Eger - hetilap, 1871
1871-01-05 / 1. szám
közügy, mint bármely más. Ezen hivatal fölmentené a városkapitányi hivatalt legkellemetlenebb bajaitól, a mennyiben a cselédek javulásával és a rövid havi szolgálat megszűntével megszűnnének azon panaszok is, melyek a kapitányi hivatalt terhelik. Másik ok, a miért ezen cselédűgynöki hivatalnak a városházán kell lenni, az, mert e hivatalnak gyakori érintkezése lesz a kapitányi hivatallal ; mindkettőnek folytonosan szüksége lesz egymásra, előfordulható lopás, szökés, s több efféle esetekben a kapitányi hivatal az ügynöki hivatalban nyerne fölvilágositást, személy leírást sat. Nem is kételkedem, hogy a városi elöljáróság, belátván ez ügynökség fontosságát, a szükséges helyiséget meg ne adná, és ne becsülné azt többre azon pár száz forintnál, mit egy ily helyiségért bérben fizetnek. Ez tigy mindnyájunk ügye, az egész városé. Föláliittatván ekkép az ügynöki hivatal, a jelen uj évben rnindeu nf'cseléd berendelendő lenne, mindenik egy számot nyerne a jegyzőkönyvben, és ugyanazon szám alatt egy cselédkönyvet, melyben mind személyleirása, mind szolgálata sat. bejegyeztetnék ; e bejegyzésnek minden változás alkalmával meg kellene történni, hogy ekkép a cselédfogadó a könyvből megtudhassa : hol s kiknél szolgált cselédje, s mint viselte magát? Ezek volnának a főbb teendők, a többi magától kifejlődik. A férficselédek Ugye külön eljárást kíván ; vasmarok és legnagyobb szigorúság kell ahhoz, hogy ezek gonoszságait leküzdeni lehessen. Ezért azok ügye továbbá is a városi kapitányság kezébe hagyandó, csakhogy egy kissé rendbe kell hozni, a visszaéléseket megelőzni. Ezen ügyet legjobban számos példából lehet kiismerni, és azok szerint szabályozni ; minélfogva azt egy külön czikk tárgyává teerdem. Egy polgár. Megyei élet. Heves-Szolnokmegye bizottmányának januárhavi üléseiből. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium, a magyar és erdélyi izraeliták egyetemes gyűlése költségeinek fedezése czéljából követendő eljárást szabja meg, s fölhívja a megye közönségét, hogy a rendelet értelmében hatósági közegét utasítsa, s azon esetre, ha a congressusi határozat 6. §-a szerinti eljárásnak lenne helye, a pénztárnok megkeresésére segédkezet nyújtson, a választási elnöknek peCanal Grandéján derült, holdas éjen nem lehet átgondolázni úgy, bogy az ember köznapi hangulatban maradjon, hogy költői színezésű képek ne támadjanak lelkében annak régi pompájáról. Elöállanak ilyenkor a hatalmas dozsék, a félelmes ti/.ek tanácsa, a fekete gondola, mely nesztelenül, csaknem lopva hordja áldozatait az örökös börtönbe, mondhatnám, sírba : az „ólomkamrába.11 A nagy ízléssel épült 8 ma már romladozó palotákat fény- és bőségben úszó patríciusokkal népesíti be a képzelet. Az említettem ólomkarnrából, a kétségbeesés reménytelen hangját véljük hozzánk fölrini, „a sóhajok hid- já“-t nyögni halljuk. A gondolások egyhangú éneke átvarázsol bennünket a patriciusi ünnepélyekhez, hol a köztársaság nagyjainak dicsőségét énekesek dicsőítik. Majd mega háttérben egy óriás szörnye- teget látunk föltűnni : az Ínséget és nyomort, ezer fejével, pénz után sovárgó szemekkel, romlásra emelt, karokkal. Ily érzelmeket és képeket támaszt bennünk a régi Velenczé- nek árnya, a mostani. És mennyit tudnak regélni igazat és nem igazat, vonzót és félelmetest a gondolások, kik közöl nem egynek ősei a büszke nobilik aranykönyvében valának följegyezve. Töltik van elbeszélésünk: a velenezei énekes története is. Hogy a tizenöt éves Metellino, a derék Bandello mester inasa nem csak ügyes, de csinos, takaros fiú volt, azt minden polgárleány tudta VdeDCzében; de azt nem tudták minduyájan, hogy a természet e mellé ritka, gyönyörű hanggal áldá meg. Annál jobban tudák ezt Bandello maestro legényei és egyéb tanonczai. Sebesebben öltött a tü, elevenebben villogtak a szemek, ha Metellino egy dalt dúdolt el élénk, tiszta hangjával. Gyakran csodálkozva hallgatták még azok is, kik valamely ruhára mértéket vé tetni mentek Bandello boltjába. Némelyik a kedves fiúnak még pénzt is csúsztatott kezébe, mások megelégedtek a puszta dicsérettel. Az elkészült ruhákat haza hordani nagyobbára az ö tiszte volt, mikor is szintén ritkán maradt jutalmazatlanúl. Már félre is tett. néhány csillogó aranyat, és csendes önteltséggel álmodott vidám lelke a boldog jövőről, midőn saját, kezére fog dolgozni, és tisztes élete! biztosíthat Giudettájának. Az alig tizenhat éves tanoneznak volt ideálja: nynlánk, mint ő, dig hagyja meg, hogy a megválasztott pénztárnok nevét és lakását a Pesten székelő izraelita egyetemes gyűlési bizottságnak jelentse föl. A fölolvasolt miniszteri rendelet, s annak mellékletei másolatban Majzik Viktor, Kiirthy Ferencz fő-, s Szalay Pál és Bokros Béla alszolgabiráknak, a rendelet értelmében való eljárás végett, kiadatni rendeltettek. Nógrádraegye közönsége megküldé abbeli értesítését, hogy jövő évnegyedes bizottmány! közgyűlését 1871. év január 25. és következő napjaira tűzte ki. Tudomásul vétetvén, erről köröztetés végett a megyebeli fő- és alszolgabirák értesittetni rendeltettek. A magyar királyi pénzügyminiszter, hivatali elődének az állani- vagyonról ö cs. k. Felségéhez intézett „előterjesztését11 s annak mellékleteit egy példányban megküldi. Tudomásul vétetvén, levéltárba tétetni, s a könyv-lajstromba iktattatni rendeltettek. A m. kir. földművelési, ipar- és kereskedelmi minisztérium értesíti a megye közönségét, hogy a török császári kormány Ali Nizami bey ezredes helyébe Esaad bey-t nevezte ki pesti török föügynökké, s ö cs, k. apostoli Felsége ezen kinevezést elfogadta, minek folytán arra hivaíik föl a megye közönsége, hogy nevezett főügynök megkereséseinek készségesen feleljen meg, és őt működésében lehetőleg támogassa. Tudomásul vétetvén, erről az összes fő- és alszolgabirák köröztetés s a községek utasítása végett értesittetni rendeltettek. A m. kir. belügyminisztérium közli abbeli értesitvényét, hogy az 1861. évi megyei tartozások törlesztésére utalványozott összegekről Okolicsányi József megyei főpénztárnok által vezetett 1551 ft 37 '/2 kr és 234 ft 52 krról az 1868. évi házipénztári számadások, úgy az 1869. évi 133 ft J1*/2 król szóló számadások fölülvizsgáltattak, minélfogva azokat visszaküldi azzal : hogy számadó ezen számadási ügyre nézve a felelősség terhe alól fölmenthető. A fölolvasott miniszteri rendelet alapján Okolicsányi József megyei főpénztárnok az 1861. évi megyei tartozások törlesztésére utalványozott, s számadása alá került összegekre nézve, miután az ezekről vezetett számadások helyeseknek találtattak, a további felelősség alól, a szokásos óvások föntartása mellett fölmentetett. A belügyminisztérium tudatja, hogy Eger város azon kérelmének, mely a megye által is pártoltatott : hogy a községi vágóbid a ktílsötét, úgy tüzes szemű, mint ö. Gindetta ugyanazon háznál szolgált egy gazdag kalmárnál, csak egy emelet választotta el őket. De ez nem akadályozá a fiatalokat abban, hogy naponkint találkozzanak, s panaszaikat kölcsönösen elmondják egymásnak; mi nem volt más, mint bogy a leánynak reggeltől estig talpon kell lenni, a fiú részéről pedig, hogy gyakran kell énekelnie, előmenetelének nem kis hátrányára. így ismerkedtek meg, s találkoztak naponkint, mit senkisem látszott észrevenni. Egy napon egy tekintélyes kinézésű ur jött Bandello mester műhelyébe. Ez Buffo Mário vala, egy jóhirü énekes. Metellino a városban volt, de ö is szóba jöhetett, mert midőn hazajőve a műhelybe lépett., hallotta, hogy azidegen kérdé a maestrótól: „Ez-e az énekes ?" És a mester maga, mélyen meghajtva, és a vett mértéket hajtogatva, ezt mondá nem minden büszkeség nélkül : „Igen Excellénza, ö az ! Ez az aranyhangu Metellino!11 Az énekes komoly főbillentéssel elbagyá a műhelyt, és Metel- linonak néhány nap múlva azou föladata volt, hogy a kész köpenyt lakására vigye. Bandello mester az ur nevét és lakását egy papirkára irá, és Meteliinonak adá. A hires Buffo tekintélyes helyen, ,a Márk-téren lakott, és az inas szerencséjére otthon találta. Atadá a ruhát a mellékelt árjegyzékkel együtt. Mário fölvevé a köpenyt, és teljesen meg volt vele elégedve, íróasztalához lépett, kivön a fiókból egy pénztekercset, ebből leszámolta és átadá a fiúnak a kívánt árt. Végül egész közönynyel igy szólt a fiúhoz : „Azt mondják, barátom, jó hangja van. Nem tenne vele egy próbát ?" „Miért ne? feleié a fiú, ki félig sejteni kezdé, mily nagy ajándék birtokában van. Énekelek egy hegyi dalt a signornak." Hanem amaz tagadólag intett kezével. „Akármennyit hallok naponkint. Én csak hangterjedelmét akarom tudni. Énekelje a scálát. Kezdje a legmélyebb hangból és tisztán a mellből énekelve vigye fői, a meddig tudja." (Folyt, köv.) *