előtt szabadulni óhajt a Szederkényi Ferdinand által is földig sújtott, legroszabb munkálatra képes jegyzőjétől, ki 21 meghitelt tanú által csalás, hamis-okmány-készités, községet, sőt államot károsító eljárás, hivatallali visszaélés s több bűntényekről vádoltatott ; kiről a megye al ispánja irásilag úgy nyilatkozott, hogy „a komoly következések el nem maradhatnak." S ime mitörtént? A 21 tanú esküje az igazságról, tagadhatlan tények — bűntényekről, mintha játszani akarna Heves megye illető fóruma a lelkiismerettel, figyelembe csak annyiban sem vétettek, hogy hivatalból megvizsgálták volna, vájjon a községi vagyon, és tán adópénzböl a jegyző által titkon és tiltottan kölcsön birt lókra hajítandó, midőn egy ágyúgolyó öt magát a földre terítette. Mellette álló leánya mély fájdalommal tekintett anyjának kifolyó piros vérére, de a másik pillanatban a harcra gondolt, elfeledte anyját s az elejtett követ megragadván, lehajitotta, két törököt agyonzuzott, többeket megsebesítve sodort le a létráról. Ekkor anyjához ment, megcsókolta annak elhidegülő arcát s belebb szállította, mint kire ott már nincs úgy sem szükség. Egy másik korosabb hölgy veje mellett harcolt, s midőn azt mellette elesni látta, igy szólt leányához : — Leányom, ime férjed elesett, temesd el őt. — Boszu előbb s azután gyász anyá m ! — felelt a lelkesült hölgy s a szeretett férj halála miatti elkeseredésében dühösen vette ki annak megdermedt markából kardját, s az ostrom hevébe rohant. Három törököt levágott, többet halá/os sebekkel taszított alá a mélybe. Csak azután áldozott könnyeivel a kedves halottnak. Szép deli hajadonok lelkesült arcokkal, csillogó szemekkel töltögették s nyújtották a fegyvereket a harcoló leventéknek s ha az ifjú fáradt karja nem birta lenyomni a létrán feltóduló törököt: kedvesének puha fehér karja acélerövel segített neki e munkájában. A nők ily dicső lelkesedése daliákká tette már a talán lankadt vitézeket is. Dobó véres kardját magasan tartva eg yik ponttól a másikhoz járt kelt, biztatta lelkesítette a harcosokat. Csak még egy óráig ne tágítsanak, ha most vissza verik az ellenséget, nem tér az többé visz- sza s kitartásukat dicsőséges hírnév jutalmazandja. — „Föl fiaim, fel leányim, én vagyok apátok, Ott leszek én mindig ott, hol nagyobb veszélyt látok, A ki tudja, a ki érzi hogy magyar, hát rajta ! Ha ma győzünk, pedig győzünk, felsüt a hon napja. És rohanják Eger várát Achmet katonái, De elibök álltak Dobó fiai s leányi. Tigris ekmásznak a falra törökök képében Da oroszlánok fogadják magyarok nevében" ! (Z a 1 á r). Ily ellentállást nem ért még a török soha s nem volt képes kiál- lani a vereséget ; a hatvani bég Véli halálos sebében fetrengett, a pesti és budai török őrség csaknem egészen összeaprittatott. Ali basának nagy aranyos bársony zászlója a magyarok kezében ragyogott. Az ellenség rendetlen futásban hagyta el a vár falait. 700 forint ugyan visszatérittetett-e a községnek, és hogyan ? Anélkül, hogy a pesti országos kórház igazgatóságától megkérdezték volna, megkapta-e a szegény v.-györki özvegy asszony által férje ápolásáért követelt és a község jegyzőjének átadott 20 forintot? mit a tanuk, köztük az akkori biró, élném küldöttnek, hanem kiállított szegénységi bizonyitványnyal elütöttnek hit alatt állítanak ; azon indokolás mellett, hogy miután vádlott mindent tagad, miután kívánni sem lehet, hogy a szegény asszonynak beirja adó-könyvébe befizetett 5 frt. adóját, mikor épen a befizetés után a jegyzőnek vendége érkezik, kit fogadni siet; miután egynémely tanú csak hallotta a bírótól, hogy a jegyző nem helyesen csinálja a számadást, — ámbár a biró maga is tanúskodik erről s állítja, hogy a számadásból sok jövedelmi forrás kimaradt, — számos hit alatt tett és bizonyított vádak agyonhal Igatása s meg nem cáfolása mellett a megye 5225 számú határozatával minden vizsgálatot beszüntetendönek rendel a jegyző ellen a község megdöb- bentése s az igazság kiszolgáltatására hívottakban való bizalma megren- ditésére, holott a vádlott jegyző, nem bízva ügyében, már másutt kopogtatott állásért; s igy a megye újra kiteszi veszélynek V. Kovách Lászlót, hogy ugyanazon jegyző leendő legroszabb munkálatáért Szederkényi Ferdinand újra meghordja egykori jótevőjét — ha t. i. megint nem lesz jelen — a megyei gyűlésen. — Nem tudom, kivánta-e a v.-györki munkálatot ide lyukadni megyei relatiójával Szederkényi Ferdinand ur s alkalmat szolgáltatni a megye eljárásának közlésére? De hogy jelen cikk egyenesebb viszonyban áll az ö referádájával, mint V. Kovách László megtámadása a v.- györki jegyző legroszabb munkálatáért, ez egyszer bizonyos. — Tu 1’ as voulu George Dandin. S. J. Az egri szárnyvasut. Hire járt, hogy az egri szárnyvonal f. é. okt. első napjaiban meg fog nyittatni. E hirt az „Eger" is közlötte. Azóta, minden ember azt kérdezi, s a kikkel találkozol, mindenki arcán csak e kíváncsiságot olvashatod; „Igaz-e hát, hogy csakugyan megnyílik a jövő hó 3-án?“ Nem tudjuk. Mi aíig hiszszük. Annyi kitűzött napja volt már ez apró szárnyvonal megnyitásának; annyira húzták-vonták a dolgot, hogy nem csuda, ha Tamások vagyunk benne, s ama reményünket, De tekintsünk a vár más részére is. Arszlán bég hasonló hatalommal rohanta meg a Bolyki bástyát. De ott vitézkedtek Bornemissza, Zoltai, Figedi. A harc itt is hasonló elkeseredettséggel folyt, mint amott ; asszonyok, leányok, parasztok a dicsőség szép példáit tanúsították. Bornemissza jobb kezén sebet kapott, Zoltai vállán, Fi- gedinek nehány fogát ütötték ki buzogánynyal. A Bolyki bástyát 140 magyar vére festé, a sáncban több ezer török hullája bevert. Bornemissza tüzérei az apró golyókkal töltött ágyukból rémitö pusztításokat tettek az ostromlókban s végre azokat megfutamították, a romon Arszlán főzászlója lobogott. Ulman bég az ókaput támadta meg a sereg javával. Mecskeynek itt ép oly halálbarca volt 500 vadászával, kik biztos lövéseikkel folytonos halált szórva vitézül tartották itt fel itt a rohamot. Már 3000 török nyöszörgött halálos hörgésben, midőn Mohamed aga még egyszer rohamra parancsolta jancsárait. De ezek határozottan vonakodtak többé karcolni, annyi kudarc után azt nyilvánították : hogy a magyarok mellett Istenök hadakozik, megzavarodva húzódtak hát ezek is vissza a táborba. Achmed nem bírhatta többé ostromra népét s Eger meg volt mentve. Hat napig maradt még a török tábor e helyen. Csak távolabbról lövöldöztek egymásra puskákból és ágyukból. Azután felhagytak minden további haszontalan lövöldözéssel. Eger vára egy rommá vált, falain egy lovag beugorhatott volna. A réseken át ki lehetett látni az utcán járkálókat. A várbeliek 12 ezer belőtt ágyúgolyót hordtak össze a vár udvarában. E dicső hősök több ostromot, sokszor három oldalról is egyszerre, visszavertek. — A török tábornak egyharmada elveszett a 38 napig tartó ostrom alatt. A várbeliekből mintegy 300 vitéz esett el. Október 18-án hó é3 jég esett. Ez jó ürügy volt Achmednek arra nézve, hogy szégyenét és kudarcát takarja. Azon hirre pedig, hogy Dobónak segítsége érkezik, 19-én viradóra elhagyta a vert had táborát, miután ágyúit és podgyászait előre küldötte. Achmed maga Konstantinápoly felé indult, Alit pedig a többi basákkal és vezérekkel váraikba bocsátotta. A törökök három fözászlót, több tábori szereket s tetemes zsákmányt hagytak hátra a várbelieknek. *
