Eger - hetilap, 1872

1872-08-01 / 31. szám

243

higgadt és józan gondolkodás, mely a valódi magyar kebelnek úgysem idegen növénye, ápoltassék, s közügyeink iránt a nép ne ámit- tassék, hanem valódi színben és világításban lássa, a mi körűié történik, hogy Ítélhessen azok felett, kik nem felvilágosítására, jólétére törekszenek, hanem kik öt gonoszul felhasználni kívánják lépcső gyanánt önző céljaik elérésére.

Vidéki helyzetünk.

v.

Előbbi cikkünkben Ígértük, hogy a t.-szöllösi araüylelet tárgyalására még visszatérünk ; teszszük azt ez alkalommal.

Minden őskori leletnél felmerül ama kérdés: melyik korszakba vehető az fel? — melyikbe tehát emez aranylelet is?

Honi tekintélyesebb régészeink itt megadják az utbaigazitást.

1) Erdy János a kelenföldi pogány sírokról értekezvén, ezt mondja :

„Azon számtalan sirhalmok, akárhol forduljanak elő a világon, melyekben ezüst és vasmüdarabok (mint későbbiek) még nem találtatnak, hanem bennök néha arany edények és ékszerek vannak a holtak mellé téve, rézkori sirhalmoknak neveztetnek ;—az azokban előfordulni szokott fém-müdarabok pedig rézkori régiségeknek neveztetnek.

„E sirhalmokban majd megégetett, majd meg nem égetett holtak vannak eltemetve, s a tapasztalás azt bizonyítja, hogy a megégetett holtak mellett igen kevés és töredezett müclarab találtatik; a meg- égetés nélkül, kivált paripástól eltakarított holtak mellett ellenben sok és szép müdarabok szoktak előfordulni.

„A rézkori régiségek nem egyedül sirhalmokban jönnek elő, hanem vízmosások, partomlások, mély utak oldalaiban is találtatnak néha nagy számmal, s mindenféle változatokban vannak együtt, s

s illetőleg ellenfelei. Annál kevesebbet ad ö rájok — és enemü gondolkodását épen nem feledi el ki is fejezni.

0 nem valami, úgynevezett „nagy schwungu“ szónok, akinek hallatára az ember haja-szála emelkednék, nem is tart valami művészi tempókat ; hanem, kivált szabadban, nagy tömeg előtt megbecsül- hetlen, átható, érces hanggal rendelkezik, beszéde gondolat-tömött, adatai biztosak, jellemezése és sujtása egyaránt határozott. Előadása természetes, és épen nem kerüli a humort.

Beszéde mindig egy határozott filumon halad — és a tömegre nézve is különösen tanulságossá és élvezetessé teszi azon tulajdona, hogy nem szereti az abstractiókat, bizonyos concret, plasztikus modorban beszél. A kígyóról mondott hasonlata, és az arabs karavánról idézett közmondás felejthetlen lesz.

Nagyobb dolog volt az, hogy ő szabadkömives.

A menydörgös ménykö üsse meg azt az egész szabadkőművességet ! — mindenki beszél, vagy mellette, vagy ellene — de senki sem mondja meg, hogy hát voltaképen : micsoda?

Nem kevésbbé vagyok magam is kiváncsi reá, hogy mi lehet alkotmányos, szabadgyülekezésü országban — ez a mumus, ez a titkos társulat ? Ha titkos, — miért az ? egy szabad országban — és ha nem titkos, miért nem tudják meg hát, hogy micsoda?

Elég az hozzá, hogy ez az egész kérdés megfejtése engem is érdekelne ; de nagyon inportuous időben feszegették, ezúttal nálunk merőben csak úgy állott a kérdés:

Deákpárti vagy baloldali követet válaszszunk-e ?

Semmi közünk hozzá, hogyan békélteti meg a szabadkőműveseidet — mi, a kath. ügyben adott programmját szilárdan álljuk. — Es kétségünk sincs benne, hogy P u 1 s z k y : man of word.

Gyöngyös város a kérdést igy oldotta meg. Pulszky Ferencet, mint az országos Deákpárt egyik elsőrangú, nagy tehetségű, határozott akaratú tagját — megválasztotta országos képviselőjének ; és ez az első Deákpárti fotográfia, mi Hevesben az urnából kikerült. —

Csakhamar, néhány órával később követte ezt, egy ösmert, vonzó kép :

Vison tai K o vách László. Egy fekete hajú, barna képű ember, — mondaná Kákái Aranyos ; —, de szép ! seppegnék más valakik !

— No igen — szép; de hát miért mindig a szépségről beszéljünk ?

— Miért ne ? Ki tehet arról, hogy ezek a Deák-párti urak még szépek is!

Az úgy van. Csakhogy őmárnem „fiatalembert Tizenegy

egy tömegben vagy halmozva, a föld mélyében elrejtve, néha egyes darabok hevernek a föld szinéfi vagy az alatt egy nagy mélységben.

„A rézkori régiségeket sajátszerüleg majd egyszerű vagy összezúzott kettős tekercsek, majd karikák vagy hullámzott ékesitések jellemzik... Ez emlékek nálunk azért nagy becsüek, mivel jobbadán Pannónia, Barbaricum, és Dacia téréin találtatnak. *)

Amint látszik, szembetünöképen magyarázza az idézet a nagyaszóparti leletet.

Vízmosás mellett, azaz a holt Tisza partoldalában, mely alatt valamikor az élő Tisza folyt, ember és paripa csontvázzal együtt, némely része a viz széliben, tehát a partomladékaiban fedeztetett fel s épen az egykori Dacia területén, hová Tiszaszöllös is hajdan lakosaival tartozott.

E szerint az egyelőre is a rézkorszakba volna sorozandó.

Erdy után idézhetjük Ipolyi Arnoldot, ki a szihalmi leletről értekezvén, azt már a vaskorszakba sorozza azon indoknál fogva, mivel abban,vastárgyak, és ezüst karperecek is voltak.* 2)

És Rómer Flóris úgy nyilatkozik, hogy a bronzkorszak arany műemlékeivel megelőzi a vaskorszakot ezüst szereivel. 3)

E régészünk felemlít 1833-ból egy gazdag aranyleletet a külföldiek közöl, a fülnenit, mely 1220 species aranyra volt becsülve, s K. u. a IV-ik századnak tulajdonittatik.4)

Azonban a szoros igazság parancsolja, hogy eléhozzuk, mit tudakozódásunkra egy illetékes egyén és barátunk f. évi apr. 30-án kelt levelében válaszola: „Az Egerbe került kincset a beadás előtt magam is bámultam, s csodálkoztam az arany rendkívüli tisztaságán;

1) Arch. Közi. 2. köt. 32. 1. 1861.

2) Századunk. Heted. Füzet 1870.

3) Mürég. Kalauz 26. 1. 1866.

*) U. ott. 66. 1.

év óta „honatya” — s mit a kegyeletes, nagy emlékű SzalayLászlóról mondanak, hogy sohasem volt „fiatal” — úgyszólván gyermekül már a komoly tudományokban búvárkodván, — ez bizonyos tekintetben róla is elmondható, — noha különben ruganyos, élénk kedélye, alig ha egyhamar megvénül.

De alig hogy megifjodott, és azóta a vidéknek valóságos atyj a. Nem akarunk itt unalmas ismétlésekbe esni, röviden kimondhatjuk : a mi e vidéken elöhaladás, fejlődés van, — a mi előnyök, különösen Gyöngyös városának két évtized óta biztosittattak, vagy egészben, vagy igen nagy részben általa, vagy fáradhatlan közreműködése mellett lettek.

Az elnyomott, sivár, szomorú időkben — Kovách László neve volt a zászló, e név volt a megye büszkesége — ezen akkor még csakugyan fiatal ember volt az országszerte talán második gazdasági egyletnek elnöke. 0 volt a fecske, -— a ki mozgékony jelleme, de terjedelmes összeköttetésénél fogva is — időnként a jóhirt, a feltámadás, a nemzeti dermettség tavaszreményét hordozta magával, és hintette maga körül.

Mondták is a gyöngyösi ellenzék némely vezérei: miért nem Kovách Lászlót léptette fel itt a Deák-párt? — egyhangúlag meglett volna ! Nagyon szép szó ! Csakhogy a gyöngyösi t. ellenzék — mely nem vonakodik Kovách László érdemeinek beismerésétől, a gyöngyösi díszpolgári oklevél kiadásától s az akkor rendezett ovátióktól sem tartózkodott, de sőt abban örömest részt vett, — ez a t. ellenzék Kovách ellenében, ellenjelöltje mellett Gyöngyös-Püspökiben fáklyás-menettel tüntetett.

De ez nem tesz semmit; — azért ők sem tagadják, hogy Ko- váchot tisztelik és szeretik !

Ebben a bolondos választási izgalmakban ki is volna mindig consequens; de ki volna mindig csak okos is ?

Jun. 23-án csöndes, permetező hajnalon egy kis erdöcske pázsitján, Pata felett ott ünnepelték meg a patai-kerület választói a küzdelem diadalát, csöndes zene-szó mellett, középen Kovách Lászlóval, énekelve ünnepélyes, halk hangon : „Hazádnak rendületlenül légy hive óh magyar!” —

Ez a második fotográfia — ez ő ; kinek szive puha mint az arany; akarata erős mint az acél! Modorában sima, elveiben határo - zott, az akadályokkal szemben fáradhatlan ; beszédben és tettbe n egyaránt gyors. Ki nem ösmeri az országban a magyar országgyülé s udvarias, előzékeny háznagyját?? No, ez a Kovách László, ez tőrül metszett hév e si ember ; de azért tetötöl-talpig gentleman.

*