Eger - hetilap, 1871

1871-02-02 / 5. szám

35

meai árviz tárgyában interpellálja a közmunka- és közlekedési minisztert. — Stratimirovics kijelenti, hogy azon miniszteri válaszszal, melyet az osztrák-porosz közeledésre vonatkozó interpellatiójára kapott, nincs megelégedve, s töntartja magának a jogot, erre vonatkozólag határozati javaslatot terjeszteni a ház elé. A ház azonban tudomásul veszi a miniszterelnök jelentését.

Napirenden van a belügyminisztérium költségvetésének folytatólagos tárgyalása. A ház rövid vita után a 4-ik rovat alatt megszavazza a megyei főispánok, főkapitányok, fökirálybirák, szász ispán és személyzetének fizetésére a pénzügyi bizottság által javasolt 264,025 frtot. Az 5-ik rovat alatt a kinevezendő városi főispánok fizetésére a pénzügyi bizottság 69,000 ftot hoz javaslatba. E fölött hosszas vita támad, a jobboldaliak közül is többen nem hajlandók azt megszavazni, miután nézetük szerint a törvényhatóságok rendezése még ez évben úgy sem fog megtörténni. Végre 5 szótöbbséggel meg- szavaztatik a p. bizottság által javaslatba hozott összeg. A sz. kir. s rendezett tanácsú városok törvénykezési költségeire megszavazta - tik 823,500 ft. Az átalános közigazgatási költségek czime alatt meg- szavaztatik : a) betegápolási költségekre 661,671 ft; b) himlöoltási költségekre 46,000 ft.

— A jan. 28-iki ülésben Gorove miniszter válaszolt Papp Lajos képviselőnek egy korábbi interpellatiójára, melyben ez kérdi : vájjon igaz-e, hogy a közös hadügyminiszter O-Orsován az egész Du- napartot, mely kikötőre alkalmas, jan. 12-én kizárólag a cs. kir. dunai gözhajótársaságnak szerződésileg átadta, s ha igen, mit szándékozik a közlekedési miniszter tenni a Duna szabad hajózhatása és más hajózási társulatok jogos (igényeinek megvédésére ? Gorove miniszter azt válaszolja, hogy igenis vannak folyamatban tárgyalások az ó-orsovai kikötő egy részének az osztrák szab. dunai gőzhajózási társulat részére leendő átadása iránt, de a közös hadügyminiszternek nincs szándékában, egyoldalulag intézkedni. Egyébiránt Gorove a tárgyalások eredményéről annak idejében a házat tudósítani fogja. Papp Lajos kijelenti, hogy a mennyiben nem az egész kikötőhelynek egy társulat részére való kizárólagos átengedéséről van szó, a miniszteri választ tudomásul veszi, mindazonáltal megjegyzi, hogy az országban sohasem fog megnyugvást szülni az, ha a magyar terület egy részéről nem a magyar kormány élén álló közeg rendelkezik. A ház többsége sem nyugodott meg a miniszteri válaszban, hanem annak tárgyalására napot kíván kitüzetni. A napirendre tűzés kérdése hosszas vitát idézett elő, végre abban történt megállapodás, hogy a miniszteri válasz a költségvetési tárgyalások befejezése után fog tárgyaltatni.

Irányi Dániel következő interpellate intéz a miniszterelnökhöz : Szándékozik-e a kormány, a többi semleges hatalmakkal egyetértö- leg, diplomatiai utón a német császári kormánynál odahatni, hogy a területátengedés követelésétől elállva, jogos és méltányos föltételek alapján kössön békét a franczia nemzeti védelmi kormánynyal ? Az interpellatio indokolásában Irányi kijelenti, hogy ö nem csak a német egységnek, de a német császársággal való szövetségnek is barátja.

Napirenden van a belügyminisztérium költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Lelenczkiadásokra megszavaztatik 60,000 frt. Kállay Ödön azon indítványát, hogy a jövő évi költségvetésbe egy országos lelencz- és szülőház költségei vétessenek föl ; úgyszintén Horn azon indítványát, hogy a belügyminisztérium a két tébolydái rendszer tanulmányozására utasittassék, — a ház elfogadja, s megszavazza a következő összegeket : tébolydái költségekre 246,510 ftot ; közbiztonsági kiadásokra 150,000 ftot; tolonczköltségekre 20,000 ftot; rablók elfogatásaért járó dijakra 15,000 ftot; ragadozó állatok elejtéséért járó dijakra 3000 ftot ; életmentési dijakra 1000 ftot ; a dalmű és zeneképezde támogatására 59,000 ftot; elemi csapások által sújtottak segélyezésére 10,000 ftot; különféle, előre nem látott költségekre 20,000 ftot; nyugdijakra 676,580 ftot.

Hosszas és heves vita támadt ezután az erdélyi királyi biztosság és csendörség föntartása fölött. E kérdés eldöntése névszerinti szavazás utján a legközelebbi ülésre balasztatott.

— A jan. 30-iki ülésben folytatták a belügyminiszteri költség- vetés részletes tárgyalását. Az erdélyi királyi biztosság, a földteher- mentesitési igazgatóság s igazoló bizottmányok költségeire megszavaztatott 143,000 ft; továbbá a megyék 1869-iki törvénykezési költségeire 70,000 ft ; építkezésekre 130,000 ft. Következett az erdélyi csendörség, 400,000 ft előirányzattal. E tétel nagy vitát idézett elő. Többen a csendörség eltörlése mellett szóltak, a többség azonban megszavazta az erre előirányzott költséget.

Ezzel a belügyminiszteri költségvetés tárgyalása befejeztetvén, következett a közgazdászai minisztérium budgetje. Az átalános vita

alkalmával Tisza Kálmánnak néhány aggálya volt, melyeket Szlávy miniszter eloszlatott. Helfy Ignácz igen hosszadalmasan beszélt. Horn Ede több alapos észrevételt tett kereskedelmi és ipari ügyeinkről, de ezek jobbára nem magát a költségvetést érintők. Korizmics László röviden, de magvasan beszélt, mezőgazdaságunk emelésének föténye- zöjeül főleg a helyes mezőgazdasági oktatást jelezvén.

Politikai hetiszemle

Berlinben a fraucziaországi legújabb események folytán természetesen nagy az öröm. A lakosság a várost kivilágította ; a királyi palota előtt ünnepélyes ovatiók történtek. Vilmos császár visszatértét febr. első napjaiban várják. A csapat- és löszerszállitás Francziaor- szágba ideiglenesen fölfüggesztetett.

Brüsseli hirek szerint, a bonapartisták közt sohasem volt nagyobb tevékenység, mint most. Déli Francziaország el van özönölve bonapartista ügynökökkel, kik a népet a Napoleon-dynastia érdekében csábítgatják. Napoleon egy manifestuma a császárság szükségét bizonyítgatja. A wilhelmshöhei fogoly tehát remél, de bizonyára csalatkozni fog. Úgy látszik, Bismarcknak nincs kedve, öt pártfogásába venni. — Brüsselböl jelentik azt is, hogy ott egy royalista manifes- tum jelent meg, mely tudatja, hogy a két Bourban-ág közt fusio fog történni.

A londoni conferentia jan. 24-én tartotta második ülését, melyről csak annyit tudunk, hogy Francziaország képviselője nem volt jelen, s hogy az értekezlet jan. 31-ig újólag elnapolta magát. Mint tudva van, Favre, a franczia képviselő azért nem lehetett jelen, mert a menlevelet tőle Bismarck megtagadta. Moltke ugyan állított ki később menlevelet Favre részére, de ez azt a gőgös Bismarck által rajta elkövetett sértés után nem találta elfogadhatónak. A franczia kormány kijelenté, hogy a conferentia azon határozatait, melyek létező szerződések módosítását tartalmazzák, nem létezőknek fogja tekinteni. A legújabb események azonban lehetővé tették, hogy a conferentiában a franczia képviselő is jelen lehessen.

Bajorország mindenkép ki akarja mutatni, mennyire örvend, hogy az uj német császár uszályhordója lehet. A hadsereg tisztjei egy, Vilmos császárnak adandó diszkardra rendeznek gyűjtést, az altisztek és közlegények pedig Moltke szobrára készülnek adakozni ; mig a bajor hölgyek fölhívást tettek közzé, hogy aranybabérkoszorut ajánljanak föl a császárnak. Persze most el vannak szédülve a győzelmi mámortól. De hiszen majd fölébreszti őket Bismarck vasvesszeje !

À vén szász király közelebb levelet intézett a vén Vilmos vadonatúj német császárhoz, melyben ájtatos szemforgatással egyebek közt a következő keaetteljes szavakat írja : „Vajha abölcs mérséklet szelleme, mely felséged lépteit vezérli, nem távoli időben megadná nekünk a becsületteljes biztosított és tartós békének jótéteményét !“ Mily kedves comicum van e szavakban ! Valóban oly bölcs mérséklet vezérli Vilmos felséges lépteit, hogy e- gész Európa elszörnyüködik rajta.

Az „Augsb. Alig. Ztg.“ Károly román fejedelemnek egy levelét közli, melyben az a hazájába visszatérés utáni vágyát fejezi ki. A fejedelem bevallja, hogy az országnak keveset használhatott, hogy hálátlanságot aratott, s népszerűségét elvesztette ; reméli azonban, hogy hazájában vigasztalást találand, s elfelejtendi, a mi után egykor törekedett. — E levélből kitűnik, hogy Károly fejedelem trónja ingadozik, s igy honvágya előbb teljesülhet, mint talán maga is óhajtaná.

Orosz lapszemle.

Beust gróf azon válaszjegyzéke, melyet a Németország újjáalakulása alkalmából Bécsbe intézett porosz sürgönyre adott, sehogysem tudta megnyerni a muszka lapok magas tetszésését, s ugyancsak epés czikkekben öntik ki a fölötti boszankodásukat. Mutatványul közöljük a „Moszkovszkija Viedomosti“ jan. 18-iki számában megjelent bécsi levél következő medvedörmögéseit; „Újévkor Ausztria üdvözítője, Beust ur meglepő ajándékot tett a porosz királynak. A Habsburgok birodalma a szász báró kormányzata alatt annyira sülyedett, hogy Berlinben már csak azon kegyelemért esdekel, hogy adjanak neki helyet Bismarck ur legalázatosabb béresei sorában. Hogy ezen érzelmeket a birodalom összes népessége osztja, — mint Beust ur jegyzékében állította,— az hazugság. Nem csak a szláv, hanem egy részben még a magyar, sőt a német sajtó is, főképen a déli Németországban azon szövetség ellen van, melynek czélja: támogatni azon hatalmat, mely a mutatkozó jelek szerint nem fog képviselni egyebet egy nagytömeges kaszárnyánál s börtönnél." — Vonatkozólag a londoni confe- rentiát illető osztrák politikára pedig a nevezett lap ezeket irja : „Foly,