Eger - hetilap, 1872

1872-06-13 / 24. szám

186 A tarna-járásban 284 a közös hads., 100 a póttartalék, 295 a honvédséghez. A gyöngyösi járásban 190 a közös bads., 67 a póttart., 192 a honvédséghez. A mátra járásban 95 a közös hads., 36 a póttart., 82 a honvédséghez. A tisza-szolnoki járásban 327 a közös hads., 125 a póttartalék, 435 a honvédséghez. A tisza-füredi járásban 155 a kö­zös hads., 63 a póttart, 153 a honvédséghez. Összesen 1051 a közös hads., 391 a póttartalék, 1157 a honvédséghez. Mindössze besoroztatok 2599 ; az 1868. XL. t. cikk életbeléptetése óta azaz az 1869. évtől, midőn a véd-eröröl szóló törvény először alkalmazásba vétetett, az 1872-ik évi ujoncozás befejezéséig összesen besoroztattak : a közöshadseregbe 3843, a póttartalékba 391, a honvédségbe 3547, összesen 7781 egyén. A katonaság állandó elhelyezésének előkészítésére és az e tekintetbeni tervek bemutatásával megbízóit helyi küldöttség közül, az Egerben és Gyöngyösön működött küldöttségek bemutatták mun­kálataikat; azonban Szolnokon a hadseregbeli megbízottak csak má­jus 2l-én jelentek meg, minél fogva az ottani küldöttség munkálata még nem érkezhetett be, s csak annak beérkezte után fognak a jegyzőkönyvek a honvédelmi miniszterhez felterjesztetni. A m. k. belügyminiszternek azon rendelete, melynél fogva azon volt megyei törvényszéki tisztviselők, kik a törvényszékek átadásá­nál január havában közreműködtek, költség-számláik bemutatására utasitandók, a volt megyetörvényszéki elnököknek adatott ki, aunak bejelentése végett, kik voltak az átadás eszközlésével megbízva. A f. év april 24-én a szandai töltésen egy gőzmozdony szállitat­ván, annak súlya alatt az V-ik számú tóhid leszakadt, az igy meggá­tolt közlekedés 200 ftnyi költséggel állitatott ismét helyre, a vizsgálat az iránt, kit terhel e részben a mulasztás, elrendeltetett és a beérke­zett iratok az állandó választmány illető szakosztályának kiadattak jelentéstétel végett. Az egészségi ügy a megyében elég kedvező volt, Szolnokon és Maconkán mutatkozott ugyan a himlő, de igen szelíd lefolyással. A hasznos házi állatok közt, Kerecsendet kivéve, hol sertés vész mutatkozott, járvány nem uralkodott. A védhimlő-ojtás a megye területén megindittatott, s a megye e tekintetből célszerű ojtási kerületekre osztatott fel. A tavasz beállta alkalmával, a marhavész meggátlása céljából, az összes megyei marha-állománynak a legelörei kihajtást megelőző­leg leendő megvizsgáltatása rendeltetett el, mi a beérkezett jelenté­sek szerint meg is történt, beteg vagy gyanús marha nem találtatott; egyszersmind az ez irányban fenálló szabályrendeleteknek újbóli kihirdetésére és erélyes, szigorú alkalmazására utasítottam a szolga- birákat és polgármestereket. Május 24-én Felnémet községben nagyobbszerü tűzvész dühön­gött, 25 lakház minden melléképülettel egész porrá, s nagyobbrészt a bent levő ingóságok, sőt lábas jószágok is megsemmisültek ; a kár 11600 ftra becsültetett; a kárvallottak felsegélésére adomány-gyűj­tésre hivattak fel a megyei közigazgatási közegek. A közbiztonság helyzete a múlt évnegyedben kielégítőnek volt ugyan mondható, mindazonáltal két említésre méltó bűneset fordúlt elő; május 8-án Kivés András nevű csavargó, az öt kisérő Kovács Ig­nác megyei fegyveres pandúrt megtámadta s miután azt súlyosan megsebesítette, megszökött ; május 9-én több fegyveres rabló Verpe- léten Mocsonyi Antal úr házába betört és onnét nagyobb mennyiségű ezüstnemiiek eltolvajoltattak ; mind két esetben a tettesek nyomo­zása lett elrendelve. Tudomásomra j ütött továbbá, hogy a megye felső részén e me­gyebeli Mikófalva s Borsodmegyei Mónosbél, Apátfalva és Szt. Már­ton községekben Vidrócky Márton nevű szökött fegyenc garázdálko­dik és a vidéket rettegteti ; utasítottam a csendbiztosokat annak ül­dözésére s Borsod megye alispáni hivatalát hasonló intézkedések megtételére kértem fel. A megyei házi, útalapi és nemesi pénztárak általam megvizsgál­tattak és példás rendben találtattak. A nemesi pénztár, a tébolyda, rabkápolna, és rabdolgozó alap állása kötvényekben 19555 ft 82 kr., takarékpénztári könyvekben 23681 ft 46 kr., készpénzben 14 ft 33 kr., összesen 43251 ft 61 kr. A megyei utalapi pénztárakban találtatik 20913 ft 48 kr., a szolnoki indóházhoz vezető útvonal kiépítésére áll rendelkezésre 10202 ft 78 kr. Az 1872. évi március 1-töl május 31-ig beérkezett a megyé­hez 798 miniszteri rendelet és pedig: a belügyminisztertől 476, az igazságügyi minisztertől 4, a honvédelmi minisztertől 263, a vallás és közoktatási minisztertől 5, a közmunka s közlekedési minisztertől 9, a pénzügyminisztertől 2, a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisz­tertől 39.-4 T A E C A. A különös vendég. (Az „Iparlovag“ folytatAsí.) Néhány nap múlva a szomszéd M . . községbeli lelkész úrral ta­lálkoztam. — Téged, mint afféle scribert, — monda egyebek közt t. bará­tom, a plébános úr — bizonyosan érdekelni fog ama különös történet­ke, mely tegnapelőtt nálunk adta magát elő. — Csupa fül vagyok — viszonzám tele kíváncsisággal. — Esti 9 óra után volt-—• folytató a lelkész ur— épen készülőben valék fekünni, midőn cselédeim jelentik, hogy egy idegen ur jött ide, s velem kivánna szólani. — Hogy hívják? kicsoda, micsoda? — Nevét .nem mondta meg. — No akkor mondjátok meg neki, hogy éjjel nem szoktam is- meretl^jrendégeket fogadni. Távolitsátok el. E^vijíanatban egy sáppadt fiatal ember ugrott szobámba, meredt szemekkel, kuszáit öltözékkel. Hatalmas házi ebem épen akkor hara­pott a coifihjába. — — ordított a váratlan vendég, lábait fölfelé kapkodva, — kérem^fregasz a kutyája. az éjjel kóborló idegeneket le szokta csípni. Hát ki- csotja'on, irfít kpres ? — kérdém tőle. —'Engem az egri méltóságos káptalan küldött, M ... püspök ur... Mindjárt átláttam, hogy egy csavargóval van dolgom. „Nohát, — vágtaffr szgy&iba — menjen oda a hová a káptalan küldte ; — s inték cselédeimnek, hogy vezessék ki. Még szabadkozott egy kissé, de Jancsi, a szolgám karon fogta, s e barátságos hívásnak már nem állhatván ellen, csöndes morgással távozott, sna csafíszékhen ütött éjjeli tanyát. Másnap reggpr elment a kántorhoz. Ott elöadá, hogy ő magvas­falvi K e r jférjf Amadéusz Quidó, nagyhírű zeneszerző ,zon- goramüvész^a .na^y Liszt tanítványa, Reményi testi pajtása. Most Egerben járt, hol igen fényes és sükerült hangversenyt adott. De kér egy kis reggelit, mert még ma nem evett. A derék kántor azonnal gondoskodik jó szilvóriumról, szelíd lel­kű leánya pedig halommal rakta a finom fehér cipót, szalonnát, s egyéb felséges enni valókat az éhes vándormüvész elé, ki egy pillana­tig sem hagyta magát kínálni, hanem becsületesen hozzá fogott a fo­gyasztáshoz. Evésközben még jobban megnyíltak pergő nyelve kere­kei, s mintha csak könyvből olvasta volna, úgy hadarta szája a követ­kezőket: — Az érsek, meg M . . . püspök, amint meghallották híremet, rögtön felkértek, hogy játszszam nálok is. Játsztam. A püspök 20 ara­nyat, az érsek meg egy százast adott. Ott voltak a többi kanonokok is,, bámulták művészetemet; s mikor el végzérn, azonnal megtettek az egri főtemplomba karmesternek, mert azt mondták, hogy a mostani kar­mesternek már nem lehet hasznát venni. Nagyon sokat felejt. Aztán meg keveset is tud az istenadta. De én? én !.. . Hoszszas kérésre el­fogadtam az állomást, de kikötöttem, hogy elébb még bevégzem mis­kolci, kassai és debreceni hangversenyeimet; mert ezekre már szava­mat adtam; mindenütt epedve várnak, s igy nem mondhatok le. Azu­tán visszatérek állomásomra Egerbe. Akkor megint lesz szerencsém. Evés és beszéd közben nyájas pillantásokat vetegetett a nagy művész ur a kántor csinos hajadon leánya felé, ki falusi egyszerűsé­gében csudálkozva hallgató a nagy férfiú egetverö öndicsöitését. De eljött az ebéd ideje is, és a művész ur még mindig ott kelepelt, dacá­ra ama gyakori nyilatkozatának, hogy igen kell sietnie, mert ma már szivszakadva várják Miskolcon. Ebéd után a kántor ur is megsokalta vendégét. Befogatott tehát s elktildé az abonyi állomáshoz. A nagy művész ur a kocsistól ily ize- netet küldött vissza : „Tisztelem a kisasszonyt. Csókolom a kezét. Ha hangversenyeim bevégezte után, egri állomásomra visszatérek, fe leségül veszem. Addig csak várjon türelemmel." —

Next

/
Thumbnails
Contents