Eger - hetilap, 1871
1871-02-02 / 5. szám
34 Országgyűlés. A képviselőház jan. 25-iki ülésében Stratimirovics György a Temes és Béga folyók kiöntése által okozott árvíz ügyében interpellálta a belügyminisztert, kérdvén: tett-e és minő intézkedéseket a kormány, vagy mily intézkedéseket szándékozik tenni a szerencsétlenségek enyhítése végett ? Az interpelláló kiadatott a belügyminiszternek. Napirenden volt a pénzügyi bizottság jelentése a hivatalnokok fizetésének fölemeléséről. Többeknek, köztük Csiky Sándornak — ki a fizetésemelés ellen nyilatkozott — hozzászólása után, a ház elfogadta Deák Ferencz azon indítványát, hogy a minisztériumoknál, úgy a kir. curiánál és a kir. táblánál alkalmazott fogalmazók és segédfogalmazók fizetése, a miniszteri javaslat szerint emeltessék föl. Ezután a pénzügyi bizottságnak a miniszteri hivatalnokok lakbére fölemelésére vonatkozó javaslata fölött történt szavazás. A többség elfogadta a mérsékelt lakbárjavitás iránti indítványt. Következett a pénzügyi bizottság azon indítványának tárgyalása, mely szerint az ország valamennyi tanintézetei a közoktatási miniszter alá helyeztessenek. A ház ez indítványt is csekély többséggel elfogadta. Ezenkívül a pénügyi bizottságnak még több rendbeli indítványa fogadtatott el. Következett a miniszterelnökség költségvetésének tárgyalása, melynek folyamában Irányi Dániel ingerült megtámadásokat intézett a miniszterelnök politikája ellen, s páthoszteljes önteltséggel elmondott beszédében még annak személyét is reflexióinak tárgyává tette. Andrássy gróf azonnal rögtönözve felelt, még pedig oly hévvel és szikrázó szellemdússággal, mely nemcsak megtámadóját, de ennek elvtársait is nem kis zavarba hozta. E beszéd után az ülés eloszlott. — A jan. 26-iki ülésben Huszár Imre interpellatiót intézett a közmunka- és közlekedési miniszterhez a Torontálmegyében létező folyók és csatornák által okozott árvíz ügyében. Döry János képviselő magánkérvényt nyújtott be 225 ftnyi magyar bankjegy beváltása iránt. Lázár Ádám határozati javaslatot nyújtott be a nyugdíjalap kezelési rendszerének megváltoztatása tárgyában. Ezután Andrássy Gyula miniszterelnök válaszolt Stratimirovics Györgynek azon interpellátiójára, melyet a német szövetség újjáalakulására, s az osztrák-magyar birodalomhoz való viszonyára vonatkozólag tett. Válasza lényegileg következő : A Németország újjáalakulását notificáló jegyzékre Ausztria-Magyarország részéről adott válasz igenis a magyar kormány teljes egyetértésével és hozzájárulásával jött létre. A mi ezen jegyzék politikai horderejét illeti: az az újjáalakult német szövetségnek teljes és minden utógondolat nélküli elismerését, s az uj német szövetséggel a szomszédi jó viszony helyreállitását foglalja magában, — sem többet, sem kevesebbet. Ő (Andrássy) sem Németország újjáalakulásában, sem azon körülményben, hogy ezen igy alakult Németország velünk jó szomszédi viszonyt kíván föntartani, sem abban, hogy Ausztria-Magyarország is ezen jó szomszédi viszony föntartására súlyt helyez, valami germa- nizáló veszélyt Magyarországra vagy a szomszéd népekre nézve nem lát; ennek következtében a magyar kormány nem érez magában hivatást arra, hogy az interpelláló tanácsát követve, akár a német szövetség belviszonyainak megszilárdulását, akár a jó szomszédi viszony föntartását bármi utón akadályozza. Végre azon kérdésre: szándékozik-e a magyar kormány, ha a szóban forgó szövetség elhárithat- lan volna, oda működni, hogy abból a franczia nép szabadságharczára semmiféle hátrány se nője ki magát ? — azt válaszolja: hogy Magyarország és Ausztria, miután a porosz-franczia háború kitörését megakadályozni képes nem volt, azonnal a határozott semlegességi politika útjára lépett, mely a monarchia érdekeinek megfelel, s megóvja a birodalmat attól, hogy bármelyik fél azon követeléssel lépjen öl irányunkban, miszerint bármiféle pressiót gyakoroljunk a másik félre. — Stratimirovics kéri a házat, hogy mivel a magyar nyelvet nem jól bírja, észrevételeit a miniszteri válaszra a legközelebbi ülésen mondhassa el. A ház beleegyezik. Ezután folytatólag tárgyaltatott a miniszterelnökség költség- vetése. Miután Simonyi Ernő, gr. Csáky Tivadar hozzászóltak, a ház a pénzügyi bizottság javaslata szerint megszavazott : miniszterelnökségi tiszti fizetésekre 66,800 frtot, S a központi forditő osztályra 118,680 frtot, a rendelkezési alap iránti tárgyalás későbbre halasztatván. Ezután megszavazott a ház : a fiumei kormányzóságra 30,470 ftot, az ö Felsége személye körüli minisztériumra 74,954 frtot és a horvát-szlavon minisztérium részére 46,525 frtot, mind a pénzügyi bizottság javaslata szerint. Végül megkezdetett a belügyminisztérium költségvetésének tárgyalása. A ház központi igazgatás czimén megszavaz 370,560 frtot; a magyarországi megyék, kerületek és Kövárvidék közigazgatási és törvénykezési költségeire 6,580,311 frtot; az erdélyi megyék, székek és vidékek közigazgatási költségeire 421,142 frtot; a királyföldi hatóságok számára kirendelendő évi államsegélyre 173,924 frtot. — A jan. 27-iki ülésben a vallás- és közoktatási miniszter bemutatja a fölügyelete és kezelése alatt lévő magyar és erdélyi alapok 1869-íki zárszámadásáról szóló jelentését, mely véleményadás végett a pénzügyi bizottsághoz utasittatik. — Vukovics Sebő a te-4 T Á R C Z A. frA velenczei énekes. (Vége.) Hasztalan kérésé Metellino az álmot. Az éhség borzasztó csatát vívott gyomrában. Elérzékenyült idegzetét végre lázasszerü álom fogá el, ezen álomlátásában mindazon ételek megjelentek előtte, melyeket, valaha látott. Én szánom a szegény Metellinót, de azért mosoly nélkül nem említhetem föl, hogy a kappanok, libák, fáczánok és őzek sülve és pompásan elkészítve, quadrillet tánczoltak előtte, és pedig nem valami lomhán, mert az ütenyt, magyarul tactust, gyomra verte. De hasztalan terjeszté ki utánok karjait, a gonosz nemzedék grotesk szökéssel kerülé ki a fenyegető második halált, és még ki is nevették mellé. Valódi tantalusi kín ! Elmúlt az éj, a nap csak úgy besütött, mint elöttevaló nap, de ö ébesebb volt. Jő a dél, Metellino elhatározá, hogy meghajol kér- lelhetlen sorsa előtt, mert még baj érheti. A vendégeskedőkre nagyszerű élvezet várt. Az elnök a maga szokott nyerseségével toasztoz, és oh prózai dolog ! nyeldeklöjök kitartásáért emel poharat, midőn a legtisztább üveghang rázkodtatá meg a termet. Metellino énekelt. Az urak intenek egymásnak, és neveletlen vigyorgás zavarja az orfeusi hangokat. Bravourt, carenti- not énekel a művész, az éhség csak fokozta művészetét, oly olvadozó trillákat kevert énekébe, milyenekre talán képtelennek tartotta volna magát. „Derék, signor ! pompásan énekelt ! Soha nem élvezett szerencse részeseivé tön bennünket !“ mondá gonosz mosolylyal az elnök. És most az itt jelenlevő igen tisztes társaság nevében fölhívom, hogy tartson velünk. Metellino lázasan rohant az asztalhoz. Elöljárójában egy pohár bort vön magához. Aztán evett, evett, és ismét csak evett ; sem a neki tett kérdésekre nem ügyelt, nem felelt, sem a tréfára és gonosz mosolyra, melyek talán személyét illeték. Nem hallott, nem látott semmit, ö csak evett, tantalusi éh szomját megsemmisítendő. Végre jóllakott. E pontot használá föl az elnök arra, hogy egy kérdést kocz> káztasson : „Tudja-e ön, signor, kivel van szerencséje, étkezhetni ?“ „Egy perczig sem kétkedem, Elkana berczegsége az, ki igénytelen személyemet e kitüntetésre inéltatá.“ Atkozott nevetés. Végetlen liahaha, hehehe! Az elnök nevetésében fuldoklik, végre magához térve, de még mindig röhögve válaszol: „Hízelgő a nyilatkozat, de az igazság érdekében ki kell jelen- tanem, hogy téved. Én nem herczeg, hanem a hatalmas köztársaság hóhéra vagyok, ezek, kiket grófoknak néz, szolgáim és inasaim. Ismét hahota. „Ez figyelmeztetés önre, fiatal ember. A közönség elégtételt kért, és azt megkapta, folytatá komolyan. Makacssága büntetve és eléggé meg van törve, azt hiszem. Ismétlés esetében nem számíthat arra, hogy ebéddel végződjék. — Nincs erő, mely önt éneklésre birja, mondá ön. És ime az éhség is rákényszerité. Okuljon. Hogy köztársaságunkkal daczolhasson valaki, más idegekkel kell bírnia, mint az öné! Most távozhatik. Isten önnel!“ Egy szolga lépett be, és a szégyentől lángoló arczu művészt élvezeté. Szó nélkül ment lakására. Több napig elzárkozék. Betegnek teteté magát, és senkit sem fogadott el. — Végre ismét föllépett, s örömmel tapasztalá, hogy közönsége nem pártolt el tőle, és a nyert elégtétellel megelégedett.
