Eger - hetilap, 1872
1872-06-13 / 24. szám
187 Iskola-ügy. Dr. montedegói Albert Ferenc, Heves és K.-Szolnok megyék uj kir. tanfelügyelője, a közelebb lefolyt évnegyedes megyegyülés alkalmából a megyei iskola-tanács ülésében következő beszéddel foglalta el székét : Bátor voltam a t. megyei iskola-tanácsot a mai nspra gyűlésre meghívni, hogy magamat új állásomban tisztelettel bemutathassam, bogy önöket, mélyen tisztelt urak! teljes szívből és hazafias lelkesedéssel üdvözölhessem s őszinte bizalommal fölkérhessem : miszerint fontos és nem csekély nehézségekkel járó új hatáskörömben engem szives és hathatós közreműködésükkel segíteni, támogatni méltóz- tassanak. Ezt pedig annál nagyobb örömmel teszem, mennél erősebben meg vagyok győződve, miszerint oly téren van szerencsém önökkel, mélyen tisztelt urak ! találkozni, melyen a politikai pártszinezetből származható nézetkülönbségek teljesen elenyésznek, nagy és szent cél állván előttünk : kettős megyénkben a népnevelés, népoktatás terjesztése, emelése és tökélyesbítóse, mely magasztos cél után törekedni minden értelmes és jólelkü hazafinak kell, hogy kedvelt, hogy óhajtott feladata legyen. Teljesen fölösleges tehát, sőt attól kellene tartanom , hogy a megyei iskola-tanács t. tagjainak érzelmét megsértem, ha itt bővebben akarnám fejtegetni a népnevelés uagyfontosságát, ha elsorolni akarnám azon nagy horderejű következményeket, melyek a népoktatásnak jó vagy rósz voltából a nemzet életére származnak, vagy ecsetelni azon döntő befolyást, melyet a népoktatás jó berendezése úgy egyes családok, mint az egész nemzet anyagi jólétére és erkölcsi és szellemi haladására gyakorol; hisz tudom, hogy önök, mélyen tisztelt urak, mind azon nagy érdekekre nézve ugyanazon meggyőződést táplálják, mely szivemben gyökeredzik. Csak két fő mozzanatra bátorkodom önöket, mélyen tisztelt urak ! figyelmeztetni. Az első az, miszerint hazánkban a magyar faj legjobban úgy biztosíthatja az őt illető jogos és évszázadokon keresztül gyakorlott elsőségnek és fölényének föntartását, ha magyar népünk a szellemi és erkölcsi fejlődés hatalmat árasztó pályáján mindinkább halad; a második pedig az, hogy kiterjesztetvén a jogegyenlőség a nép minden rétegére, elkerülhetlen szükséges, hogy népünk mivetödjék : mert csak értelmes ember értheti s értékesítheti a szabadságot igazán és helyesen. Különben is nem a szó, hanem a tett embere lévén, ne raéltóz- tassanak tőlem, e helyen, dicső feladatunkról elragadó szónoklati előadást várni, hanem szíveskedjenek megelégedni azon ünnepélyesés komoly Ígéretemmel : miszerint én, ki már 47 év óta a tudomány 42 év óta az oktatás pályáján működöm s e téren gazdag tapasztalatokat szereztem, sem időt sem fáradságot nem fogok kímélni, sem nehézségektől vissza nem fogok ijedni, hanem az 1868-ik évi XXXVIII-ik törvénycikkre támaszkodva, mindent el fogok követni, mi jó akaratból, szakavatottságból és bő tapasztalatokból kitelik és teljes szívvel lélekkel és lankadatlan erélylyel azon leszek, hogy a népnevelés és népoktatás fontos ügye kettős megyénkben minél nagyobb elterjedést nyerjen, a tökélynek minél nagyobb fokára emeltessék. Jól tudván azonban, hogy erre egyes embernek bár megfeszített ereje és igyekezete magában kevés, azon biztos és édes reményt táplálom keblemben, miszerint a t. megyei iskola-tanácsban őszinte, buzgó, lelkes és jó akaró támaszt fogok találni. Biztosítom önöket, mélyen tisztelt urak, hogy valamint komolyan őrködni fogok, hogy hivatalom törvényadta jogai senki által meg ne csonkittassanak, ligy viszont soha nem lesz csak távolról is szándékom, a t. iskolatanács törvényes jogaiba avatkozni: hanem az alkotmányosságnak azon élénk érzeténél fogva, mely engem lelkesit, a t. iskola-tanácscsal egyetértve akarok és fogok működni mindazon kérdésekben, melyeknek megfejtésében a törvény e t, testületet köremüködésre jogosítja fel, soha el nem tévesztve szemem előtt a célt, mely megyénkbeli népünk művelődésének lehető gyors és sikeres előmozdításában áll. Vessünk tehát vállat vállhoz és fogjunk őszintén kezet magasztos feladatunk mennél biztosabb és boldogitóbb megfejtésére. Azonban hódolván a törvénynek, legyünk — keretén belől — egyszersmind méltányosak úgy felekezetek és osztályok, mint egyesek jóakaró törekvései iránt; tiszteljük az önkormányzat jogosultságát, a mennyiben ez az ország törvényeivel össze nem ütközik s ne feledjük soha, miszerint a gyakorlati bölcsesség az adott tényezők helyes és ügyes combinatiójában nyilvánul ; s hogy mennyire előnyös az államra, ha osztályok és egyesek a népoktatás szent ügyéért lelkesednek s a nagy célra készségesen áldoznak. A mi kötelességünk azután őrködni, hogy a kettős megye területén keletkezett minden fíili a törvénynek megfelelőleg berendezve, az oktatás pedig jó és siker- dús legyen. Két sajnos körülményre kell itt figyelmeztetnem a t. iskola- tanácsot. Az első az, hogy a megyében létező 62,522 tanköteles gyermek közül 1869-ben csak 27,957, vagyis 44-7 száztóli járt tényleg iskolába s hogy a folyó 1872-ik évben 30011 járván tényleg iskolába, az arány 3 év alatt csak 3.3 száztólival javult. Itt segíteni kell, serkenteni, inteni, lelkesíteni a szülőket és elöljárókat, sőt, hol szükséges, a törvényszabta büntetéseket is kell alkalmaznunk. A második körülmény pedig az, hogy kettős megyénkben több benépesített puszta van, hol még iskolák nincsenek. Ezen hiány orvoslása is egyik szoros kötelességünk ; s legközelebbi alkalommal bátor leszek a t. iskola-tanács szives közreműködését ez irányban tisztelettel igénybe venni ; bár tudom, hogy ezen ügy sok időt kiván és csak lassankint és tapintatos óvatossággal intézhető el. Minden kezdet nehéz ugyan, de nem szabad ezen okból magát a kezdetet elhalasztani. És most ismételve és tisztelettel üdvözölvén a t. iskola-tanácsot s önöknek, mélyen tisztelt uraknak, szives közreműködését újra kikérvén, ajánlom magamat becses jó akaratjukba teljes szívből kívánván, hogy a mindenható a népoktatást célzó működésünket áldásával kisérvén, kegyesen megengedje : hogy lankadatlan szorgalommal, kitartással és őszinte egyetértéssel végrehajtandó törekvéseinket közvetlenül kettős megyénk, közvetve pedig az egész drága hazánk derék népének javára és boldogitására gazdag siker koronázza. Eger, jun. 9. 1872. f „Es megpendült Izsák száraz fája“ ... az aszódi cigány keresztül tette a vonót, s a palotás kezdetével megnyílt a hevesi honvédek segélyegy lete javára rendezett táncvigalom, a mokra kaszinó ódon nagy termében, melynek kopott falai egyátalán semmit sem vontak le a bál ama ritka pompájából, minőt Eger még keveset látott, s melyet a válogatott, díszes társaság alkotott s a zavartalan jó kedv s folyvást eleven, fesztelen vidámság fűszerezett. De mit nekünk az ódon terem disztelensége — midőn annak belseje telve van élövirágokkal, kiknek bájos mozdulatait a szem sóváran, büszkén, és sokszor sóhajtva kiséri! Mint egy délceg nöpárduc jön itt bátor tekifitettel egy gyönyörű amazon-alak, minden mozdulata a nemes, çrély s ügyesség kinyomatát viseli magán ; — megbámuljuk, s nem merünk szeme közé nézni, — azon éjfekete szemek közé, melyek felvillanó tüze több kegyteleu- séget, mint részvétet árul el. Ki e fejedelmi alak? kérdezem. Hallgat mindenki. Utána néz, és ismét hallgat. — Fején gombos arany diadám fűzi egybe hullámzó fürtjeit. Hasonló díademmal, hasonló ruhában jött egy másik alak; — de mily különbség közöttök ! Egyik párduc, másik könnyed kőszálí zerge ruganyos léptek- s ragyogó tiszta szemekkel ! Nyomban ezek után jött egy nyúlánk kecses kis gazella, egy ritka finom szőke hölgy átlátszó égies vonásokkal, minőknek az egély martyrhölgyeit festi a rembranti ecset. Ez is idegen. Körűié egy kisded fekete uracs sertepertél, kinek kétfelöl vajaskifli barkója, non chalance modora a világfit árulja el. Szinte hallani véljük ajkairól: „Y lowe you.“ — „Yes.“ — Tehát a hölgy angol. Ezek után mind ösmerösök következtek. A bájos F. Nóra; a kellemdus St. Matild; a szende G. Irén; a méltóságos alakúi. Irma, s nővére a kedves I. Ilona ; az igéző szemű J. Irén, a szellemdus B. Anna; a nyájas St. Berta, az örökvig kedélyű Zs. Malvin, s ki tudná elszámlálni a ragyogó szépségek ama sokaságát, melyek káprá- zatba ejték szegény referens gyarló fejét; — kik mindannyi magasztos királynői voltak a fényes vigalomnak. Az úrnők mig szépségben versenyeztek a hölgyekkel, fényben és pompában messze lulszárnyalták azokat. Ott láttuk kimagasodni Fr.-nét, B.-nét, N. Kálmánnét, G. Gézánét, Sz. Miklósnét, K. L.-nét, N. A.-nét, s még számos diszeit a női koszorúnak, melynek diadémját az ép oly magasztos, mint nyájasan leereszkedő bálanya, gr. K.-né ö mlga képezé. Épen egy fiatal ember mellett haladtunk el. Ez nagyot sóhajtva suttogá : Amott virit Temesvár egy rózsája, Bárcsak sohse néztem volna reája. Ki tehát Temesvárnak eme rózsája? Ismét idegen, de istenemre, gyönyörű egy asszony ! Hit a férfivilág hogyan volt képviselve? Ez jobbadán hadi lá*
