Eger - hetilap, 1872
1872-04-11 / 15. szám
114 milyen a burgonya, répa; de ismerve a szölőültetök türelmetlenségét s az eredményt, nem tartom halálos véteknek, ha első tavaszra ültetés alá fogják. Az igy megmunkált földet azután nem szükséges a tényleges ültetés alkalmára újból kiárkolni ;— egyszerűn karó-leszurás után ültethetni el a veszszöt. Ha azonban apáink céltalan rendszere mellett maradunk, vagyis tavaszon ásatunk a leendő szőlő-soroknak oly keskeny árkokat, mint az ortó-kapa szélessége, és nem is mélyebben, mint egy láb, — legalább vegyünk arra fáradságot, hogy porhanyó trágyát vagy gyepszint hordassunk a szőlőbe, s az ültetett veszszöket ezzel tapostassuk le, — biztosabb eredményt várhatunk. A sziklás köves tért pedig csak úgy lehet elkészíteni, ha előbb a sziklák puskapor vagy pörölyök segítségével összezuzatnak, a nagyobb kövek a föld színéről eltakarittatnak, mert a kisebb, mintegy dió- vagy alma nagyságúak nem ártanak a szőlőnek, valamint nem árt, ha az összezúzott kövek talajul fognak szolgálni a szőlőnek, s az akkép szétzúzott sziklák jó földdel vonatnak be. Nem egy példa van arra, hogy egészen kopár, sziklás helyek fordittattak akkép szőlőnek, s fölötte hires bort termettek. — Midőn már a szőlőnek szánt föld az említett módon elkészíttetett, hozzá lehet fogni az ültetéshez, mit őszszel és tavaszszal véghez lehet ugyan vinni, de a tapasztalás szerint hazánkban mindig sikerültebbek a tavaszi ültetések. Hanem mielőtt a veszszöt jelenleg szellemileg letennök, várjunk-csak egy-kicsit. Átalán véve ez lehet szabály: a szőlő-sorok */2 öl, az egyes tőkék pedig 1 láb távolságra legyenek egymástól. Három körülményt mégis jó tekintetbe venni : a) a föld fekvését, b) a föld minemüségét, c) a fajok minemüségét. — A föld fekvésére azon törvényt kell szem előtt tartani, hogy a magasan fekvő hegyeken, különösen a déli részeken, mindig ritkábban kell ültetni a szőlőt, és itt a sorok fél ölre a tőkék pedig másfél lábra is lehetnek egymástól, mert a ritkábban álló tőkéknek, a nagyobb térségen, sokkal több gyökerei fejlődnek ki, s igy sokkal több nedvességet szívnak föl, valamint a nagybélii fajok is. Ott a melegség könnyebben megszűri a fölösleges nedvességet, és képes tökéletesen kifejteni a cukor-anyagot. Az alantabb fekvő helyeken, vagy éjszak- s keletnek fekvő hűvösebb oldalokon, sűrűbben kell ültetni a szőlőt; mert ott már a nap melege sohasem működik oly erősen, holott épen ezen helyeken bővebb a nedvesség, erősebb tehát a szölöfának fejlődése, s elegendő is termése; de ha a sűrűbb ültetés által nem segítünk a természet működésén ; nem mérsékeljük a nedvesség fölszivását, miután a melegség nem képes azt úgy megszűrni, hogy a cukoranyag kellően kifejlődhessék, lehetetetlen, hogy jó bor legyen azon szőlőből. _________ Párvy Alajos. H eves- és Külső-Szolnok megyék községeihez ! Alulírott, a vallás- és közoktatási m. kir. miniszter úr ő nagy- méltósága által, folyó évi mareiushó 21-én 1587. elnöki szám alatt kelt kegyes leiratával Heves és Külső-Szolnok megyei I-sö osztályú tanfelügyelővé kineveztetvén, sietek a kettős megyebeli községek t. elöljáróit erről értesíteni s őket teljes szivböl üdvözölni. Egyszersmind felhasználom az alkalmat, vázlatosan kifejezni nézeteimet azon nagyfontosságu és horderejű ügyről, melynek vezetésével kettős megyénk területén megbizatni szerencsés voltam. Mindenekelőtt azon erős meggyőződésemnek adok kifejezést, miszerint az emberiségnek egyik legfontosabb érdekét képező népoktatás, soha politikai pártkérdés nem lehet, miután ez az állam jólétét és gyarapodását állapítja meg, mit minden jóravaló honpolgárnak buzgón kell óhajtania. Mert ki tagadhatná, hogy csak ott, hol vallásosság, jó erkölcsök s igazi felvilágosodottság uralkodnak, hol tudomány, művészet és ipar virágzik, hajtja boldogító virágait a jólét. Ősrégi (történelem előtti) nyomozások. *) Hunfalvy Páltól. Dániában és Svédországban, részint azért, hogy az islandi nyelvben és irodalomban az úgynevezett skandináv régi korról legbővebb és leghitelesebb maradványok találhatók fel, részint azért is, hogy ott több régiséget ástak ki, melyek a figyelmet ösztönzik vala, korábban mint másutt ébredt az igyekezet, a maradványokból fejteni meg a régi kornak eseményeit, melyekről az ismeretes történelem mit sem tud. így keletkezett a történelem előtti, vagy az azt előzött régiségek fogalma (antiquité préhistorique), mely leginkább Thomsen, Nilsson, Forshammer, Steenstrup, Worsaae stb. nyomozásai által gazdagodott meg, s vált tudománynyá. A történelmet előző régiségek tudománya tehát leginkább a dán és svéd tudósok igyekezetei által támadt, mint az egybehasonlitó, vagy történelmi nyelvtudomány a németekéi, s mint a geológia és a paiaeontologia (a kihalt állatokróli tudomány) a franciák és angolok kutatásai által fejlett ki. A palaeontologiához természetesen az ember-fajnak legrégibb nyomai is tartoznak. De ha a történelmet megelőzött emberek léte a geológiával együtt járó paiaeontologia által válik kétségtelenné : azon emberek mivolta egyedül a szorosan vett régiségek vagyis az emberi kéz által előhozott müvek maradványaiból és a régi nyelvekből fejthető meg, melyeket az egybehasonlitó nyelvtudomány felvilágosit. Látjuk tehát, hogy a legújabb tudományok mind földünknek, mind az azt lakó vagy lakott emberek, állatok, növények legrégibb mivoltát és történeteit akarják előállítani és megfejteni, — mi minden országnak nemcsak tudósait, hanem általában öszves műveltjeit nagyon érdekliDániában az emberi iparnak legeslegrégibb nyomai olyan népet mutatnak,mely kovából és csontból készitészerszámait és fegyvereit; melynek életmódja halászat és vadászat vala, egyetlen házi állatja a kutya lévén; mely eledeleit főzé vagy süté, s agyagból durva edényeket készite. A kjökben-möddingekben (konyhahulladék dombjai) találhatni eme kezdetleges miveltség legtöbb nyomait. -— Azonban a kő-korban is fokozatot lehet észrevenni, a durva kőbeli és a simított *) A jelen értekezést Hunfalvy Pál „Utazás a balt-tenger vidékein" és „Jelentés a történelem előtti régiségek vizsgálóinak Bolognában 1871. okf. tartott nemzetközi gyűléséről" cimü müveiből egybeállitva, ugyancsak a tudós szerző úr szívességéből közöljük. Sserk.— kőbeli között, melyeket a durva és a simított szók jellemeznek. A kő-szerszámokat néhol nagy mennyiségben és a készülés különböző állapotában lehet találni, mi már némi munka-felosztásra mutat, mert ott műhelyek lehettek, a melyekben az emberek nem csak a magok, hanem mások hasznára is készitéaek szerszámokat. Köszörű és simitó kövek fordulnak elő, melyekkel az életlen vagy kicsorbult nyilakat, baltákat, késeket, fűrészeket stb. élesiték. Jutiá- ban egy helyütt kis fa-ládában vagy 4000 gyantakő-gyöngyöt találtak, mi gyantakő kereskedést teszen föl. — A temetés abban a korban kő-sírokban történt, melyek rendesen nagy kőlappal vannak beborítva, s melyekhez alacsony hosszú bejárás vagy folyosó vezet. A kőkor jellemzéséhez az emberhús-evés is tartozik. Azt a félig meg- szenesedett és hosszában felhasitott csontszárak világosan bizonyítják. Akkor t. i. a csontok veleje, úgy látszik, nagyon kedvelt zsir volt, mert a velő a vajféléket is pótolja vala. A szárakból kihasitás áltat szedek ki a velőt. Az ilyen kihasított csontok mindenütt emberkézre mutatnak, mert a vad állatok rendesen csak a csontok végeit bírják lerágni, de a szárakat illetetlenül hagyják; annál kevésbbé hasíthatnák ki. A kihasított embercsontok tehát világos bizonysága annak, hogy* kiszedték azokból a velőt. A talált nyomokból az is kitetszik, hogy vagy a sir beszenteléskor, vagy áldozatkor öltek le embereket, s azokból ettek is. Nagyon érdekes kérdés, hogy eme kőkor emberei mifélék voltak? E kérdés a párisi nemzetközi gyűlést is fogialatoskodtatá. Megemlékezvén a Retzíus rendszeréről, melynél fogva az emberi koponyák vagy hosszúkásak (dolichokephalok), vagy rövidek, azaz gömbölyűek (bracbykephalok) volnának, s mindegyik osztály ismét vagy elörenyúlt, vagy függőleges állkapcákkal különböznék egymástól, mi szerint az emberi nem vagy hosszúkás fejű és függőleges állkapcáju, meg hosszúkás fejű és elörenyúlt állkapcáju; vagy gömbölyű fejű és függőleges állkapcáju, meg gömbölyű fejű és elörenyúlt állkapcáju : a kőkor emberei tehát melyikékez tartoztak e négy emberi fajnak? Erre a párisi gyűlésen a fölfedezett koponyák gondos egybehasonli- tásából azt a feleletet adhatták, hogy a kökorban már vegyest, hosz- szú és gömbölyű fejű emberek éltek vala, sőt hogy az árja népnek beköltözése előtt a hosszufejüség uralkodott is Európa némely vidékein. Ezen állitás nyomósgágát fel lehet fognunk, ha tudjuk, hogy az
