Eger - hetilap, 1871

1871-04-20 / 16. szám

123

nem ismerik, Rochefort] lapjában Thiers, Favre és Picard párisi házainak lerombolására izgatja a népet. A forradalmi lapok egyátalában halált kívánnak a versaillesi kormányférfiak fejeire. Thiers házában házkutatás volt, mely alkalommal a papirokat megsemmisítették, az eziistnemiieket pedig a pénzverdébe küldték ; a házat a nemzetőrség megszállotta. A templomokat is átkutatják, s kirabolják; sok helyről az ezüstféléket a pénzverdébe küldték. Az elfogatások folyvást tartanak. A párisi érsekkel együtt nővérét és ejfész szolgaszemélyzetét is börtönbe vetették, s összes ingóságát kocsira rakva elvitték. A párisi érsekért egy millió frank váltságdijt követeltek Thierstöl, fenyegetőzve, hogy az érseket különben föbelövik. Bergeret tábornok, a nemzetőrség parancsnoka is fogva van ; elfogatásának oka bizonytalan. Egy hir szerint úgy Bergeret, mint Assy, a központi bizottság egyik tagja ellen, felségárulási port indítanak. Delescluzet, kit most a jacobinus párt fejének tartanak, szintén a bebörtönözés veszélye fenyegeti. Deguerry apát, a Medelaine-egyház feje, az elfogatásakor szenvedett bántalmazások következtében meghalt. Az eddig elfogott egyének számát, kik közt nők is vannak, 2000-re teszik, egy részök azonban csakhamar ismét szabadon bocsáttatott. A foglyok közt hir szerint mintegy 300 pap van, köztük a párisi érseken kívül az apostoli procurator, a dominicanusok főnöke s a jezsuiták egész serege. Mindezek túszokul vannak letartóztatva, s a községkormány azzal fenyegetőzik, hogy minden, Versaillesban megölt emberért 3 embert fog megöletni. A franczia bank már 5 millió frankot volt kénytelen a lázadók kormányának kölcsönözni. A külügyminisztérium 500,000 frank értékű ezüstnemüit is a lázadók a pénzverdébe szállították. Az élelmiszerek mindinkább fogynak, s már ismét a lóhust kezdik enni. Egymást érik a hatósági proclamatiók, melyek a legféktelenebb szenvedély hangján vannak irva. Izleltetöiil közöljük a Montmartre-kerület polgármesterének következő proclamatióját : „Tekintve, hogy a papok banditák, s az egyházak rablóbarlangok, melyekben a tömegeket erkölcsileg meggyilkolták, és hol Francziaország Bonaparte, Favre és Trochu gazemberek karmai alá hajtatott: az egykori rendőrhivatal polgári biztosa elrendeli, hogy a St.-Pietre Montmartre-egyház bezárassák, s hogy a papok és apáczák elfogassanak. Le Mousson.11 A vad fanatismus még a műemlékeknek sem kegyelmez; a községtanács egy rendelete elrendeli, hogy I. Napoleon szobra a Vendome-téren, „mint a barbarismus müve s a nyers erő jelvénye,11 leromboltassék. E szobor egy roppant oszlopon áll, mely az ellenségtől egykor elfoglalt ágyukból öntetett. Egy lázadó többek közt ezt Írja levelében : Párisban mindenki azt teszi, a mi neki tetszik, azaz csak a gazemberek kezében van az uralom. Az ijedtség minden iszonyaival uralkodik a város fölött. A szerencsétlen lakosok a denunciatiók folytán annyira jutottak, hogy egyik sem bizik a másikban. Páris valóságos Tablóbarlanggá lön.11 De hogy is lehetne az máskép ott, hol pl. a

rendörfőnöki hivatal egy 24 éves orvostanuló kezében van, kinek eszményképe Marat!

Versaillesban közelebb egy öttagú bizottság járt, melynek föladata volt, a törvényes kormánynyal a békés kiegyezést megkísérlem. E bizottság Thiers elé a következő egyezkedési föltételeket terjeszté: Páris ideiglenesen elfogadja a nemzetgyűlés által hozott községi törvényt, melynek értelmében uj községi választások is tartatnak; Páris jövendő községtanácsa fogja a nemzetgyűlés elé terjeszteni a város kívánságait autonómiája körül ; fegyverszünet köttetik, de a nemzetőrség lefegyverzése ügyében csak később hozatik határozat; végre átalános amnestia. A bizottság, mivel a további alkudozásokra nem volt meghatalmazva, eredmény nélkül tért vissza Párisba, s a községtanács april 13-iki ülésében terjeszté elő jelentését, melyben többek közt mondatik, hogy Thiers becsületszavára fogadta, hogy soha, mig ö él, s a hatalom élén áll, a köztársaságot megbuktatni nem engedi, s hogy öt e nézetben legalább 500 képviselő támogatja. Páris önkormányzatára nézve Thiers kijelenté, hogv a kormány Párisnak több jogot nem adhat, mint a mennyit a nemzetgyűlés által közelebb elfogadott uj községi törvény enged. A községtanács a jelentést nagy zúgással s viharos zajjal fogadta, és rövid, de heves vita után Thiers föltételeit lealázók s elfogadhatlanoknak nyilvánítván, visszautasitá. A lázadók tehát a kibékitési kísérletet meghiusi- ták, mert ők föltétien s kizárólagos önkormányzatot kívánnak, mely szerint Páris maga kezelné saját pénzügyét, egyházi, nevelési s jótékonysági intézeteit ; maga választaná összes hivatalnokait, s a város falai közé saját nemzetőrein kivül semmi más fegyveres erő be nem bocsáttatnék; szóval, ők azt akarják, hogy Paris állam legyen az államban.

E közben a polgárharcz nagy elkeseredéssel foly Páris körül. A lázadók főparancsnoka jelenleg a lengyel Dombrowszky tábornok, ki eddigi működése által igen fényes hadvezéri tehetségnek bizonyult, s bámulatos erélye által váratlan eredményeket vívott ki. Mac Mahon, a versaillesi csapatok főparancsnoka, april 11. és 12-iki közti éjjel, 40,000 emberrel rohamot akart intézni Páris ellen, de terve elárultatván, Dombrowszky oldaltámadást intézett ellene, s mintegy 2000 főnyi versaillesi csapatot a sereg zömétől Coursellesnél elvágván, később megadásra kényszerité. Ezt azonban egy újabb versaillesi sürgöny megczáfolja. A csatatérről érkező táviratok átalában igen gyakran ellentmondanak egymásnak. Az egészből az tűnik ki, hogy a hadiszerencse majd az egyik, majd a másik félnek kedvez. Nem lehet tagadni, hogy a lázadók nagy kitartással harczolnak, nagyobb hősiességet tanúsítanak, mint midőn a poroszok ellen kellett küzdeniük. Az Issy és Vanves erődök 14. és 15-én visszaverték a versaillesiak támadásait, ez utóbbiak tetemes veszteségével. A Vanves erőd ötszöri rohamot állt ki. így jelentik Páriából. Más távirat

— Hagyjon békét, doktor, majd később meglátogatom.

— Én már egyátalában nem akarok terhére lenni, báró ur/ mondá a hölgy, kedvesen mosolyogva. Régibb barátságnak mindig elsősége van.

— Oh kérem, én tudok várni alkalmas időre, kiáltá dr. Echler udvariasan. Itt van névjegyem, édes báró ur, három órára várom az ebédhez.

— Ön rendkívül unalmas, doctor, mormogá a báró. Azonkívül bocsánat, de én három órára nem jöhetek önhöz.

— A kereskedelmi tanácsos, mint látszik, önre vár, báró ur, mondá a hölgy lassú hangon.

— Tegye, ha kedve van, de én nem távozom kegyed mellől.

— Nézze, mint gúnyolódnak fölöttünk, báró ur, folytatá a hölgy izgatott hangon. A kedvemért kövesse barátját.

E szavaknál oly kérőleg mosolygott a báróra, hogy ez engedelmeskedett, és követte a doktort, ki az egész utón ki nem fáradt a házasság előnyei elösorolásában, melyet nagybátyja határozott, és menyasszonyának szép tulajdonában.

A báró ajkait harapdálta, de hallgatott, mignem a doktor szobájába értek; ekkor egy divánra vetette magát, és mérgesen kiáltott:

— Hagyja már abban azt a sok beszédet, doktor, az mind híjában volna, bár angyalszépségü, én nem szeretem öt. Legyen kegyelmes az ég meghalt nagybátyámnak, de én nem tudom emlékét áldani.

— Nézze meg egyszer legalább Seefeld kisasszonyt.

— Én nem akarom, és nem is kívánom e vén boszorkányt látni, én gyűlölöm öt.

— De ez több, mint igaztalanság.

— Igaztalanság, doktor, ha ö egyetlen és legközelebbi rokonom szeretetét s még hozzá jogos örökségemet elrabolta ?

— Ez igen szigorú s egyátalán igazságtalan vád, báró ur, mondá a doktor komoly hangon ; én meg vagyok győződve e hölgy becsületes jelleméről, és tudom, hogy ö mindent megkisérlett, nagybátyjának ez eszméjét meghiúsítani. De nagybátyja nem tudá felejteni és megbocsátani, hogy ön, mint utolsó sarjadéka egy ősnemes családnak, egy bankár leányát akarta elvenni.

— Annak már vége ! kiálta a báró sötéten ; én, mint szabad földműves, majd termesztem zöldségemet, és a vásárra viszem, ez majd talán jobban fog tetszeni nagybátyámnak.

— Ön egyik túlzásból a másikba esik, kedves báróm. Haladjon már egyszer az igazi arany-középuton. Nagybátyja jó szándékkal volt ön iránt, midőn ki akarta menteni a pénzére büszke syren hálójából. Ha Seefeld kisasszony nem is oly szép, de jó és okos nő, ritka lelki tulajdonokkal bir.

— Hallgasson már egyszer, doktor, e nőről, szakitá félbe hevesen a báró ; én nem is akarom látni, a gondolat, öt elvenni, dühössé tesz. Ha mindjárt arra lennék is kárhoztatva, hogy arczom verítékével keressem kenyeremet, de legalább akkor szabad vagyok, és nem kell önmagam előtt pirulnom.

— Hisz a milliomosnövel való házasság sem mentette volna meg a pirulástól.

— Én szerettem Angelikát, vagy legalább hittem szeretni ; az ember tévedhet.

— És a mámor oly gyorsan elszállt. Vagy talán e kis hölgy a szegényes öltözetű gyermekkel, ki oly különösen vévé ki magát a fényes coupéban, volt a varázsnő, ki e csodát előidézte ?