Eger - hetilap, 1871
1871-01-05 / 1. szám
4 öttség által is elismert hiányainak rögtöni teljesítése alól részben fölmentessék, helyt nem adhat; mert a marhavágásnak egy hiányos vágóhídon való eszközlése szerfölött nehezítve van, és mert ezen hiányok rögtöni megszüntetését közrendészeti, nevezetesen közegészségi, tisztasági s közbiztonsági tekintetek is sürgősen követelik, s mi rt a helyreállítási költségek nem lehetnek oly tetemesek, hogy azoknak kellő fedezéséről a város közönsége azonnal nem gondoskodhatnék ; mindezeknél fogva meghagyja, hogy a kérdéses épitkezés befejezése halasztás nélkül eszközöltessék, s az eredmény följelentessék. A fölolvasott miniszteri rendelet másolatban, az összes tárgyiratok kapcsán, Kürthy Ferencz közp. főszolgabíró utján Eger város képviselő-testületének azzal rendeltetett kiadatni, hogy annak foganatot szerezvén, az eredményről annak idejében jelentést tegyen. Mező-Túr város képviselő-testülete a m. kir. belügyminisztériumhoz intézett azon föliratát, hogy Mező-Túron még egy második gyógyszertár fölállítása engedélyeztessék, pártolás végett megküldi. A megye közönsége a fölhozott kérelmet pártolandónak találja; mivel azonban a kérvény nincs kellőleg fölszerelve, utasittatik Recs- ky László szbiró, miszerint Mező-Túr városát kérvényének kiegészítésére, s kellő okmányokkal leendő fölszerelésére utasítván, a kiegészített kérvényt mutassa vissza. (Folyt, köv.) Országgyűlés. A képviselőhöz decz. 30-án igen rövid ülést tartott, melynek egyéb tárgya nem volt, mint hogy kihirdettettek a kővetkező, legújabban szentesitett törvények: az 1871. évi január hó 1-töl ugyanazon év február végéig viselendő közterhekről és fedezendő kiadásokról ; a jövedelemadóról 3zóló 1868. évi XXVI. t. ez. érvényének meghosz- szabbitásáról és némely rendeletének módosításáról ; a földadóról szóló 1868. évi XXV. t. ez. érvényének meghosszabbításáról ; a házadóról szóló 1868. évi XXII. t. ez. némely §§-ainak módosításáról és érvényének meghosszabbításáról ; a személyes kereseti adóról szóló 1868. XXIV t. ez. érvényének meghosszabbításáról; a dohányjövedékről szóló 1868. XV. t. ez. érvényének meghosszabbításáról ; a ezu- koradóról, a bor- és husfogyasztási adóról, a pénzügyi törvényszékek ideiglenes föntartásáról, a bélyeg és illetékek illetékek iránt fönálló szabályok érvényének meghosszabbításáról, a közadók biztosítására és behajtására vonatkozó 1868. évi XXI. t. ez. némely rendeletének módosításáról; a házközösségeknek Horvát-Slavonországban rende- ése alkalmával fölmerült és a házközösségi-vagyonban megosztozásra vonatkozó beadványok és okiratok bélyeg és illetékmenteségéről ; Pest város északkeleti részében nyitandó főközlekedési sugárút költségeinek födözéséröl alkotott törvényezikkek. Hasonlókép fölolvastattak s kihirdettettek e törvényezikkek a főrendiházban is, mely e czólból szintén decz. 30-án tartott ülést. Politikai hetiszemle Madridban Prim miniszterelnök és hadügyminiszter ellen decz. 27-én merényletet követtek el, mely a dicsvágyó s hatalma tetőpontján levő tábornokot megfosztá életétől. Midőn a cortesgyülésből kocsin haza menendő volt, az utczán ismeretlen egyének 8 golyót lőttek belé, s azután lovaikon elvágtattak. Prim sebei következtében decz. 30-án meghalt. Gyilkosait mégnem sikerült fölfedezni. A merényletet a köz- társaságiaknak tulajdonítják. Amadeus, a fiatal spanyol király tehát szomorú benyomások közt foglalhatja el trónját, mely már is ingadozik. A király e napokban érkezett meg uj hazájába, s minden hivatalos intézkedés daczára rendkívül hidegen fogadtatott ; a nép egészen távol maradt tőle. A hangulat az egész országban igen nyomott ; attól tartanak, hogy a nagyobb városokban lázadások fognak kitörni. A köztársasági zászlóaljak és a militia lefegyvereztettek, s decz. 30-án Madridban házkutatások történtek. A mint látszik, Amadeus király pártja az országban csak azon 142 képviselőből áll, kik őt megválasztották. A sajtó egy része is nyíltan kikel ellene; az „Esperaoza" decz. 24-ki számában igy ir : „A harcz kezdődik. El a csatába! har- czoljunk az idegen ellen !* Bismarck decz. 14-iki barátságos jegyzékére már válaszolt az osztrák-magyar külügyminiszter. A jegyzék hangjában és tartalmában azon törekvésről tesz tanúságot, melylyel az osztrák-magyar kormány a Németországhoz való közeledést lehetségessé tenni vágyik : de oly föltételek alatt, melyek az osztrák-magyar birodalom igényeivel összeegyeztethetők, a mennyiben azok nemcsak Németország, hanem Ausztria-Magyarország érdekeit is számba veszik. A jegyzék nem fogadja ugyan el azon sophismákat, melyekkel Bismarck magát a prágai békén tultenni akarja ; de nyíltan kijelenti, hogy a tényleges viszonyok arra bírják, hogy azt ne feszegesse, s hogy semmi sine# távolabb az osztrák-magyar kormány szándékától, mint az, hogy gátlólag és ellenző érzülettel lépjen föl Németország újjáalakulása ellenében. — Becsben hirlik, hogy az ottani udvar egy külön küldöttje ment el Versaillesba, Vilmos királynak a császári méltósághoz szerencsét kívánni, és eshetőleg Nagy Károly koronázási jelvényeit fölajánlani. A londoni conferentia megnyitása néhány napra elhalasztatott, mivel a franczia kormány küldöttje, Favre Gyula, még nem kapta meg a porosz menlevelet, mely nélkül Párist el nem hagyhatja. Remény van, hogy a semleges hatalmak időközben a conferentiát béke congressussá szélesbithetik ki. A luxemburgi kérdést illetőleg újabban kevés hir érkezett. Bismarck ez ügyben Bernstorff londoni követhez újabb sürgönyt intézett, melyben tiltakozik az e len, mintha a német szövetség az 1867- iki semlegesség! szerződést meg akarná semmisíteni. Azonban Berlinből ezzel ellenkező hírekről is tesznek jelentést. Mi a való? nem sokára alkalmasint megtudjuk. Az olasz király decz. 3l-én váratlanul Rómába érkezett, s mint onnan távirják, a nagy eső daczára, a nép legnagyobb ujongása közt tartotta bevonulását. Mivel ezen utazás a Tiberis pusztító kiáradásai folytán segélynyújtási tényül fogatott föl, azért az elfogadásnál minden hivatalos pompa raellőztetett. A király 200,000 frankot adományozott az árvízkárosultak részére, s azt kérte, hogy az iiunapé lyekre szánt összegek hasonló czélokra fordittassanak. A király jan. 1-én ismét elutazott Rómából, mely gyors távozása nagy föltünést okozott. Távozása előtt hir szerint sajátkezű levelet intézett a pápá hoz. — Az olasz államtanács határozata folytán, a Róma megszállá sa alkalmával lefoglalt Péterfillérek a pápának vissza fognak adat ni. — Római sürgöny szerint, a porosz király a pápának fölajánlotta Fuldát pápai székhelyül, de ajánlotta neki, hogy egyelőre még Rómában maradjon. A pápa hajlandónak látszik a tanácsot elfogadni. A porta nagyon neheztel a romániai fejedelemre azon emlékiratért, melyet ez a nagyhatalmakhoz intézett, s kijelenté, hogy magatar táaa törvénytelen, s kívánalmainak csak megítélésébe sem akar bocsátkozni. A török kormány ezen nem várt határozottsága, úgy látszik, Bukarestben igen megfélemlítő hatással volt, s a „Tagespresse* szerint, Károly fejedelem engesztelő levelet intézett a nagyvezérhez. Hire jár, hogy a fejedelem csak is azért hozta szinre a romániai kérdést, hogy ennek védpaizsa alatt holmi államcsinynyel ártalmatlanná tehesse a trónja elleni összeesküvőket, kik mindig nyíltabban kezde nek föllépni a porosz dynaatia ezen gyűlölt sarja ellen. A „vörösek*- közlönye, a „Romanulu“ leplezetlenül izgat a köztársaság mellett, kimondván, hogy az uralkodó financiális szempontból csak fényűzés Az „A. A. Ztg.u azon rémséges hirrel lepte meg a világot, hogy a Köln, Mainz és Koblenz várakban levő mintegy 60,000 franczia hadifogoly karácsonyeste föl akart lázadni, az őrséget legyilkolni, s Németországot elpusztítva, Francziaországba visszatérni. Á nevezett lap, mely nagy mester a hamis hírek költésében, alkalmasint csak karácsonyi ajándékkép akart kedveskedni e sensatiós hirrel. Az azonban tény, hogy, a franczia foglyok közül eddigelé már mintegy 10.000.en szöktek meg Németországból. A csatatérről. Francziaországban a harcz dühe folyvást emelkedik, s Porosz- országnak elég oka van bánni, hogy a sedani capitulatio után nem kötött békét. Elhibázta számítását, midőn azt hivé, hogy a „köny nyelmü“ Paris csakhamar megadja magát, A Loirenál sem foly jól a németek dolga, a mecklenburgi nagyherczeg serege tönkre van verve, s Tann tbk. bajor serege is a Loire és Sarthe mellett oly iszonyú veszteségeket szenvedett, hogy kénytelen volt sürgősen 25,000 főnyi segélyt kérni. A keleti csatatéren sem kedvez a szerencse a németeknek. Werder tbk. decz. 27-én kénytelen volt Dijonból kivonulni, nehogy valamely katastropha érje. Werdert arezban Cremer, jobb szárnyon Garibaldi serege, bal szárnyon pedig a lyoni hadsereg fenyegeti, sőt mint Írják, Bourbaki is kelet felé fordult, hogy Werder ellen működjék, kinek Zastrow t >k. siet segélyére, de valószínűleg el fog késni. A németek Aubrayt és Grayt is odahagyták, és Vesoul környékén összpontosulnak, hol nagy események vannak készülőbe». Garibaldi a németek által odahagyott Dijonba decz. 28-án bevonult. A vitéz tábornok, ki a vogesi hadsereg pararcsnokává neveztetett ki, decz. 27-én utolérte a porosz utóhadat Díjon mögött, s 13 löszersze keret és sok élelmiszert vett el tőle. I
