Eger - hetilap, 1871
1871-07-06 / 27. szám
211 megye örökös főispánját értesítse. — E lemondásról egyszersmind köröztetés végett a megyei összes fö- és alszolgabirák értesittetni rendeltettek. — Csernyus Kálmán szolgabiró, a kömlöi összeomlott községház helyébe építendő uj községház tervét, a lakosság által az építés érdemében fölvett jegyzőkönyvet, költségjegyzéket és kivetési kulcsot pártolólag bemutatja. A kért engedély megadatik, s a községháznak a bemutatott terv és költségvetés szerinti fölépítése, és a szükséges költségnek a csatolt kulcs szerinti kivetése megengedtetik ; de egyszersmind a bemutatott tervre azon megjegyzés tétetik, hogy kívánatos volna, miszerint a börtön mellett az őrnek alkalmas helyisége legyen. (Vége köv.) Viszonyunk a külhatalmakhoz. Az osztrák delegatio egyik közelebbi ülésében Beust gr. közös külügyminiszter nyilatkozott azon viszonyról, melyben Ausztria- Magyarország a külhatalmakhoz áll. Beust e viszonyt minden részről igen megnyugtatónak tüntette föl. Legérdekesebb beszédének azon része, mely Német- és Oroszországra vonatkozik , miután egyelőre csak ez oldalról tarthatunk veszélytől. Németországgal szerinte a lehető legjobb viszonyban állunk, miután az Ausztria és Poroszország közt létezett vita tárgya elenyészett ; a mi pedig Oroszországot illeti, ez irányban ugyan nem adhatott egyenes biztosításokat, de hivatkozva Németországhoz való szívélyes viszonyunkra, azt mondja, hogy Oroszország csak nem lehet ellensége barátja barátjának ! Szóval, a közös külügyminiszter mindent rózsaszínben lát, s még Oroszország részéről sem tart veszélytől. Vájjon Beust gr. meg van-e maga is erről győződve ? alig hiszszük. Hogy Oroszországtól azért nem kell tartanunk, mert ez barátunk barátja, — ha Beust ennél jobb biztosítékot nyújtani nem tud, úgy csak tartsuk készen a fegyvert kezünkben. Á politikában a barát is gyakran furcsa meglepetésekben részesíti az embert, hát még a barátnak barátja? Hát ha még azt is meggondoljuk, hogy ezen barátunk (Poroszország) barátsága, hogy legszelídebben szóljunk, legalább is nem tizenhárom pró- bás. — Beust azzal végezte beszédét, hogy a békepolitika Ausztria- Magyarországra nézve megállapított rendszer. Szép, szép ! csakhogy békében maradni, nem egyedül tőlünk függ. A mesebeli bárány is békében óhajtott maradni, hanem azért a farkas mégis belekötött. A nemzetközi munkás-szövetség. Az utóbbi napokban sokat emlegetett nemzetközi munkás-szövetségről („Internationale"), melynek egész Európában, sőt Ázsiában is nagy számmal vannak tagjai, a „Tagespresse" a következő érdekes ismertetést közli : A nemzetközi társulat az 1864. évben alapittatott. A társulat megalakulásakor azon emberek, kik a szerencsétlen 1863-ki lengyel forradalom legyözetése után Londonba menekültek, nem szándékozminden léptét őrködve kisérték ; s csak azért nem ölték meg mindjárt, mert karóhoz akarták kötni s élve megégetni ; mindig sikerült neki azonban, csodával határos módon, megmenekülni, miért azután minden alkalmat megragadott, hogy az utált nemzedéken véresen boszulja meg magát. À Yellow Stone folyam számtalan mellékfolyója, annak a hegyekben fakadó forrásaitól, egész a nagy s zavaros Missouriba nyíló torkolatáig, legkedvesebb helye volt e vakmerő embernek, minthogy a hódok itt egész csoportokban találhatók. — Emlékezetre legméltóbb kalandjainak egyike itt e tájon történt, mely tárgya elbeszélésünknek. Egyedül kelt útra, mit gyakran szokott tenni, lovával, teherhordó öszvéreivel, csapdáival s tanyaszerszámaival, puskája, néhány pisztoly s hatalmas vadászkésével fölfegyverkezve, vad ellenségeinek tartományaiba mélyen behatott, s több napi ut után egy vadregényes völgyben telepedett meg, s hivatásában, mely a hódfogásban állott, oly gondtalanul működött, mint midőn a halász békés hazája folyóiba horgát kiveti. Itt több hétig maradt egészen háboritlanul, hódot nagy meny- nyiségben talált, s szive örült, midőn ama dicsöségteljes napokra gondolt, melyeket prémeinek eladása fog neki szerezni. Azonban a mint egy reggel a folyóhoz ment, csapdáit megszemlélendő, nem kis boszúságára kis távolban a folyótól egy mokassin (indián lábbeli) fii-ís nyomára akadt. Ezen látmány oly heves haragot ébresztett benne, hogy szitkokkal halmozta el az egyént, kit még tak mást, mint egyletet alakítani egymás kölcsönös támogatására. Néhány socialistának azonban a gyűléseken való jelenléte azt eredményezte, hogy a tanácskozások tárgyát az akkor Németországban és Angliában csirájában levő munkáskérdés is képezte. Az Eccarius, Marx, Sievers s mások által megpendített eszme, hogy alakítsanak társulatot, tekintet nélkül a nemzetiségre, „a közös rósz legyőzésére", kedvező fogadtatásban részesült a lengyeleknél, s igy megalakult a most már oly hiressé vált „nemzetközi társulat." A társulat programmot állított föl, melyben minden ország munkásainak kötelességévé teszi, hogy az államokban politikai állás eléréséért küzdjenek, s szabadítsák föl magukat a tőke uralma alól. A munkások izgatott kedélyeivel szemben nem volt nehéz e programúihoz hívőket szerezni. A társulat gyorsan terjedt, s még az óceánon túl, az amerikai államokba is bejutott. Németországban alig néhány évvel azelőtt lépett föl Lassalle ; az ö megnyerő személyisége, kitűnő szónoki tehetsége, egyesülve tudományával és merészségével, a munkás-osztályokat megnyerte tanainak, melyek kilátásba helyezték, hogy a nyomorban és Ínségben sinlödö munkások sorsát meg fogják javitni. Itt tehát a nemzetközi társulat uj tért nyert, s hintette a magot. Angliában , valamint Francziaországban is, a munkások előtt már ismeretesek voltak a socialis tanok ; nem kevésbbé Sveiczban és Belgiumban is, hol a nagy gyárakban a minden országból, különösen pedig Francziaországból és Angliából jött munkások terjesztették, nagy és föltűnő ellentétet képezvén a gyárosok gazdagsága a munkások szegénységével. Arra igyekezett mindenki, hogy minél több tagot szerezzen a társulatnak, s miután már elegen voltak, hozzáfogtak a társulat szervezéséhez. Miután pedig a különböző országok különböző törvényekkel és sajátságokkal bírnak, lehetetlen volt az egész társulatot szigorúan központosítani ; osztályokat alakítottak tehát a különböző országokra nézve. A főbb osztályok a következők voltak : az angol, hatásköréhez tartozván egész Nagy-Britannia; az amerikai, kiterjedve egész Amerikára ; a franczia, a belga, az olasz és a német ; a spanyol köztársaság megalapítása után a spanyol. A nemzetközi társulat e szerint nem igen bir tagokkal az európai szárazföld északán, Svécziában és Norvégiában, hol a nagy ipar és pauperismus — a socialismusnak két főalapja — majdnem egészen hiányzik ; továbbá Oroszországban, hol hasonlóan kevés gyári munkás van, s hol a Herzen-Bakunin-féle „nihilismus" terjesztetik a nép közt ; végül a délamerikai köztársaságokban, hol szintén nem igen virágzik a gyári ipar. Mindazonáltal az „Internationale" Ázsiába is be tudott hatolni, s áttörte a chinai falat; angol munkások által oda bevive, a társulat már ma elég tagot számlál a mennyei birodalom honfiai között is. A mi Ausztriát illeti, ez a német osztályhoz számittatik, miután Ausztria a nemzetközi társulat megalakulásakor még nem volt kizárva Németországból. (Vége. köv.) nem is látott. Most óvat osan közelgett a folyónál fölállított csapdáihoz, s nagy örömére azok mindegyikében egy-egy kövér hódot talált. Miután az állatokat megölte, s csapdáit ismét rendbe hozta, óvatosan s büszkén tért vissza tanyájára, ezeket dörmögvén : „A nyomorult bolond! Ide jöni, az én földemre lépni, azt hivén, hogy engem megcsal ! De én megmutatom neki, hogy kivel van dolga, — neki s minden vörösbörü fiának ; mig én itt annyi szép hódot találok, melyek csak arra várnak, hogy gentleman fogja meg őket, ki értéküket becsülni tudja- addig nem kergetnek el innen Északamerika rézbörü gazemberei ! Ezután Markhead az indiánok keresésével tölté idejét, azonban a nélkül, hogy csak valamit is talált volna, mi aggodalmát s haragját növelné. — Talált ugyan még több mokassin-nyomot, ezeket azonban bizonyára ugyenegy személy hagyta hátra amazokkal, melyeket azelőtt látott; ebből pedig következteté, hogy egy egyes indián vagy egy vadász volt tanyája mellett, s ismét eltávozott, s ez megtörténhetett a nélkül, hogy tudta volna, miszerint egy fehér telepedett meg a szomszédságban. Ha indián volt, s voltak barátai a közelben, akkor — gondolá magában több, mint valószínű, hogy megkisérlik őt fölkeresni s meggyilkolni ; ha csak vadász volt, akkor nem volt oka félni ; miután azonban nem tudott bizonyosat, elhatározó, hogy óvatos s eszélyes leend, s hozzáfogott prémkészletének elrejtéséhez, tanyáját odahagyta, s marháit más legelőre vitte. O maga az éjét más helyen tölté. (Folyt, köv.)
