Eger - hetilap, 1872

1872-06-06 / 23. szám

178 az 1870: XLII. t. ez. 77. es 78. §§-ai értelmében, fegyelmi vizsgálat rendeltessék el, s annak tartamára hivatalától függesztessék föl. A felhozott vádra vonatkozólag Földváry Sándor szolgabiró el­len, az idézett törvény értelmében, vizsgálat rendeltetik, s annak esz­közlésével a fegyelmi választmány megbizatik. Egyszersmind pedig a Rády Endre, mint a patai választókerület balpárti alelnöke által ugyanazon Földváry S. szolgabiró ellen ugyan e tárgyban beadott panaszkérvénye használat végett a fegyelmi vá­lasztmánynak kiadatik. Miről a fegyelmi választmány tagjai s Földváry Sándor szolga­biró tudomás s alkalmazkodás végett értesittetnek. Kaszap Bertalan szolgabiró folyó hó 4-én kelt hivatalos jelenté­sével hatvani lakos Bakos Mihály s társainak a hatvani választási ki­hágásokra vonatkozó panaszkérvényét, utasítás végett azon kérel em- mel terjeszti elő, hogy — miután a hatvani biró és jegyző a közcsend helyreállítását a rendelkezésökre álló eszközökkel meg nem kisérlet- ték, — ellenök a fegyelmi vizsgálat s hivatalbóli felfüggesztés any- nyival inkább rendeltessék el, mert öt, mellékelt jelentésök szerint, a tényállást elferdítvén, hivatalosan tévútra kívánták vezetni. A beterjesztett iratok vizsgálat s annak alapján teendő kimerítő jelentés végett Kaszap Bertalan szolgabirónak adatnak ki, — elvá­ratván mielőbbi hiv. jelentése. (Folyt, köv.) A politikai kalandorok. ni. Nagyon jó szokás és elövigyázat azoD eljárás, melyet az árveré­seknél követnek. Az árverelöktől tudniillik egy bizonyos biztosítási összeget kívánnak arra nézve, hogy azon esetben, ha a legmagasabb Ígéretet nem képesek az Ígérők beváltani, letéteményezett biztosítási öszszegök kártalanításul szolgálhasson. Ezen eljárás az árverezőket azon óvatosságra inti, hogy teljesit- hetetlent ne Ígérjenek. Fájdalom, a politikában nincs ily modalitás, — mely hivatva volna korlátolni azon eszeveszett, de mindamellett kiszámitott go- noszságu licitációt, melyet ép azon emberek Űznék, kiknek legkeve­sebb biztosítási tökéjök van úgy erkölcsi, mint anyagi értelemben. „ígérem,hogyha megválasztotok,— azesetben az adó terheit köny- nyitendem, a trafikot, accist eltörlendem.11 ígérem, hogy a katonásko­dást megszüntetem, s az államjavak jövedelmeit a honpolgárok között szétosztatom. ígérem hogy a közalapítványi birtokokat, úgy a pa­pok jószágait felosztandoin, a párbért és stemplit eltörlöm, stb.“-4 T Á II Egy iparlovag. (Folytatás.) — Alázatos szolgája. Orvendek. Sz. úrhoz van szerencsém ? Azonnal megismertem. A leírásból kérem, a leírásból. Sok szépet hal­lottam kegyedről. (Helyet mutatok neki. Arszlán-könnyedséggel veti magát a divánra.) Köszönöm. Épen most szálltam le a vasútról. Toi- lettet sem érkeztem csinálni, annyira égetett a vágy, kegyedet láthat­nom, személyesen megismerhetnem. Meg fog,bocsátani, hogy úti ru­hámban tettem első tiszteletemet. Igaz !... Én magvasfalvi Kernéry Amadéusz, Guidó vagyok, zongoraművész és zeneszerző. A nagy Liszt legkedvesebb tanítványa. Ajánlóleveleim vannak kegyedhez, mint it­teni müpártolóhoz, nagy mesteremtől, és Reményi Ede barátomtól, ki­vel már több hangversenyben játszottam együtt. Különben legköze­lebb Münchenben, Bécsben és Pesten adtam fényesen sükerült hang­versenyeket. Most Kassára és De brecenbe kaptam sürgős és kecseg­tető meghívásokat.Egerben még nem voltam. Meg akartam ismerni a várost, s itt egy vagy két hangversenyt szándékom rendezni, ha van müértö publikuma. Remélem, lesz szives kegyed célomat becses köz- remunkálásával elösegélni, s engemeta város tekintélyesebb köreiben bemutatni.11 Ennyi ékesszólásra nem tudtam méltóképen felelni. Mosolyog­va bámultam egy darabig a nagy művészt, s gondolkodóba estem. Délelőtti 11 óra körül volt az idő, s miután az abonyi indóháztól a szállító kocsik reggeli 7 és délutáni 2 órakor szoktak, a vonatok ren­des járása szerint, városunkba megérkezni, nem foghattam meg, me­Ezen Ígéretek után fokozatos rendben következik már a com­munis mus, és a szabadrablás. És ki tagadja, hogy a politikai kalandorok ép ezen Ígéretek által erőlködnek leginkább hatni a hiszékeny s könnyen elcsábítható tö­megre; ki tagadhatja, hogy emez ámításokat nem szórják halomszám­ra a szegény, fejletlen nép közé ? Hiszen naponkint látjuk, halljuk és tapasztaljuk eme lelkiismeretlen eljárás számtalan példáit, melyektől a jobb érzés undorral és iszonyattal fordul el. A választópolgároknak tehát ép ezért kétszeres figyelemmel kell jelöltjök múltját, jelenét megbírálni, s különösen óvatosan és gondo­san megbírálni, vájjon lehető e, hogy az oly könnyen elszórt üres Ígé­retek bármely esetben, bármely párt uralomra jutása alkalmával csak némi részben is beváltathassanak, és miután csak egy kevés józan ér­telemmel s jó akarattal bármely gondolkodó azon eredményre fog jut­ni, hogy az állam jövedelmeinek eltörlésével kiadásai is megszűnvén, nem képes magát föntartani, hogy a véderő és katonáskodás eltörlésé­vel, a közbiztonság is megfog szűnni, — hogy úgy a testületek, mint az áliam javainak elvételével már a tulajdon-jog szentsége sértetik meg, — mely után senki sem lehet többé biztos, hogyha valamije van, az másnap az ingyenélök és herék közprédájává nem válik, — mind­ezek meggondolásánál könnyen be fogja látni, hogy a borura-derü- re Ígérő képviselő-jelölt — ámi t ó ka 1 ando r,ki mások hiszékeny­ségének kizsákmányolásával, s a haza békés felvirágzásának, nyugal­mának és jólétének árán akar magának könnyű életmódot szerezni. Mert mit gondol egy ily egyén a haza boldogságával ? A kalandor kalandor marad örökké, kinek ott a hazája, hol munka nélkül megél­het. Elve : ubi bene, ibi patria, — mert minden kalandor iszonyodik a becsületes munkától. Azt mondja Jókai egy munkájában, hogy jó föld ez az áldott ma­gyar föld ; mindent átalakit, — értvén alatta, hogy a nemmagyarból is magyart csinál. Ez bizony nagy csalódás s nem egyéb üres költői phantasiánál; inkább azt mondhatjuk : e jó magyarföldben a gonddal ültetett nemes fa lassan tenyészik, mig a gaz, mint a szerbtövis, kiirthatlanul terjed. / Emlékezzünk csak vissza a legközelebbi munkás mozgalmakra; — melyeknek célja a felforga tás, a zavarosban halászás volt, minő egyének állottak eme mozgalmak élén ? Mind rongy, ország-futó ide­gen himpellérek, kiknek sem országa sem hazája, kik, ha bennünket tönkre tesznek, kacagva állnak odább, mert hisz nekik „nincs mit vesz­teniük", szivük pedig érzéketlen kéreg. És ily emberek tudtak követőkre találni, kiknek nem volt keve­sebb szándékuk és tervük, csak a Gellérthegy elfoglalása, Budapest lyik vonatról szállhatott le épen ez időben az én tisztelt nagy művész vendégem, ki oly sebten jött hozzám, hogy még ruhát sem erkezett váltani? Ezek folytán Liszt-Reményi-féle ajánló leveleinek léteiét, vagy hitelességét is kezdtem egy kissé kétségbe vonni. Igyekeztem azonban nem várt nagy bizodalmát szokott udvariassággal viszonozni. „Szép. .. igen szép . . . szóltam végre némi zavarral, — legyen meggyőződve uram, hogy mindent megteszek, mi csekély erőmtől ki­telik ; — azonban, . .— Művészem nem várta be dictióm végét, hanem felugrott, s mint aki otthon van, sans géné et façon, a nyitott zongorához ült, s elkez­dett játszani. Játszott, azaz, hogy verte a fortepiánót, — mint a régiek mond­ták. Hogy mit játszott, bajos volna megmondani, de az én művészem olyan glissandokat kör mölt, hogy a fülem is kétfelé állt tőle, s csak­hamar tisztába jöttem virtuozitása felöl. Dictum, factum. Pár nap alatt „egy maga11 beszaladta a várost, betolakodott úri házakhoz, s — a mi nálunk a csudával határos, kerített zongorát és közreműködőket. Nagy programot nyomatott, melyben magát zongora-virtuoznak és Liszt tanítványának nevezte, s minthogy a nyomda pénz nélkül nem volt hajlandó a falragaszo­kat kiadni, nagy művészünknek pedig egy árva batka sem háborgat­ta zsebeit,megfogta „baiek“-nak Zs.E. művészbarátunkat, ki j ót ál­lott érte, s kinek később, mint jótállónak, a nyomda-költségeket csak­ugyan ki is kelle fizetnie. De eljött a koncert estélye. A kezdet ’/28-ra vala téve. Nyolc óra is elmúlt, — denique publicum nem jött. A teremben egy pár em-

Next

/
Thumbnails
Contents