Eger - hetilap, 1871
1871-04-20 / 16. szám
124 szerint pedig e hó 15-ike a fölkelőkre nézve vészteljes volt, a csatatért halottjaik elboriták. Dombrowszky, a fővezér is megsebesült. Thiers a d öntő csapást néhány napra elhalasztá, hogy a 80,000 főnyi kormányhü sereg erösbitéseket vonjon magához. Ducrot tábornok legközelebb megérkezik, a tenger felöl hazatért franczia foglyokból alakított 12,000 főnyi sereggel, melyet csakhamar egy másik, hasonló erős sereg fog követni. Cluseret tábornok, a lázadók tehetséges hadügyminisztere, a fölkelő sereget rövid idő alatt 200,000 főre reméli emelhetni. Az erődökből Párisba röpülő bombák igen sok áldozatot követelnek, egy koródában mintegy 500, bomba által sebesült fekszik. A versaillesi kormány egy kiáltványa kegyelmet igér a fegyvert letevő lázadóknak. Bukarestből Írják, hogy Károly fejedelem „az ország kedvéért11 ismét fölhagyott az elutazás szándékával. Állítólag minden hatalom sürgősen maradásra kérte föl. Különben most már néhány nap óta meglehetős nyugalom van Bukarestben, a németeknek elégtétel adatott, a márcz. 22-iki zavarokért 16,000 tallér fizettetett részökre az országnak különben is igen rósz lábon álló pénztárából. Radovitz német főkonzul pedig a szultántól a medzsidje-rendet kapta. A zavargások azonban, bár nem politikai indokból, újabban másutt törtek ki. Odessában az orosz húsvéti ünnepek alatt, april 11. és 12-én, botrányos kihágások voltak a zsidók ellen, kiknek házaiban, boltjai és üzleti helyiségeiben a nép söpredéke rabolgatott s pusztított, nagy rémülésben tartva két napon át nemcsak a zsidó, de a keresztény lakosságot is. A rendet a katonaság alig volt képes helyreállítani. Az el- fogottak száma 1900-ra megy. A kihágások által okozott roppant károk megbecsülésére egy bizottmány küldetett ki, s a károsultak segélyzésére egyelőre 10,000 rubel utalványoztatott. Az orosz czár május közepe táján látogatást készül tenni a berlini udvarnál. — Versaillesből jelentik, hogy a baloldali képviselők kényszeriteni akarják a nemzetgyűlést, hogy magát alkotmányozó gyűléssé proclamálja, s hogy Thiers 2 évre a köztársaság elnökévé neveztessék ki. — Állítólag Orosz- és Törökország közt benső közeledés volna készülőben. Vigyázzon a Porta, hogy a medve meg ne fojtsa barátságos öleléseivel. — Az észak-schleswigi kérdéb ismét fölmerült. Hir szerint e kérdés Oroszország közbeléptével fog eldöntetni. Bismarck hajlandó lenne Észak-Schleswiget Dániának visszaadni, hol a nép folyton nagyobb elégületlenséget tanusit a kormány erélytelen eljárása miatt e kérdésben. — Berlinből jelentik, hogy a legközelebbi háború Poroszországnak 286,493,497 tallérjába került. Francziaország a hadikárpótlásból még mit sem fizetett. — A pápa kifejezte részvétét Francziaország sorsa fölött, s a háború Ínségesei fölsegélésére 10,000 frankot ajándékozott. — Az „Internationale11 szerint, Antonelli bibornok rég tervezett körútját az európai udvarokhoz, legközelebb megkezdendi. — Párisból a forradalom kitörése óta már mintegy félmillió ember távozott. — Ön ismeri e hölgyet? kérdé sebesen a báró. — Nem, de kié e szegényesen öltözött gyermek, ki nála volt? — Ez egy igen megható történet, doktor, mely, engem szerencsésen a mammon karjaiból szabadított meg. ^Figyeljen ide maga, sárkányok és örökségbe tolakodók csodálója. És elmondá az egész jelenetet, mely a vasúton folyt le. — Nagyon csinos, mosolygott a doktor ; de ezt Seefeld kisasz- szony is megtette volna. — Ah, menjen ön boszorkányával, az előbb gondolkozott volna. Képzelheti, mennyire beleszerettem az elbájoló tündérbe. — Valóban, báró, el vagyok ragadtatva, hogy ön oly hamar szerelmes lett. Nos, és Seefeld kisasszony . . . — Kérem, hallgasson végre e nőről, mert legyen bármilyen természetű, esküszöm . . . — Semmi eskü! báró ur, mint világfi és nemes gondolkozásu férfinak, a találkozást egy hölgygyei nem szabad kikerülnie. Többet nem kívánok. — Ön kétségbeejt, doktor, kiáltá a báró, be kellene azt látnia, mily kellemetlen lenne e találkozás. E nő, tudja Isten, mily módon nyeré ki nagybátyám jóindulatát, hogy engem szerencsétlenné tegyen. Adjon nekem tintát, tollat és papirt, végelhatározásomat akarom neki megírni. — Ön makacs fő, legkevésbbé sem kíméletes a női gyengédség iránt. — Oh én glacéekeztyüvel fogom érinteni e Seefeld kisasszonyt. A doktor a kért tárgyakat tévé elé, és a báró elkezdett Írni. „Tisztelt kisasszony ! Egy más hajlam késztet engem, hogy nagybátyám óhajtását nem teljesíthetem, s lemondok ön kezéről. Én ismeLevelezés. Miskolez, april 16. Ma Miskolez városának örömnapja volt, mert kebelébe fogadt a József főherczeget, a honvédelmi főparancsnokot, ki Kassáról a reggeli vonattal érkezett meg az ittlévö 48-ik honvéd-zászlóalj megtekintésére. Az indóháznál roppant néptömeg várta. Megérkeztével a honvédparancsnok, majd városunk főbírája szép szónoklattal üdvöz- lé, melyre ö fensége gyönyörű magyarsággal válaszolt, kiemelvén beszédében, hogy az ország helyzete békét s nyugalmat követel ; de ha a harcz vésze bekövetkeznék, reméli, hogy Isten segítségével a honvédség derekasan megfelelne föladatának. Beszédét több Ízben riadó éljenek szakították meg. Erre megindult a nagy, legalább 50—80 kocsiból álló menet a tricolorokkal föl díszített városba, a „Magyar korona11 szálloda felé, hová a föherczeg szállott meg. Itt az első alispán Borsodmegye nevében üdvözölte, mire a föherczeg szintén válaszolt. Rövid megpihenós után a honvédiskolát látogatta meg, hol vizsgát tartott. Mint értesülünk, nagyon meg volt elégedve az eredménynyel. Vizsga után a honvédhadraktárakat szemlélte meg, mindenütt magas megelégedését fejezve ki. Ebéd után, melyre egyedül a honvédtisztek voltak hivatalosak, a diósgyőri gyártelepet szerencséltette látogatásával. 8 óra tájban megindult a nagyszerű, 300—400 fáklyás menet, a helybeli Párma-ezred és Rudics zenekarával, a föherczeg szállása felé. Itt roppant népség közepette Somogyi László, volt országgyűlési és kath. autonómiai képviselő ismert ékesszólásával tolmácsolta Miskolez polgárságának érzelmeit. Sajnáljuk, hogy a nagy tömeg miatt nem férhettünk közelebb, és nem hallhattuk meg jól a szép beszédet; de hallva a zajos éljenzéseket, méltán következtetünk a hatásra, melyet az azokban, kik jól hallották, előidézett. A város azonföliil öröme kifejezésére a több utczákat kivilágította. 17-én ö fensége a reggeli pesti vonattal eltávozott körünkből. Sajó. Mező-Túr, april 12. Folyó hó 10-én városunk nagyszerű ünnepélynek volt színhelye, a mikor is a 7-ik honvédzászlóaij zászlószentelési ünnepélyét tartotta, mely következőleg ment végbe: Wenckheim Krisztina grófhölgy y4l2 órakor díszes küldöttség- áltál fogadtatva a pályaudvarban, bemutattattak neki Pongrácz ezredes által a bájos koszoruleányok : Somogyi Antónia és Gyikó Róza kisasszonyok, kikkel nagyszerű éljenzés közepett érkezett meg a róm kath. egyházba 3/412-kor. Ekkor vette kezdetét az istenitisztelet, s utána a zászlószentelési szertartás, melynek bevégezte után Csathó Alajos esperes ur igen szép beszéd mellett adta át a fölszentelt zászlót gr. Bethlen Miklós századparancsnok urnák, ki azt a legénység rem, s tiszteletben tartom a végrendelet határozatát, és sok szerencsét kívánok az örökséghez. B. Norbeck Arthur.11 A doktor elolvasá e sorokat, és vállvonitva tévé vissza az asztalra. — Remélem, hogy fölszabadit a találkozás alul, mondá a báró, üléséből fölemelkedve. — Ki azon nemesszivü nő, ki ez idegen koldusgyermeket magához fogadta? kérdé a doktor, szintén föláll va. — Ne kérdezze, én nem tudom nevét, ö nem emlité nekem. Ah doktor, imádkozzék értem, hogy a rút Don Juan, kihez férjhez kell mennie, kezéről lemondjon, és kosarat adjon neki, akkor nem cserélek egy halandóval sem e világon. A doktor szakadatlan nevetésbe tört ki, és homlokára mutatott. — Ön talán bolondnak tart engem, doktor ? — Mint minden szerelmest, édes báróm. E szerelem oly ki- mondhatian comikus rám nézve, hogy halálra szeretném magamat nevetni. És valóban oly végnélküli kaczagásba tört ki, hogy a báró, ki eleinte mérges volt, és homlokát ránczol á, vele együtt nevetett. De aztán véget kivánt vetni a tréfának, kalapját vévé, és mondá : — Menjen a pokolba vigságával, jó étvágyat kívánok! — Köszönöm, köszönöm, báró, mondá még folyvást nevetve ; kérem legmélyebb tiszteletemet kijelenteni nemes ismeretlenjének és védenezének. Én majd önért és e borzasztó Don Jüanért imádkozni fogok, hogy ön mentül előbb termeszthesse káposztáját. A báró békétlenül csapta be maga után az ajtót, még akkor is hangzott a báró kaczagása, kire már most valóban boszankodott. (Vége köv.) II
