Eger - hetilap, 1872

1872-05-02 / 18. szám

138 vei vetendik ismét magukat az eldöntés mérlegébe . . . Sok függ a jó hadvezértől is, mert . . . — Majd meglátjuk. De a csaták sorsa is a legfőbb hadúrnak ke­zében van. Maga Julius Caesar is bevallja galliai hadjáratában, hogy néha a legnagyobb hadvezér is elbuknék, ha a szerencse nem kedvez­ne neki. Estvére visszaérkezénk uti-társunk lakására a papiakba N.-Fü- gedre. Hoztak utánunk megsebesült huszárokat, kiket felmagaszto­sult harci hevök az ellenséges sereg közepébe ragadott, de többé utat a visszatérésre nem találhattak. Hoztak egy koporsó-emelvényü tábo­ri kocsiban, egy még élő, halálsápadt osztrák-tüzért, kinek lába-fejét egy ágyu-golyó metszé el; hoztak többeket vegyesen, szállitandókat a gyöngyösi katonai kórházba. Jött még ezek előtt utánunk két oszt­rák tiszt is mindennapi katonai fövegben, nem harci csákóban, kiál­tozva füleinkbe: Haec est dies Austriae ! Felix Austria! felix Ausztria ! Nono ! mondók egymásnak ; majd megválik Tisza-Fürednél : valljon ez a nap Ausztriának volt-e nagy s dicső napja? És egy pár napra kelve már azt hallottuk, hogy az osztrák had­sereg egy része Gyöngyösön tanyázik ismét. Úgy volt ; láttuk ; közöt­tük is voltunk. Volt egy nagy halottjuk is, kit tán a csata tüzéböl ra­gadtak ki, s kit nem közönséges tisztelettel környeztek ... A magyar hadsereg pedig Tieza-Füreden pihentette magát egész biztonságban, mint valami szent-helyen, melynek földjére lépni akkoron az ellenség nem mert. Méhe, bölcsője lett e hely épen akkor, abban az idő­ben ama claszicussá lett hires feleletnek is : „Ha harci sapkám tudná a hadi tervet, melyet fejein gondol, — el vele, a tűzbe yetném.“ April hó vége felé ismét megindultak az ellenséges hadmozdu­latok. Már ekkor városunkban is megláthattuk a magyarokat — ke­resztül vonulva Jász-Berény felé. Lőhettek vagy 60 ezren ; igy érte­sültünk erről. Az elvonulás percében két gyalog zászlóalj szakasztatott el a sereg zömétől, s menesztetett Hatvan felé. Ezen a napon Kossuth Lajos is megérkezett hozzánk délután, két-három óra között; kíséretében voltak Horváth Mihály püspök és Görgey. A papiakba szállottak volt, s az étteremben emez jobbján, amaz balján ült. Ez időből egy epizód jut eszünkbe. Megjelen az étteremben egy városi polgár, s hüledezve mond­ja : „Kormányzó ur ! Hort és Csány között ellenséges hadsereg terjesz­kedik; a toronyból láttuk.“ Rögtön felkel Görgey az asztaltól, siet fel a toronyba. Jön a másik torony-posta ugyanazon hírrel. Mély csend lön az étteremben, melyet Kosuth Lajos ekként szakasztott meg: „Ott van már Görgey." Eme feltétlen bizalmu nyilatkozat után a társalgás tovább folyt. Mire csakhamar kiderült, hogy ama Hatvan felé menesztett, s tova vonuló két zászlóalj fegyvereinek fénye csillogott a nap sugá- raiban. Ilyesmit láthattak, s nem mást a torony-posták. Taricky Endre•-4 T A R Élet és szerelem. (Töredék Lam a rtin e-nak Répássy J. által fordított „Utolsó szavakw cimű hattyú-dalából.) ü élet ! én nagyon ismerlek, hogy mi vagy: Élvezem keserű s édes hullámidat; Csillogó habjaid puha pelyhét, melyet Aranyló szélein kínál forró kelyhed ; Midőn a mosolygó gyermek — szűz mámorán — Halhatatlanságot lát az ég bíborán; Vagy midőn—harapva mohó vágygyal szélit-— Ifjú iszsza azt ki egészen fenékig, Hová idő múltán lomha seprű ült le, A többi, ott maradt csep közé vegyülve; Vagy midőn az ősz agg, reszkető kezével Emeli azt föl és kiüríti -— hévvel ! Nem vagy más : halálba kígyózó álösvény ; Patak, melyet felszí medrében a fövény ; Kacaj egy ártani ügyes Lénynek ajkán, Ki. hogy rombolhasson, azért alkot csak tán, Kinek minket csalni — isteni játéka . . . Vagy nem vagy-e inkább izzó tüzes létra, Melynek tüzfokai égetik a talpat S melyen kényszerülnek járni, kik meghalnak?! Messze-távolodat mint be aranyozod! Nevető hajnalban mily szép horizonod! Ha első szerelmünk és az lide ábránd Lelkünk kéjösvényét félig elénk tárják! Midőn lelkünk csupa szüzesség és szépség 8 szivünk csak egyetlen kedves tárgy után ég ; És szól, mint Rómeó; „Nem! még nincsen hajnal, — Szeressünk ! a zengő madárka még nem dali . . .“ — E perc itt a földön minden boldogságunk: Éltünk útja úgy zöld csak, ha rajta járunk; Míg, mihelyt a „vég“ jut az ember eszébe — Azon perctől minden gyönyörének vége. Kelet felé többé a remény nem repül, Előtte minden egy s e m ni i, végtelen ür . . . A lélek jóllakik, noha nem is Ízlel ; Még az élettermö szerelem is . . . minden Azt mondja, hogy: „meghal az is, mit teremtesz!" A csók tüze körül fagyos szellő repdes .. ; Ha a boldogságnak már titka nem lehet; Ha nincs aranyfelhő a kopár szirt felett; Ha az élet egyszer a tévelyt lerázta ; Ha nem hazud többé — oda boldogsága ! Ah, lénye a lénynek, lelke a léleknek, Szerelem !,lángoddal senki úgy nem telt meg, Mint én . . . Égve örök szomjad tüzpoklában, Többet nem áldozott senki érted Dálam’ ! Senki nem ohajtá átönteni jobban Éltét egy szivbe, mely csak ö érte dobban, S örökvalósága lehetni ott, ahol Uj világ uraként, egyedül te lakói ! Halandó angyalok ! Nők, isteni lények ! Ti fénysugár, melyből dicskört fon az élet! Semmi sem fáj nekem, csak tőletek válnom ! Az, mi az életben egy tündéri álom, Ami azt meggyujtja, ami egy mondhatlan Oröklét sejtelmét illatozza abban — Ti vagytok! kik által egy szerelem minden. A mennyei üdvnek elöíze ittlen ; Ti vagytok a tiszta kristálycsep, amelyet Isten az angyalok csészéjéből ejtett, Csillag, mely a roppant éjszakában ragyog És azt mondja: van még egy más világ amott ! Bizonyítékai itt egyedül annak, Hogy a föjó, melyet csak szerelem adhat, Nem velünk játékot űző csalfa ábránd, De létezik ! vagyis csak léteznék inkább, Ha a sziveteket megemésztő lángok, Ha ti s a lény, kinek lelkét imádjátok, A vágy, szűziesség, szépség és szeretet-----­L elophatnák égből az örökéletet! . . . Egy ügyvéd elbeszélése. „Pályám kezdetén történt, midőn igen kevés teendőm volt. Rea- dingban a gondviselés megjutalmazta bátorságomat egy súlyos ügy alakjában, csekély haszon mellett. — Arról volt a szó, hogy két fickó védelmeztessék, kik arról vádoltattak, hogy összeesküdtek, miszerint egy fiatal embert, kinek több pénz volt zsebében, mint ész fejében, megcsaljanak, midőn vele játszottak és hamis kockát használtak. Ez

Next

/
Thumbnails
Contents