Eger - hetilap, 1871
1871-07-27 / 30. szám
234 adóforint után 1670/i0o kr, — 1522 ft 78 krtól telekadóforint után őV.oo kr. S így minden telekadóforint után esik 2 0 23/loo kr, személykereseti adóforint után 3189/i„o kr, jövedelmi adóforint után 3189/j00 kr, házosztályadóforint után 3189/i0o kr, házbéradóforint után 31 89Aoo krajczár. Kiadások. A városi közigazgatási tisztviselők és cselédek évi fizetése ......... Irodaszerek a közigazgatás részére A közigazg. hivatalszobák világítására . A közigazg. szobák fűtésére és deputatumokra A városi törvénykezési tisztviselők évi fizetése Irodaszerek a törvénykezés részére A törvénykezési hivatalszobák fűtésére. A városi cselédek ruházatára .... Az anya- és minorita-templom tornyaiban levő órák fölhuzásaért......... A törvényk. hivatalszobák világítására A tüzieszKŐzök fentartására s a vele való bánásért A városi épületek emésztőgödreinek tisztításáért Három lótartás ....... Vásári bíráskodási költségek .... A bécsi nemzeti banktól kölcsönzött 40,000 ft 7% törlesztése, postadijjal együtt ..... Az évi adók bevehetlenségére .... Szegények ellátására ...... Utczai lámpák világítására ..... Az 1871-iki állami adóba . . . . . A város birtokait illető, 1868—70. évi összes adóhátralékok után járó 6% kamat fejében Az 1871. évi illeték-egyenértékadóba . Az illeték-egyenértéki hátralékok után esendő pótlékok és 5% kamatokra ...... (Vége köv.) ft kr. 11983 40 250 — 90 — 815 — 5996 — 376 80 170 — 929 42 96 30 35 — 30 — (10 — 494 11 Va 24 — 2942 40 600 — 60 — 1186 — 1421 82 Va 348 50 213 36 Va 16 . Ausztria. A csehekkel való kiegyezési ügy mibenlétéről ma sem tudunk semmi bizonyosat. Mig némely tudósítások a kiegyezés sikerüléséhez reményt nyújtanak, addig más hírek ellenkezőleg hangzanak. A csehek zúgolódni kezdenek, s a folytonos himezés-hámozás helyett tetteket sürgetnek, sőt nem hiányzik még oly hang sem, mely felül- tetésröl beszél, s figyelmezteti a cseheket, hogy játékszerül tovább ne engedjék fölhasználtatni magukat. Hohenwarthot azonban nem hozzák ki sodrából e szemrehányások ; — ö hallgat, s biztosan folytatja útját, és mig ellenei a cseheket elkeseríteni iparkodnak, a lengyeleknek adott egy-egy engedmény megvalósítása által ö föntartani igyekszik a reményt, s nem engedi megzsibbadni a kiegyezés szükségének érzetét. A hivatalos lap közli azon legf. kéziratot,melylyel Goluchowsky Agenor galicziai helytartóvá neveztetik ki. — A tartománygyiilések hir szerint aug. 20-ra hivatnak egybe. A morva tartománygyülés állítólag föl fog oszlattatni. Bécsi hirek szerint, gr. Károlyi Alajos berlini nagykövetté neveztetett ki. Legközelebb várható Largenaus kineveztetése péter- vári, b. Kübecké konstantinápolyi nagykövetté és gr. Paaré kopen- hágai követté. Hir szerint konstantinápolyi nagykövetté gr. Széchen Antal volt kiszemelve, ki azonban ez állást nem fogadta el. Politikai hetiszemle Francziaország egy jelentékeny része legközelebb megszabadult a német megszálló csapatoktól. Ugyanis Vilmos császár f. hó 20- án táviratilag elrendelte, hogy a porosz csapatok az Eure, Seine Inferieure és Somme megyéket azonnal ürítsék ki, habár a hadikárpótlás 1500 milliónyi részletének kifizetése, mi a békekötésben e megyék kiürítésének föltételéül tűzetett ki, még meg nem történt, ezen összegnek csak egy harmada fizettetvén ki eddigelé. A német császár ezen elhatározása mig egyrészről a franczia kormány békés szándo- kai iránti elismerést fejez ki, másrészt a két állam közötti viszonyok javulása kétségtelenjeiéül tekinthető. Ezzel azonban még nem értek véget a megszállással járó bajok és nehézségek, sőt ellenkezőleg, a lakosság és a porosz katonaság közötti viszályok naponkint szaporodnak, noha mindkét fél főbb hatóságai erélyesen odamüköd- nek, hogy a kellemetlenségek lehetőleg kikerültessenek. Thiers a nemzetgyűlés f. hó 23-iki ülésében, a kérvények tárgyalása alkalmával, a pápa világi uralmát illetőleg, érdekes nyilatkozatot tett, melynek lényege következő : Thiers sajnálja, hogy e kérdés szőnyegre hozatott. O eddigi nézeteit nem tagadja. A nemzetiségi tanok vitték Francziaországot hagyományos politikájának föladására, zavarták meg az európai sulyegyent, és idézték elő az utóbbi szerencsétlenséget; hiában intett ő egykor, hogy Olaszország egysége maga után fogja vonni Németország egységét. A háború-politikát nem szabad követni. Olaszország egész Európa támogatását bírja. Törekedjünk hadseregünket újjászervezni, de nem háború végett, hanem elővigyázatból, s hogy Francziaországot a magas álláson megtartsuk. Helytelen politika lenne, oly hatalmas szomszédot, mint Olaszország,elidegeniteni magunktól. Thiers továbbá mondá : O a pápához semmiféle iratot nem intézett ; ö csak annyit mondhat, hogy Francziaország mindig nyitva áll a pápának ; a concordatum által-4 T Á R A zivatar alatt. Troyes környékén vadászaton voltunk, midőn hirtelen iszonyú zivatar tört ki. Hiában iparkodtunk a várost elérni. Az eső és szél oly hevesen csapkodott szemünkbe, hogy lehet- len volt azt nyitva tartanunk, s ezen irányban utunkat tovább folytatnunk. „Bátorság, uraim ! mondá az öreg vadászatfölügyelő, ki kora reggel óta vezetőnk gyanánt szolgált. Igyekezzünk elérni ama kis ligetet jobbra. Én tudok ott egy barlangot, mely arra látszik alkotva lenni, hogy a zivatar által utolért vadászoknak biztos menhelyet nyújtson. E barlang alig van innen öt percznél távolabb. Kövessenek !“ Néhány perez alatt elértük a barlangot, melyről a vadászatföl- ügyelö szólott. A fák közt hatalmas sziklák emelkedtek, melyek közül egy barlang nyílása tátongott felénk. Alig hogy ide bemenekültünk, s a benne uralkodó félhomályt szemünk megszokta, midőn vadásztársaim egyike a barlang hátsó részében egy kökeresztet fedezett föl. E kereszten a következő, már alig olvasható fölirat volt: „1814. A halállal szemben nem tagadjuk meg az Istent. Az ellenség betörésekor nem tagadjuk meg a hazát." Mialatt mindnyájan majd a föliratra, majd egymásra csodálC Z A. §►kozva tekinténk, a vadászatfölügyelő mélyen fölsohajtott, mi által mindnyájunk figyelmét magára vonta. Szemei könynyel telve a keresztre voltak függesztve. „Síremlék ez,“ mondá megindult hangon az öreg katona. E nyilatkozat arra indított bennünket, hogy bővebb fölvilágo- sitást kérjünk. „E síremlék történetét!“ kiáltának föl többen egyszerre. Az aggastyán késznek nyilatkozott, kívánságunknak eleget tenni, s miután néhány pillanatig, gondolatait rendbe szedendő, hallgatott volna, a következő történetet beszélte el: 1814. febr. 29-én ütközetet vívott a császár Brienne mellett. Este a föld vörös volt a temérdek kiontott vértől. A császár ismét győzött, s nagy volt az öröm minden franczia szívben. Én akkor Troyesban voltam. Egész napon át hallottuk az ágyuk dörgését s a csata zaját. Az est beálltával érkezett a hir, hogy a szövetségesek megverettek ; néhány órával később a császár Troyesba jött, hol hadserege s a nép által lelkesült kiáltásokkal üdvözölt etett. Leirhatlan, az őrültséggel határos lelkesedés uralkodott. Azonban e nap örömét egy közbejött eset megzavarta. A királypártiak a városban esztelen tüntetést kísérlettek meg, s egyikök ablakom alatt öletett meg. Kegyetlen, de ily körülmények közt igazolt büntetés volt ez, s nem is emliteném az eseményt, ha nem volna összefüggésben történetünkkel. Az oroszok Lusigny mellett, tőlünk csak két mértföldnyire tá1
