Eger - hetilap, 1871

1871-12-21 / 51. szám

411

íokú iparbiróságok sorozatát. Kiváló fontosságú e fejezetnek 98. §-a, mely szerint oly „községekben, hol az iparosok, segédek és munkások nagyobb számmal laknak, ezeknek kiváüatára iparbizottságok állíthatók fel. Ezen az iparosok, és a segédek vagy munkások köréből egyenlő számban választott tagokból alakítandó iparbizottságok szervezésének és eljárásának részleteit, mig külön törvény által nem szabályozhatnak, az illető községek az érdeklettek hozzájárulásával, alkotott, s az ipar skeresk. miniszter által jóváhagyott külön szabályrendeletek utján állapítják meg. Fzen ipaibizottság hatáskörébe fog, egyebek közt tartozni az iparosok és a tanonczok, segédek vagy munkások közt felmerülő mindazon súrlódások s peres kérdések eldöntése, melyek a munka vagy tanviszony megkezdésére, folytatására, vagy megszűnésére, annak tartama alatt fenálló kölcsönös kötelezettségek teljesítésére, a munka vagy tanviszony megszűnéséből keletkező kártérítési követelésekre vonatkoznak. Az ezen ü- gyekben hozott iparbizottsági határozatok, minden felebbezés kizárásával, azonnal végrehajtatnak; jogában áll azonban a határozattal meg nem elégedő félnek, a határozat kihirdetésétől számított 30 nap alatt igényeit a törvény rendes utján érvényesíteni.

Végül a 104 §., melyben a hirlap-biztosiiék fölvetett kérdése huzamosabb vitára szolgáltatott alkalmat, az iparágak sajátképi keretébe nem foglalható némely üzleteket a jelen ipartörvény hatálya alól kiveszen, melyek a következők:

a) a mezőgazdasági és erdei termelés, marha és lótenyésztés, halászat folyóvizekben, tavakban és csatornákban, kert- és szöllő- mi- veléss az ezekkel összefüggő mellékipar, a mennyiben az illetők leginkább saját nyers termékeik feldolgozására és eladására szorítkoznak ;

b) a bányászat és kohászat ;

e) az állami egyedáruság és az azzal összekötött vállalatok;

dj a katonai intézetekben és tizlettelepeknél alkalmazott katonák munkája ;

Utazási rajzok

(Folytatás.)

Az ég tiszta azúrján egy felhőeske sem úszott, a hajó és vasúti állomások színes lámpái élénken csillogtak s százszorosán visszatükröztek a Rajna folyam vizében, semmi sem hiá nyzottazest fölséges költöiségéhez, sőt fölösleges is volt ... a szúnyog!

Utoljára is el kelle hagynunk a szép helyet, mert még a bázeli büdös dohány füstje sem volt képes távozásra készteni ez alkalmatlanul zengő műkedvelőket, annyira tetszett nekik a pezsgő magyar vér; mi pedig mármár szédelegni kezdettünk az ily mértékben soha nem gyakorolt dohányzás füstje miatt.

Föl tehát ! föl ! A társalgó teremben egy szerény pianino-hang- szer mellett újra megzendültek ajkunkon a magyar dalok, s egy itt szállá80zó franczia urhölgy két szép gyermekével jött előbb hallgatni az előtte teljesen ismeretlen dalokat, sőt nemsokára jószivü vendég- lösnénk is bejött leánykájával, s az ének és társalgás fölváltva oly élénkké tette a kedves kis társaságot, hogy éjfél is elballaghatott volna a göncz >1 szekéren egész észrevétlenül, ha a páratlan szívességi! vendéglÖ8né meg nem szólal egész bizalmas hangon: Mein lie- bes Kind, es ist die höchste Zeit!

A kedves valóságot oly megelégedett hangulat, oly szép álmok követék, hogy szinte roszúl esett, midőn társam részére hozva a reggelit, a jó öreg néni bekopogtatott. Elkísértek a hajó-állomáshoz, hol társammal együtt jegyet váltani készülénk, s csak ott jutott eszébe kér dezni nénénknek, hogy hova megyünk?

— Londonba, a Rajnán végig s aztán a tengeren !

— Édes lelkeim, de hát nem félnek Magyarországból Londonba oly hosszú útra menni s pusztán tapasztalás végett? viszonzá a jó lelkű nő.

— Ejh megsegít a jó Isten kedves néném, mondám én, imádkozzék értünk, hogy meg ne egyen bennünket a czethal, viszonzám én tréfásan ; pedig voltaképen nem nagy kedvet éreztem magamban ekkor a tréfálózásra. A Londonig első helyen utazhatásra szóló jegyet átvettem, a jó asszony szelíden raegsimogatott, mintha gyermekei lettünk volna,* aztán kezet fogtunk, s elváltunk, hogy az életben többé talán soha se találkozzunk.

Annyi gyöngédséget és szívességet nem véltem találni sehol, soha, ámbár a dél-németek szívességét már eddig is sokszor tisztelni tanultam.

A hajón csöngettek, elindultunk, s a jó szivek még sokáig intee) a malom és italmérési üzlet annyiban, a mennyiben az ahhoz való jog a kir. kisebb haszonvételek sorába tartozik;

f) a vasúti, gözhajózási és csatornázási vállalatok;

g) hitel- és biztositó intézetek ;

h) a tengeri hajózás és tengeri halászat ;

i) rendes átjárók (kompok, révek) állítása folyókon, tavakon, csatornákon, és a fausztató vállalatok ;

k) az ügyvédek, mérnökök foglalkozásai ;

l) a gyógyászat gyakorlása (orvosok, sebészek, szülészek) és mindennemű gyógyintézetek, (ide értve a szülészházakat, tébolydákat) valamint az állatgyógyászat és gyógyszerészet;

ni) a magán-oktatás és nevelés ;

n) a nyilvános táp, oktató- és fegyintézetek ipari foglalkozása;

o) a házaló-kereskedés ;

p) a közönséges napszámos munka ;

Mindezekre nézve a törvényhozás további rendelkezéséig a fennálló törvények és rendszabályok szolgálnak zsinórmértékül.

Az 1848. 18. t. ez. a biztosításokra vonatkozó rendeletek kivételével, továbbra is fentartatik. Horvát- Szlavonországokban pedig az ott fennálló sajtótörvények érintetlenül maradnak.

Az e czikksorozatunk folyamán főbb vonásaiban vázolt uj ipar- törvényjavaslat e hó folytán már a főrendi háztól is visszakerült, s ha képviselőink a felső ház ál al tett némi módosításokat is rövid időn megvitatják,szentesítése, törvénynyé emelése skihirdetéselegközelebbről várható. Valóban ideje is valahára, hogy a nemzet anyagi jólétének egyik leghatalmasabb emeltyűje: az ipar, s a nemzettest leg- kiterjedettebb zöme: az iparososzrály, hazánkban is véglegesen sok- szerüieg rendezett viszonyok közé jusson , fönálása, szabadsága, fejlődése, emelkedése s jogai helyes törvények által biztosíttassanak ; mert csak igy válhatik az iparos osztály ama hatalmas nemzeti tényezővé, mely előtt annyi sok és szép politikai hivatás, és nemzetgazdászati feladat vár betöltésre s illetőleg megoldásra. Jól mondja egyik szellemgettek búcsút felénk a folyam partjáról, s mi oly bensöleg kivántuk : Isten áldja őket!

Aki Mainz várostól Kölnig a Rajna folyón, vagy Dresdától Au- sigig az Elbén nem utazott, alig bírhat fogalommal azon leirhatlan szépségről, mely a két folyam partjait bűvös kertekké varázsolja.

Mainzban még egy utitársat vártam édes hazámból ; esti 8 óra volt az idő, a gyönyörű főtemplom előtti tér volt a hely, hol találkoznunk kellett volna, de a társ elmaradt, s igy egy napi idözés után ismét hajóra szállottunk, hogy a felhőtlen ég alatt bámuljuk a szorgalom és jó Ízlés csodáit.

Ott fehérlik a nagyszerű Rüdesheim vár még igen jó állapotban levő romjaival; a gyönyörűLorch, a viz közepéből emelkedő Pfalz, s a mesés Lur-ley magas szikla, mely alatt mint óriási fekete kígyó siklott el élénk füttyök között a vonat.

A száz gyönyörű rom és regényes pont között elmélázva alig vettem észre,hogy mellettünk ugyancsak prüsszögveküzd felfelé asebes folyó hullámain egy piczi gőzhajó magyar fölirattal : a hab-leány. Nagy sága hasonló egy jó nagy csolnakhoz, mintegy tiz ember férhet el benne, s gyönyörű miniature gépezete érdeket kelt még abban is, aki nem tudja, hogy nagy Szécbenyink egyik fia készitteté e hajócskát, melyen Pestről egész Párisig utazott a világ-kiállításra,hol az általános figyelmet keltett hajócska eladatott. —

Koblencz imposant érődéiből ugyancsak ragyogtak elő a fényes porosz sisakok. A herrenhutterek hazája, a csinos kinézésű Neuwied városka után lassanként elmosódnak a regényes bérezek és sziklák, a vidék egyhangú kezd lenni, midőn egyszerre az éjszak-nyugati látkö- rön, mint óriási magános hegy csúcs tünikföl a világhírű kölni dóm, s nemsokára a csupa zászlókba öltöztetett város is, melynek fekvése a látott édeni vidékek után épen nem lepi meg az utazót, de annál na- gyobbszerüen tűnik föl a páratlan dóm és lánczhid, melynek egyik végén Fridrik, másikon azuj német császárnak babér-koszorúkkal teljesen megrakott lovag-szobrai állanak.

A városban lövész-ünnepély volt, s mi csakhamar elhelyezkedve a folyam partján levő egyik csinos,de egyszerű vendéglőben,siettünk át a hídon, hogy a folytonos taraczk-durrogások közt tartott ünnepélyben mi is részt vehessünk. A lövölde szép és nagy kertjében igen jó katona-zene mellett sörözgetett a nagy és fényes közönség egy része, mi pedig megeresztve egy fényes porosz tallért, egy jó fél-meszel- nyi valódi rajnai borért, bölcs és természet-vizsgálót megillető képpel vettükyartatás alá a h i r e s rajnai bo rt saját hazájában.