Eger - hetilap, 1871
1871-07-06 / 27. szám
210 ben s hazaszeretetben oly ékesen gazdag országban, egyszerre csak nem találjuk a magyar hazáját. — Mintha a föld nyelte volna el az erőteljes, lelkes fajt ; előttünk áll az elfajult magyar, idegen szellemtől megmételyezve, idegen nyelvvel ajakán, a múltat, a hősök nemes alakját gúnyolva sivár kebellel s elfásult szívvel. Durvának s közönségesnek tartotta ősi nyelvét, elfeledvén azt, hogy őseinek nyelvéhez és erkölcseihez való szilárd ragaszkodása volt az egyedüli gát, mely megmentette a magyart, mint árvát Európában, a mindent elsodró és elenyésztetö idegen szellem áradatától. — Nem kell megerőltetnünk lelki szemeinket, hogy e kórállapotot magunk elé idézzük. Egy század előtti kor igazolja nézetünket ; a francziát, németet, olaszt, spanyolt utánozva találjuk hazánkban, csak egyedül a magyar volt ritka Magyarországban. S mi volt e ferde állapot eredménye ? a nemzet szellemi és testi elfajulása, elsatnyulása, s csak kevés ihletett hazafinak köszönhetjük, hogy végkép el nem sodortattunk az európai népek szinpadáról. — Legyen ez örökre intő példa a magyarnak ! — Igen, tanuljuk a müveit népek nyelvét, szokásait, de ne áldozzuk föl hiúságunknak saját nemzeti létünket s nyelvünket, mert, mint Kölcsey Ferencz mondja: „Idegen nyelveket tudni szép, a hazait lehetségig művelni, szent kötelesség.“ Rokonszenvezzünk minden müveit néppel s azok nyelvével, de legyünk legelőször is magyarok, s beszéljük, műveljük hazai nyelvünket, mert hiszen a körülmények múltban s jelenben is igazolják koszorús költőnk látnoki lelkének szavait : „A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen sors keze, Itt élned, s halnod kell!'1 Lörinczfy János. Megyei élet. Heves-Szolnokmegye bizottmányának juh havi üléseiből. — A m. k. belügyminiszter f. é. 15251. sz. a. azon reményét fejezi ki, hogy a törvényhatóság, a köztörvényhatóságok jövő szervezetére vonatkozó küldöttségi munkálat fölött, az ügy fontossága által engedett gyorsasággal fog határozni, és megállapodásait késedelem nélkül föl fogja terjeszteni ; egyszersmind pedig a munkálat alakjára nézve oly intézkedés tételére hivja föl a törvényhatóságot, hogy a kidolgozandó terv ne egy műben összefoglaltan, hanem az 1870. évi XLII. t. ez. 81. §-ában megjelölt a. b. c. e. f. g. és h. pon- tozatok szerint elkülönítve, és pedig két-két egyenlő eredeti példányban készíttessék el, és az azokra nézve netán szükségelt fölvilágosító jelentés kíséretében együttesen terjesztessék föl. Tudomásul vétetik, s a megyeszervezési küldöttségnek tudomás és miheztartás végett kiadatik. — Az országos m. k. statistikai hivatal f. é. 734. sz. a. a földművelési, ipar- és kereskedelmi m. k. miniszternek f. é. 360/eln. sz. a. kelt leiratára hivatkozva, közvetlen érintkezésbe lép a megye közönségével, s legelőször is azon kérést intézi a közönséghez ; szíveskedjék úgy intézkedni, hogy az országos statistika számára kivánt adatok pontosan gyüjtessenek, s azon határidő szigorú megtartása mellett szolgáltassanak be, mely határidő mindannyiszor az ügy, és a törvényhatóság helyi viszonyainak tekintetbevétele mellett lesz kiszabandó. Tudomásul vétetik, s köröztetés végett az összes fő- és alszolga- birákkal közöltetik. — A m. k. belügyminiszter f. é. 12307. sz. a. a megye házipénztáráról Okolicsányi József föpénztárnok által 1869. évre vezetett, múlt évi febr. 9-kén 681. sz. a. kelt alispáni jelentéssel fölterjesztett számadást, számadó irányában észrevétel nélkülinek találván, arról a megye közönségét azon fölhivással értesíti, hogy a ./• alatt mellékelt számadási hivatalos kivonatot nevezett föpénztárnoknak kézbesítvén, őt saját s örökösei igazolásául, jelen számadásra nézve a további felelősség terhe alól, a szokott óvások föntartása mellett mentse föl. Egyszersmind pedig nevezett miniszter a számadásra más tekintetben tett egyéb észrevételeit közli. Okolicsányi József föpénztárnok, a megye házipénztáráról az 1869. évre vezetett számadásra nézve, a további felelősség terhe alól, a szokott óvások föntartása mellett, ezennel véglegesen fölmentetik, s ezen fölmentés nevezett föpénztárnoknak saját s örökösei igazolásául, a ./• alatt mellékelt számadási hivatalos kivonattal együtt kiadatik. — A miniszteri rendelet, az 1-sö és 2-ik pontjában foglalt észrevételek tárgyában teendő együttes fölvilágositó jelentés végett, mielőtt csatolványaival együtt levéltárba tétetnék, az 1-sö alispánnak és föpénztárnoknak kiadatik. Végre a számadó javára eső 5 ft 60*/» kr és 6 ft 38 kr összegeknek a rendeletben megszabott és engedélyezett kiadásba hozatalára ugyancsak nevezett föpénztárnok uta- sittatik. — Majzik Viktor főszolgabíró, f. é. 23. sz. a. Karácsond község r. kath. hitfelekezetének a karácsondi volt megyei beltelek átkeble- zése iránt 64/V.7i. szám alatt kelt bizottmányi végzés módosítását kérő folyamodványra elrendelt kihallgatás foganatosításáról hivatalos jelentését bemutatja. Minthogy azon nehézséget, mely a bemutatott iratok nyomán még megoldandó volt, Majzik Viktor főszolgabíró élő szóval tett nyilatkozata által elenyésztette, s hivatalosan kijelentette, hogy a kérdéses beltelek egész ára az egri érseknek, mint a katholikus egyház főpapjának adományából fizettetett ki, s abból a község lakosaira sem mint polgárokra, sem mint hitfelekezeti tagokra mi sem vettetett ki, a kért engedély megadatik, s megengedtetik, hogy a karácsondi volt megyei beltelek a község nevéről a karácsondi r. kath. hitfelekezet,nevére telekkönyvileg átkebleztessék. — Szalay Ágoston az első alispánhoz intézett iratában, magánkörülményei folytán, a tiszteletbeli esküdtségröl lemond. Tudomásul vétetvén, az első alispán utasittatott, hogy erről a-4 T A R A Sziklahegység hőse. Egy trapper *) élete az északamerikai Egyesült-Államok legnyugatibb részén, előbbi időkben, veszélyteljes egy élet volt. Egyedül, másod- vagy harmadmagával, terjedelmes és elhagyott vadonban, melyet csak vadállatok vagy rabolni vágyó indiánok laktak, s olyan foglalkozásban, mely a hegyek legvadabb részeibe vezeté, éjjel nappal résen kellett állania, ha életét ellenségei elől meg akará menteni, kik sürü bokor, vagy előre nyúló szikla mögé bújva, alkalomra vártak, hogy golyót küldhessenek szivébe, hogy fejbőrét és vagyonát diadalmasan vihessék tanyájukra. Ez életmód a trappért óvatossá, gyanakodóvá és kegyetlenné tette, ö maga is félvad lett, puskáját leghívebb barátjának, az indiánt pedig legnagyobb ellenségének tekintvén ; nagy gondot fordított arra, hogy puskáját mindig lövésre készen hordja magánál, az indiánt pedig, ha alkalom nyilik, mindig megölje. A legmerészebb s legszerencsésebb trapperek egyike Markhead Jeremiás volt. Szép, athleta termetű ember, s oly bátor volt, a milyen csak egy trapper lehet. Nem volt veszély, mely őt valamely vállalat*) Trapper különleges amerikai szó: oly embert jelent, ki kelepczéket Aliit a hódoknak és egyéb vadállatoknak, s ki ezek prémeinek eladásával tartja főn életét. Mintán nincs rá magyar szavunk, legjobbnak véltük, az eredeti kifejezést meígtarrani. c z tói visszariaszthatta volna, s az ismeretes Kit Carson kivételével, nem volt olyan merész, elszánt vadász, trapper és kalauz, ki annyi esztendeig élt, s kiről annyi hihetetlen, bátor és példátlan vitézségü tetteket beszéltek volna, mint öróla. Hosszú éveken át tudta életét föntar- tatíi, teste teli volt utálatos sebekkel, melyek szóló tanúi voltak gyakori élet-halál-harczainak. Merészségének bizonyságául a következőket beszéljük el, miket egy öreg trapper közlött velünk. Egykor az ismert utazót, Drumond Vilmost kalauzolta, ki a Sziklahegységbe tett kirándulást, mely alkalommal egy vegyesvérü indián (indián férfi s fehér nő fia) Drumond Vilmos több lovával eltűnt. Drumond Vilmos, ki ezen lopás miatt igen boszankodott, azt mondá, hogy 500 tallért adna a tolvaj fejbőréért. Nem sokára ezután észrevette, hogy Markhead eltűnt; a következő napon pedig saját lován a tanyára látták lovagolni, egy kötélén a lopott lovakat vezetvén, fegyvere tetején pedig az indián bastardnak még vérző fejbőre függött. Markhead trapper volt, s rettegés nélkül ment minden oly vidékre, melyről tudta, hogy sok hódot rejt, a nélkül, hogy gondolkodott volna arrról, mily veszély várakozik rá a csak indiánok által lakott vidékeken. — Nem egyszer fogatott el hasonló kirándulások alkalmával, a rá leselkedő vörösbörüek által, kik rettegett ellenségük. 1
