Eger - hetilap, 1871

1871-06-01 / 22. szám

171

azokat még szüleik s rokonaikkal sem engedi értekezni ? Megegyez tethetönek tartja-e a miniszter a kir. biztos eljárását az egyéni szabadság törvényes biztosítékaival s különösen a kir. biztosra ruházott hatáskörrel, és ha nem, szándékozik-e a fönebbiek iránt meggyőződést szerezni, s a törvénytelen eljárást beszüntetni?

Táncsics Mihály Fiume érdekében interpellálta az összes kormányt, kérdvén : szándékozik-e törvényes intézkedéseket tenni az iránt, hogy Fiume világhirü kikötő várossá válhassék, s ha igen, szándékozik-e a város nagyobbitása, s az uj kikötői épületek 500 éves adómentessége iránt törvényjavaslatot előterjeszteni?

Irányi Dániel határozati javaslatot nyújtott be, mely szerint utasítsa a ház a kormányt, hogy törvényjavaslatokat terjeszszen elő : 1) a tornászatnak az elemi és polgári iskolákba való mielőbbi behozatala; 2) A középiskolákat látogató ifjaknak a tornászat s egyszersmind had-gyakorlatokban való kötelezett oktatása, — s 3) önkéntes nemzetöri csapatok fölállithatása iránt.

Fölvétetvén a napirend, tárgyalás alá került mindenekelőtt a ■fiumei kikötő kiépítésére szükséges összeg iránti törvényjavaslat. A tárgyalás folytán az ellenzék erősen kikelt az osztrák „Lloyd“ gözhajózási társulat segélyezése ellen, mely csak a magyar tengeri kereskedelem fejlödhetését akadályozza; a törvényjavaslatot azonban elfogadta. — Tárgyaltattak ezután a zólyom-beszterczebányai vasútról, a határörvidéki és a fiume-kerületi tengeri kikötőkre pótlólag megajánlott összegek fedezéséről és a horvátországi utak és ‘folyók 1869-iki költségeinek megtérítéséről szóló törvényjavaslatok, melyek változatlanul elfogadtattak.

A napirend utolsó tárgya volt : a közbiztonság helyreállítása végett tett rendkívüli intézkedésekre szükséges póthitelről szóló törvényjavaslat. E fölött hosszas vita támadt, mely alatt a szélső baloldal több tagja erősen kikelt a szegedi kir. biztosság ellen. A vita folyamában Tóth Vilmos belügyminiszter válaszolt Hodossy Imrének e tárgyban hozzáintézett s fónebb közlött interpellatiójára. Mindenekelőtt fölolvasta a kir. biztosság kiküldetésére vonatkozó rendeletet, melyből kitűnik, hogy a kir. biztos bünvizsgálatökra is föl van hatalmazva. Hogy a kiküldés czéljának megfelelt, bizonyítja a fényes eredmény, mely szerint azon vidéken, hol két év előtt nemcsak egyeseket, de a postákat, sőt a vasutakat is kirabolták, és senki biztosságban nem volt, most épen úgy helyre van állítva a közbiztonság, mint bárhol másutt. Az eddigi eredmény koczkáztatása nélkül a kir. biztosságot rögtön megszüntetni nem lehet, de reméli, hogy a kért

140,000 írttal működése befejeztethetik.j Hogy a kir. biztosság átlépte volna hatáskörét, arról a miniszternek tudomása nincs. Eddig csupán egy panasz érkezett be hozzá,mely szerint az izraelita Lobi testvérek postasikkasztás, illetőleg rablás gyanúja miatt befogattak, s a szükségnél tovább tartatnak vizsgálati fogságban. A miniszter ■azonnal fölkivánta az illető actákat, s meghagyta a kir. biztosnak, hogy a vizsgálatot fejezze be, s a Lobi testvéreket adja át a delegált törvényszéknek. A delegált törvényszék azt a végzést hozta, hogy a vizsgálat eredményének koczká/.tatása nélkül az illető testvérek szabadlábra nem helyezhetők. Hogy a kir. biztos tortúrát alkalmazna, a mesék országába tartozik ; hogy pedig a vizsgálati eljárást szándékosan lassítaná, tekitve, hogy a múlt évben 1684 bűntett lett földerítve, e vádat szintén alaptalannak nyilvánítja; de megígéri, hogy utasítani fogja a kir. biztost hatásköre szoros megtartása és működésének kettőztetett szorgalommal leendő befejezésére.

— A máj. 26-iki ülésben Horn Ede interpellálta a belügyminisztert : van-e tudomása arról, hogy az országban több hatóság ráparancsolt a lakosságra, hogy felekezeti különbség nélkül ünnepeljenek meg bizonyos napokat, s magánüzleteiket e napon ne folytassák? és szándékozik-e a miniszter a vallás- és iparszabadság e sérelmét orvosolni ? ■— Dietrich Ignácz interpellálta az összes minisztériumot : való-e azon közhír, hogy a kir. curiához egy oly biró neveztetett ki, (Kovács Kálmán, igazságügyminiszteri tanácsos), ki sem ügyvédi, sem birói képesítéssel nem bir? hajlandó-e e kinevezést, ha még meg nem történt megakadályozni, ha pedig már megtörtént, közzététele előtt visszavonni? s végül hajlandó-e a kormány kezességet vállalni, hogy jövőre ily esetek nem fordulnak elő. — Lázár Ádám több rendbeli régibb interpellatióját elevenité föl. — Irányi Dániel határozati javaslatot nyújtott be, mely szerint fölhívni kívánja a főrendiházat, a botbüntetés eltörlése iránti törvényjavaslat tárgyalására. Deák Ferencz indítványa folytán a ház e fölhívásra az elnököt utasitá.

Fölvétetvén a napirend, több rendbeli törvényjavaslat végleges megszavazása után, folytatta a ház a közbiztonság helyreállítására kért póthitelröl szóló törvényjavaslat tárgyalását. A többi közt igen erélyes és általános helyesléssel fogadott beszédet tartott Tisza Kálmán is a törvényjavaslat mellett, melyet az egész ház, a szélsőbaloldal kivételével, csakugyan el is fogadott. Tárgyaltattak még azon módosítások, melyeket a főrendiház az úrbéri törvényjavaslatokon eszközölt. E módositványokat a képviselöház részben elfogadta, részben visszautasította.

— Máj. 27-én igen rövid ülés volt, melynek tárgyait bizottsági jelentések, továbbá a közbiztonság helyreállítására kért póthitelröl szóló törvényjavaslat végleges megszavazása képezé.

Politikai hetiszemle

„Halálharczunk borzasztó leend !“ E szavak képezték rövid, de sokat mondó tartalmát azon kis vörös levélkéknek, melyeket a Párisból léghajókon menekülők a magasból, mintegy búcsúzóul, aláhullattak. Ez örült fenyegetőzés, fájdalom, teljesedett is betű szerint. A mi a múlt hét folytán Párisban történt, fájdalommal és iszonynyal tölt el mindenkit. Egy jajkiáltás vonult végig az egész müveit világon azon hírre, hogy a fölkelök Páris számos monumentális középületét tehetlen dühükben részint légbe röpiték, részint petróleummal fölgyujtották. Minden jóérzésü ember undorral és megvetéssel fordul el a gazok e rettentő vandalismusától, melynek a világtörténetben párját nem találjuk. A tuilleriák palotája teljesen leégett. A palais royal, a városháza, a Louvre, a Bourbon-palota, a becsületrend, az államtanács, a rendörfönökség, a számvevőség s több minisztérium palotái, a porosz és osztrák-magyar követségi paloták, a concierge- rie-fogház számos más köz- és magánépülettel íölgyujtattak, s csak részben sikerült azokat megmenteni. A középületek többnyire alá lévén aknázva, számos fölrobbanás történt, a többi közt a Luxem- burg-palota is, hol a pénzügyminisztérium székelt, légbe röpittetett a nevezett minisztérium okmánytárával együtt, melynek elveszte ki- számithatlan horderejű. A templomok átalában mentve vannak. A rend emberei emberfölötti erőfeszítéssel működtek az oltás körül. A vidékről nagy számmal érkeztek tűzoltók Párisba, az angol kormány is bocsátott egy tűzoltó csapatot a versaillesi kormány rendelkezésére, s a brüsseli franczia követ kérelmére az antwerpeni és brüsseli tűzoltók minden szereikkel segítségére siettek Párisnak. Soha még ily alávaló s czéltalan pusztítás nem történt. Páris égését Moszkva égéséhez hasonlítják, csakhogy itt távolról sem okoztatott oly kipótolhatlan kár, mint a franczia fővárosban. Thiers sirva tett jelentést a történtekről a nemzetgyűlésnek, s a képviselők jajgatva és könyezve hallgatták végig. A fölkelök által kezesekül fogva tartott egyének egy részét igen szomorú sors érte. Thiersnek egy máj.

28-iki körsürgönye szerint, a lázadók máj. 27-én éjjel 64 kezest, köztük Darbois párisi érseket, Duguerry plébánost, Bonjean semmitö- széki elnököt agyonlőtték. A Roquette-fegyház elfoglalásakor a ver- saillesiak még 169 kezest találtak ott, ezek tehát megmentettek.

Mialatt a szerencsétlen várost sürü füstfelhő takarta, melyből szakadatlanul hullott alá a hamuesö, — szünet nélkül, rettentő elkeseredéssel vivatott az utcza- és torlaszharcz, melynek borzasztósága minden képzeletet meghalad. Az utczákat a holttestek özöne fődé. A lázadók kétségbeesett védelme s ellenállása Saragossára emlékeztet. Petróleummal telt bombákat röpítettek a versaillesi csapatok közé s egész Párisra , újabb tűzvészeket idézve elő. A parlament csapatai, bár igen súlyos vessteségekkel, egymás után foglalták el a lázadók positióit, kik még a halottak nyugalmát sem irtóztak háborgatni, a Pére-la-chaise temetőben sírkövek és siremlékekből emelvén nagyszerű torlaszokat. A május 22-én megkezdett utczaharcz csak 28-án ért véget, a fölkelés teljes elnyomásával és sok ezer fogoly kézrekeritésével. Thiers sürgönye szerint, 28 án reggel a lázadók maradványa a külső sánczövhöz szorittatott ki a versaillesi és porosz csapatok közé, s miután a poroszok megtagadták nekik a szabad átvonulást, nem maradt más választásuk, mint meghalni, vagy megadni magukat. A sürgöny Delescluse, egyik legveszedelmesebb fölkelő halálát is megemliti.

A büntető igazság megkezdte már szomorú működését. Máj. 24 én alakult meg a haditanács, mely az elfogottak fölött Ítélni hivatva van. Brüsseli távirat szerint a községtanács összes elfogott tagjai, főhivatalnokai, tábornokai és főtisztjei föbelövetnek, a többi lázadók pedig kivétel nélkül az afrikai és amerikai franczia gyarmatokba szállíttatnak. Fájdalom, épen a főbünösök közül sokaknak sikerült léghajókon menekülni; de remélhető, hogy ezek is legnagyobbrészt kézre fognak kerittetni. Ugyanis a versaillesi kormány nemcsak a franczia vasúti vonatok és a hajók szigorú megvizsgálását rendelte el a menekülök futásának meghiúsítása végett, hanem távirati utón megkereste Németország, Belgium, Olaszország és Sveicz kormányait is, hogy a menekülök, mint rablók s gyújtó-