Eger - hetilap, 1871
1871-05-04 / 18. szám
139 a két város anyagi és másnemű viszonyait beható vizsgálat tárgyává kívánták tétetni. A többség azonban abban állapodott meg, hogy az egyesités Pest, Buda, O-Buda és a Margitszigetre nézve kimondassák, a rendőrség tekintetében pedig még Uj-Pest és Erzsébetfalva is fölvétessék. — A második kérdés a rendőrség kérdése volt. Erre nézve az előterjesztett törvényjavaslat azt mondja, hogy a helyhatósági rendőrséget ezentúl az állam fogja kezelni, a statutorius jog azonban megmarad a városnál. E kérdés is hosszabb vitát idézett elő, mely azzal végződött, hogy a törvényjavaslat ide vonatkozó rendelkezései elfogadtattak, megtoldva még némely pontokkal, minő az, hogy a rendőrségi végrehajtás és a rendőri bíráskodás különválasztassék, s hogy az államrendörségre és annak hatáskörére nézve a kormány törvényjavaslatot terjesztend az országgyűlés elé. A tanácskozmány ezzel véget ért. A második ülésben a főispán kérdése volt napirenden. Mindenekelőtt azon kérdés fölött támadt igen élénk vita: vájjon a fővárosokban legyen-e főispán vagy nem ? A szónokok többsége a főispán mellett nyilatkozott, s ebben az enquête 5 órai vita után meg is állapodott. Ez alkalommal más kérdés nem került szőnyegre. A harmadik ülésben mindenekelőtt a virilis szavazatok kérdése tárgyaltatott. Az enquête elé terjesztett törvényjavaslat a virilis szavazatokat nem vette föl. Az e fölött kifejlett eszmecsere igen élénk volt. Különféle nézetek s indítványok adattak elő, s azon esetre, ha a kormány a fővárosra nézve a virilis szavazatokat elejtené, az egész enquête a census fölemelése méllett nyilatkozott. A belügyminiszter kijelenté, hogy a fölhozott érveket s nézeteket a minisztertanácsnak lelkiismeretesen elő fogja terjeszteni. Az enquête ezután még egyéb kérdésekkel is foglalkozott, de az ezek fölötti vita már inkább a barátságos eszmecsere jellegével birt. Végre az elnöklő belügyminiszter az enquête tanácskozmányait berekesztette, köszönetét mondván a tagoknak buzgalmukért; mire az enquête nevében Szenkirályi Mór mondott a belügyminiszternek, tapintatos elnökléseért, élénk éljenzéstől kisért köszönetét. Ausztria. A birodalmi tanács képviselöházának april 25-iki ülésében Ho- henwarth miniszterelnök törvényjavaslatot terjesztett elő a tarto- mánygyülésnek adandó szélesbitett törvényhozás kezdeményezésére vonatkozólag. E törvényjavaslat szerint a tartománygyüléseknek jogukban áll,az államalaptörvény 11. §-ban abirod. tanácsnak föntartott és a jelen törvény által kivett ügyekben törv. javaslatokat előterjeszteni és elhatározni, melyek a birod. tanács jóváhagyása és ö Felsége szentesítése után az illető országban törvény erejével birnak. A bir. tanács, melyhez ilyen -törvényjavaslatok a kormány közvetítése által jutnak, csupán annak bírálatára szorítkozik : ha vájjon az előterjesztett törvény megegyeztethetö-e vagy nem a birodalom érdekeivel, s a törvény e szerint elfogadható-e, vagy nem ? változtatást azonban abban nem tehet. — Ellenben a tartománygyülésnek törvényelöter- jesztési joga nem terjed ki az államalaptörvény 11. §-nak fejezeteiben a bir. képviseletről fölhozott ügyekre ; a katonakötelezettség rendjének és tartamának, valamint a megajánlandó ujonczok számának kérdésére, továbbá a pénz, érez, jegybank, vám, kereskedelem, távirda, posta és vasutak ügyére, úgy az állampolgárjog fölötti törvényhozásra; az államalaptörvények keresztülvitele iránti törvényes szabályokra, a birod. törvényszékre és a delegátióknak föntartott ügyekre, minthogy egy ily módon létrejött törvény csak birodalmi törvényhozás utján tétethetik hatályon kivül. Ez lényeges tartalma az előterjesztett törvényjavaslatnak, mely ha törvénynyé válnék, látszólag a birod. tanács illetékességi körén nagy horderejű csorbát ejtene ; de csak látszólag, mi kitűnik nemcsak azon beszédből, melylyel a miniszterelnök a törvényjavaslatot bemutatta, s melyben a deczembeni alkotmányhoz való ragaszkodását erősen hangsúlyozó; hanem magából a törvényjavaslatból is, melynek 3-ik §-a szerint, a tartománygyülések törvényjavaslatai fölött a birod. tanács bíráskodik, s azokat vagy egészben elfogadhatja vagy el vetheti, de módosításokra joga nincs. Az egész elöterjesztvény tehát csak szemfényvesztés, azért nem is kell senkinek, az autonomisták keveslik, a centralisták sokalják, s minden párt és a legtöbb lap csak gúnyolódik fölötte. Nem is valószínű, hogy a birod. tanács elfogadja; de még elfogadása esetére sem fogná a ezélzott eredményt előidézni ; a csehek kinyilatkoztatták, hogy ők a törvényjavaslatban engedélyezett joggal élni sohasem fognak. Bécsi tudósítások valószínűnek tüntetik föl, hogy az osztrákmagyar uralkodó és a német császár még e nyár folytán találkozni fognak, még pedig osztrák területen, Gasteinban, melynek gyógyvizét Vilmos császár, berlini tudósítás szerint, üdülés végett igénybe venni szándékozik. Politikai hetiszemle. Parisban a hatalom még folyvást a községtanács kezében van, s föl is használja azt badarnál badarabb rendeletek kiadására, zsarolások, erőszakoskodások s más hasonló dicséretes cselekedetekre. Újabban a vasuttársulatokat zsarolta meg 2 millió frankig, melyet 48 óra alatt kellett lefizetniük. A franczia banktól is 8 milliót követelt, de ez a fizetést megtagadta. — Bergeret tábornok végre szabadon bocsáttatott, s megjelent a községtanács gyűlésében, hol ekkép szólt: „A község czélszerünek látta, hogy engem elfogasson, s most ismét szabadon bocsásson ; ezennel kijelentem, hogy e miatt épen nem a harag érzetét, hanem ellenkezőleg teljes áldozatkészséget hozok vissza a községbe.“ E nyilatkozatát tetszéssel fogadták. A párisi érsek is végre szabadon bocsáttatott, de élete közelebb veszélyben forgott. A községtanács gyűlésében ugyanis egy bölcs tanácstag azt indítványozta, hogy mivel a versaillesi katonák négy elfogott nemzetőrt főbelőttek, az érsek is még három fogolytársával lövessék agyon. Szerencsére, ez indítvány nem fogadtatott el. Az érsekért közelebb Bismarck is közbevetette magát, megbízván Fabrice tábornokot, hogy a községtanácsnak e tárgyban előterjesztést tegyen, s azt figyelmeztesse, miszerint ily tettek által annyira fölzuditja maga ellen Európa közvéleményét, hogy Németország kénytelen leend beavatkozni. Valószínűleg e föllépésnek köszönheti az érsek szabadon- bocsáttatását. A harcz Páris környékén szakadatlanul foly, a nélkül, hogy valami látható nagyobb eredménye volna. Mac-Mahon még mindig késik a döntő csapás megkísérlésével, daczára annak, hogy már 100,000 főnyi sereggel rendelkezik, mig a párisi nemzetőrség létszáma folyvást apad, s ma már alig haladja meg a 25,000-et. Legalább igy jelentik Versaillesból. Úgy látszik, mintha kímélni akarnák Versaillesban az emberéletet, s mivel Párisban az élelmiszerek mindinkább fogytán vannak, kiéheztetés által remélik a várost hatalmukba keríthetni. E föltevést támogatja egy april 28-iki párisi távirat is, mely szerint oda élelmiszerek vasúton már igen gyéren érkeznek, mert a versaillesi csapatok az élelmiszereket szállító vonatokat föltartóztatják. — A községtanács nagy többsége folyvást a végső ellenállás mellett van, s győzelmet remél. Párisban a torlaszok s gátmüvek építése, valamint számos köz- és magánépületek aláaknázási munkálatai nagy buzgalommal teljesittetnek. Már eddig nem kevesebb, mint 500 hatalmas torlasz készült el. A tuilleriák palotáját valóságos erőddé alakították át. Az ágyúzás az erődökből s azok ellen szakadatlanul foly; az Issy erőd kazamatáit a versaillesiak golyói szétrombolták, s 60 ágyú közül 30-at leszereltek. Máj. 1-én a helyőrség megadásra szólit- tatott föl, de ez tagadó választ adott, mire a versaillesiak az ágyúzást újból hevesen megkezdték a nagyon megrongált erőd ellen. — Az ágyúgolyók már több békés helyiséget teljesen elpusztítottak. Legtöbbet szenvedett Neuilly, mely alig egyéb egy nagy romhalomnál. A lakosok, kik idejekorán nem menekülhettek, borzasztó sokat szenvedtek, több napig pinezékben kellett lakniok. Egy párisi tudósítás szerint, a lakosok száma, kik a 40,000 lélekkel biró Neuillyben a pinezékbe menekültek, s ott az éhség vagy hideg áldozataivá lettek, vagy pedig az összeomló házak romjai alatt lelték halálukat, 15,000-nél többre menne. E helység volt föszinhelye a három heti harcznak, mig végre april 25-én fegyverszünet köttetett, hogy a még életben levő lakosok menekülhessenek. A községtanács egy jelentése a lázadók veszteségét april 26-ig 9000 halottra és sebesültre s 3000 fogolyra teszi. — A berlini kormány még mindig nempátja elérkezettnek az időt, hogy a harezba beavatkozzék, az esetleges beavatkozás — úgy határozták Berlinben — Páris bombázására, s a városon kívüli harczolásra fog szorítkozni. Thiers a versaillesi nemzetgyűlés april 27-iki ülésében terjedelmes beszéddel világitá meg a Páris alatti helyzetet. Thiers szükségesnek tartá, a nemzetgyűlés ezélzatait erősen hangoztatni. A nemzetgyűlés — úgymond — semmi hátsó gondolatot sem táplál a köztársaság ellen, s egyedül az ország szervezésére törekszik. A hadi műveletekről szólván, megemlité, hogy Páris bekerítése több napot vett igénybe ; ez azonban most már teljes, és a tényleges operatiók már megkezdettek. A lázadás leverése után követendő eljárásról igy szólt: „Szigorunk azonnal megszünend, mihelyt a fegyverek elnémulnak, — kivéve a bűntényeket, melyek nem számosak.“ — A nemzetgyűlés april 24-iki ülésében az igazságügyminiszter törvényjavaslatot nyújtott be, mely a Párisban lefoglalt javakat elidegenithetleneknek *
